Édes. Anya. Nyelvünk.

Azt hiszem, a nyelvvédelemnek mindig volt egy kis jobbos stichje. Védték a nyelvet a németektől, védték az oroszoktól, most meg talán az angoloktól védik. Mindezt persze úgy, hogy nem a németeknek, oroszoknak vagy az angoloknak mondták, mit nem illik, mit nem kéne, hanem az embereknek, akié a nyelv.

Nyelvet védeni egyébként könnyű. Hivatkozni kell egyszer-kétszer Kazinczyra, Aranyra, azt’ máris megvan az erkölcsi felsőbbrend. Aki ellentmond úgyis rögtön szibarita váznak fog tűnni, az anglománia, germanizmus, az nagybetűs idegen szekértolójának. Kicsit szólamszerű, de marhára kényelmes.

Pont a szólamszerűség miatt nem tudom komolyan venni például Seszták Ágnes tegnapi Magyar Nemzetes jegyzetét (rtf beépített ocr hibákkal). Az ismizéstől a cafetériáig, a shoppingolástól a csinál “nyakló nélküli használatáért” minden nyelvi bűnért kiosztja a népet, az istenadtát. Olyan mondatokat enged el, mint:

Gyurcsány Ferenc szabadalmaztatta a “csinál” szörnyszüleményt: zöld jelzést adott e sekélyes ige nyakló nélküli használatának. Azóta a filmeket, a zenéket, a kapitalizmust, Magyarországot, a jólétet, a politikát, a színházat és a hangulatot csináljak minálunk.

vagy

Ma nem jó hírneve van valaminek, hanem brandje, nem a vitavezető elnököl, hanem a moderátor és disztribútortól vagy termékmenedzsertől rendelhetünk különleges hashajtót. A miniszterelnök nem közléskényszerben szenved, hanem blogol.

Szóval népművelőbb az Édes Anyanyelvünknél, idegesítőbb a word helyesírás-ellenőrzőnél. (Zárójelben jelzem, az utóbbi sem szereti a csinált, talán a tesz, végez igéket javasolja, mert azok kúlak szabatosabbak.) És ezek mellett annyira összeszedett, mint egy Douglas Adams regény. Azzal a különbséggel, hogy Adamsnek ez jól állt.

Abszolút boldoggá tenne, ha Seszták Ágnes számára nem a blog lenne a gyűlöletes idegen szó. Ha a miniszterelnököt nem a “nyelvénél fogva” kezdené el kiosztani. És ha nem írna ilyen nyelvművelő jellegű ranteket filippikákat beszélyeket. Kúrogatják elegen a nyelvhasználókat így is, legalább az ne tegye, aki szemmel láthatólag kevés hozzá.

Upd:

Nincsenek elmondatlan történetek, don B kicsit több mint egy éve ugyanerről írt a korrektorblogon.

Kicsinyítő képzőkről

Azt hiszem, arról volt már szó, hogy a magyar szót tud kicsinyítő képzőként is működni. Mielőtt elszabadulnak az indulatok, mondok példát is. Magyar foci. Magyar vezetési kultúra. De ilyen a magyar internet vagy magyar webkettő is.

A nap mondata arra bizonyíték, hogy ugyanezt lehet helynevekkel is játszani.

Emanuele Massimóval, az Apple hazai Steve Jobsával ácsorgunk az Andrássy úti üzlet előtt.

index.hu

Holnap egyébként Debrecen Steve Wozniak-jével találkozom. Csak vissza ne hallja, hogy így neveztem.

Végett

Raha jogos-rendőrös fenyegető levelet kapott, ezt apropóul használva beszélhetnénk a nyelvről.

Azt tartja az írás:

Ezért a mai napon ügyvédhez valamint a rendőrségre fordulunk becsületsértés rágalmazás valamint hitelrontás végett közösen a Halad.hu val egyetértésben.

Ugye, hogy röhejes? Kusza is, központozva sincs, nem is azt jelenti, amit az író valószínűleg mondani akart. (Ti. Becsületsértés és hitelrontás miatt beperelünk, kutya!)

És ha már kötekedés, vajon a magyar nyelvművelés eléri azokat, akiket művelni akar?

