Tag: nsa

Posted on

Műveleti terület

Furcsa dolog európaiként - ezt a szót szokjuk meg és használjuk, mert rövidebb, mint a rest of the world - az NSA-botrányról bármit gondolni. Az Edward Snowden által kiszivárogtatott dolgok nagy része ugyanis nem érint minket. Nem vagyunk USA állampolgárok, akiket nem szabad lehallgatni, hajlítani, feltekerni és elszakítani. Nem védenek azok az alkotmánykiegészítések, amiket amúgy mindenki fejből tud az Elnök embereiből.

Ezzel a szemmel kell újraolvasni Stephen Levy új és remek NSA cikkének adattörléses anekdotáját:

The agency, he says, had tracked a high-value target in South Asia for over a decade before learn­ing that he had once applied for a green card—making him, under NSA rules, a “US person.” “As soon we discovered that,” Ledgett says, “we dropped collection on him under our Executive Order 12333 authority and canceled 14 years of reports.”

Az azért valószínű, hogy az amerikai hírszerző szerveknek a jövőben sem tiltják meg a hírszerzést. Hülyén venné ki magát, ha vízoldékony festékkel bekent EU-s biojátszóterekre kéne költeniük azt a bitangsok pénzt, amit kriptográfusokra meg szerverekre kalapoztak össze. Ma este, Obama mindent tisztázó beszédében is főleg az amerikai ügyekre reagált. Érdemes egymás alatt megnézni azt a három darab F - magyarul: egyes és küldd be anyádat is - osztályzatot a Verge értékelésében. Na azok vonatkoznak ránk: például a titkosítási szabványokba való beleszólás, a titkosított kommunikáció tárolása, és szélről beadva kicsit az amerikai IT megoldásokba vetett hit visszanyerése.

Itt az EFF értékelése is. Az sem vidámabb.

Lehet dolgozni az európai identitáson. Jól fog még jönni.

Posted on

Így rontották el az internetet

Dupla előadás a 30C3-ról. Elsőre a hamis nosztalgia kapcsol be, hogy lám alig jött létre az Internet és máris mit csináltak vele. Másodszorra meg a felismerés, hogy a web is húsz éves ennyi idő alatt persze, hogy felkel a világ legfejlettebb hírszerző szervezete.

Akárhogy is, a 2013-as évben napvilágra került dolgok egyrészt rendkívül felháborítóak voltak, másrészt nagyon könnyű mindent cinikusan szemlélni miattuk. Az utóbbi pedig hiba, ahhoz, hogy az ember igazán utálja a helyzetet, a résztvevőket, a pofátlan hazugságokat, nem szabad elviccelni semmit.



Posted on

Amibe az NSA bicskája is beletört

Írtam pár perce az NSA-nek, hogy ugyan el tudnák-e nekem küldeni Mary D’Imperio 1978-as The Voynich Manuscript - an Elegant Enigma (PDF) című könyvét. Optimista vagyok, a Voynich-kézirattal foglalkozók levelezőlistáján volt már olyan, aki kapott fénymásolatot a kéziratról. Azt meg csak kényelmesebb elolvasni, mint az NSA történelmét tárgyaló oldalról begyűjthető verziót.

Hogy mi ez a dokumentum? Az összeesküvés-elméletekről szóló Konteó sokkal jobban összefoglalta nálam, de két-három mondatom nekem is van róla. Az utolsó előtti megvásárlójáról Voynichnak hívott kódex egy az 1400-as évek elejéről származó, ismeretlen - de a nyugat-európai nyelvek hanggyakorisági görbéjének megfelelő - ábécével írt könyv. A megfejtésébe jeles emberek tucatjai sültek bele kezdve mondjuk a neves jezsuitával, Athanasius Kircherrel, folytatva Bletchley Park brit kódfejtőivel, és befejezve az amerikai NSA szakembereivel.

Bármi is legyen, meztelen nő jutott bele

A neten számos csoport, fórum, levlista foglalkozik a kézirat megfejtésével, de egyelőre ők sem boldogulnak. A sztori annyival jobb másik kedvencemnél, a Kryptosnál, hogy itt tényleg nincs élő ember, aki tudná, mit rejteget a szöveg. Még az is meglehet, hogy egy piszokjó hamisítvány, amivel II. Rudolfot akarták bepalizni.

Na de semmi sem tart örökké, majd jön Robert Langdon. Addig is olvasnivaló felzárkóztatónak:

Posted on

Kémek az Ördöghegyen

A történelem rétegződik, mint a rakott krumpli. Kedvenc kriptó- és SIGNT-történeti bloggomban találtam a Teufelsberget, ami a következőképpen épül fel. Legalul az Albert Speer által tervezett katonai akadémia romjai vannak. Az épület egyike volt azoknak, amik Hitler megalomán fővárosépítési terveiből legalább részben elkészültek. A város elestekor a szövetségesek megpróbálták felrobbantani a katonai egyetem vázát, de nem jártak sikerrel, ezért inkább ráhordták szétbombázott/lőtt város törmelékét, úgy 10-12 millió köbméternyit. Lett belőle egy remek nyolcvan méter magas mesterséges domb, amire az amerikaiak építettek is egy NSA lehallgatóállomást vaníliafagyi-fehér antennagömbökkel.

A technikailag brit ellenőrzésű területen felhúzott létesítményt az amerikai szervek és a brit GCHQ közösen használták. A Chaos Computer Club túranaplója nem is tudja kihagyni annak a megjegyzését, hogy míg az amerikaiak megelégedtek kétféle mosdóval, a briteknél volt női, civil férfi és katonatiszt vécék.

Teufelsberg NSA létesítmény

A történet a berlini fal leomlásával ér véget. A kétezres évek elején vállalkozók vették meg Berlintől a hegyet, drága apartmanokat és hoteleket akartak felhúzni rajta. Az NSA állomás néhány épületének eldózerelése után azonban csődbe mentek. Momentán egy csapatnyi SIGINT veterán az állomást szeretné megmenteni, egy másik csapat pedig a Speer után maradt romok valamiféle feltárását szeretné elérni.

Erre tovább:

(fotó: CCC)

Posted on

Egy hét NSA nindzsaként

Az információszabadság meg a privacy azért kényelmes téma, mert akármelyik oldalról száll be az ember a vitába, ő a nagybetűs jó ember. A kriptoanarchisták egyetemes emberi jogokat védenek, szebb jövőt álmodnak (majd titkosítják egy szégyellnivalóan nagy primszámmal) a felnövekvő generációnak. Ezzel szemben az ügynök lelkületűek a jelent akarják minél biztonságosabbá tenni, hogy továbbra is labdázhassanak boldog gyerekek a játszótereken, ne kelljen félni a terroristáktól. Ugyehogy?

Na így esett, hogy majdnem egy hétig esténként kezembe vettem az egeret, és órákon keresztül NSA ügynökösdit játszottam. A kémregény-szerző Tom Clancy nevével fémjelzett Splinter Cell sorozat első részét vettem elő. A játék annyira régi, hogy már adták egy csomag cédéhez is ajándék szoftverként, illetve, hogy még EVM kiadásban sem találom.

splinter1

A játékos Sam Fishert alakítja, aki az elvben rádiós, elektronikus hírszerzéssel (SIGINT) foglalkozó NSA titkosügynöke. Fisher terepmunkát végez, emberek fejéhez szorít hangtompítós pisztolyt, titkos iratokat lapoz át zárt irodákban a tulajdonosuk és a biztonsági szolgálat tudta nélkül. Ez maga a humán hírszerzés (HUMINT), amivel az NSA egyáltalán nem foglalkozik, tehát ezeket a remek kémakciókat a legnagyobb titokban kell végrehajtani. Az egyes pályák ennek megfelelően komoly korlátozásokkal - például nem válthatunk ki riadót, nem ölhetjük meg csak úgy az őröket - indulnak, hogy aztán a megszerzett információk ismeretében lassan eltűnjenek a korlátozások. Többnyire nem változik gépfegyverrel szaladgálós henteléssé a játék, de időnként benne van a lehetőség.

Ha frakkot és Aston Martint nem is osztanak a küldetések előtt, egy csomó remek jamesbondos kütyüt kap Fisher. Jár puskából kilőhető fütyülő és altatógázt kieresztő elterelő töltény, apró kamera, száloptika. A legtöbbet használt hő- és éjjellátó szemüveg játszik, ennek segítségével kényelmesen el lehet intézni a sötétben csak pislogó őröket.

A sztori nem mélyebb egy átlagos kémregényénél, ráadásul teljesen lineáris a történetvezetés. Valami bűzlik Grúziában, kevernek egy kicsit a kínaiak is, de végül sikerül mindent elsimítanunk. Az egyetlen érdekesebb húzás, hogy a küldetések között összevágott híradórészletekből, elnökök és szóvivők nyilatkozataiból értesülhetünk az akció következményeiről.

A játéknak megjelent legalább három folytatása is, a negyedik pedig készül. Ki kéne azokat is próbálni.

kép: ubisoft