(A lehet-e egyáltalán nyelvet művelni, és ha igen, milyen norma szerint kérdéskört inkább hagyjuk.)

Apple Művek

Én tényleg tudom, hogy az MTI-től naivitás elvárni, hogy szép, gördülékeny mondatokban fogalmazzon, így is elég stressz, hogy a “magas szakmai színvonalra”, a “hírszolgáltatás hitelességére” és “hírügynökségük megbízhatóságára”* ügyeljenek. Vannak helyette kevéssé gördülékeny mondatok, például ilyenek:

Az Apple csoport, amely az iPod és az iTunes internetes letöltő portálokat működteti, közel áll a megegyezéshez a Beatles együttes szerzői jogainak birtokosaival - az EMI lemezcéggel és az Apple Corps-szal - arról, hogy a gombafejűek dalait a jövőben meg lehessen vásárolni az iTunes portálon.

Amit viszont nem tudok, hogy egy ennyire rossz mondatokból álló szöveget hogy lehet változtatás nélkül átvenni, ahogy azt az index tech és az sg.hu tette.

Letöltő portálok, te jó isten…

* Forrás: Az MTI honlapjának MTI Zrt. menüpontja, csak nem szabad linkelni, merasznongya “Az MTI előzetes engedélye nélkül az interneten tilos az MTI honlapjára mutató, illetve az MTI site belső tartalmához vezető link elhelyezése.”

Ízlelgetve!

A Microsoft riválisainak kutatói felépítettek egy teljes rendszert, amit már Taiwanban tesztelnek és jövő év közepén piacra is dobják. Hónapokkal ezelőtt már lehetett hallani híreket arról, hogy a konkurens Apple valami nagyot akarnak szakítani, érintőképernyősen, de most végre lehullt a lepel is. A Mac Tablet névre keresztelt szerkezet főleg az úgy nevezett harmadik fél felé irányítja a számítógépezőt, tehát például az otthoni fény-, fűtés-, audiovezérlés, vagy a riasztó működése, a géppel végezhető funkciók vége tényleg csak a fantáziánk határa.

(Hajdú Online - 2007, a jövő éve)

(via beszéljükMac)

Iromány, posztomány

Szerelmes brátim, semmi sem annyira vicces, mint mikor az egyszeri nyelvész leül cikket írni az Édes Anyanyelvünkbe, hogy teljen az istenáldotta fehér lap bölcsességgel az népnek okulására, aztán a bölcsességek helyett marhaság kerül a szűzi papírra. És bár Eco óta tudjuk, hogy a nevetés valószínűleg istentől való, ezért elítélni sem tudjuk a nevettető szándékot, mégsem ezt várjuk a szakmaiság olyan csúcsaitól, mint az ÉA.

A legutóbbi számban (PDF) két figyelemreméltó írást is találtam. Az egyik Kovács József írása - Iromány, regnál és más stílustalanságok - amelyben megmondja, hogy az iromány, regnálás, tornamutatvány szavakat, illetve a szájhagyomány útján kifejezést milyen értelemben veheti szájára a nyelvhasználó. Ugyan az írásban az iróniáról, öniróniáról és arról, hogy a szavak stilisztikuma a leggyorsabban változó tulajdonsága nem esik szó, de így tanulságos olvasmány igazán.

A másik iromány Balázs Géza új magyar szavakat ismertető szótára (1, 2), amelyből megtudhatjuk, hogy a blog *”online (az interneten folyamatosan írt) napló” és hogy a hülyebiztos “(túlzottan) biztonságos, erős szerkezet (pl. számítógép, metrókocsi), amelyet a tudatlanok vagy a vandálok sem tudnak elrontani”. Ilyesmiket tanulni pedig mindig hasznos, még akkor is, ha a blog definícióval hivatalból nem értek egyet, és azt hittem, hogy BG egy, az internet nyelvéről szóló könyv szerkesztése után tájékozottabb.

(Az internetkorszak kommunikációja c. kötet egy tanulmányába annó beleakadtam.)

Zsiráf, tutikúl

Az Apple bolt pultjához az “iPod” és a “nyerjen” mágikus szavak vonzottak oda. “Akarok” - mondtam ki félhangosan első alkalommal az est folyamán. Megadtam nekik a szpemeknek fenntartott címemet, mire az alkalmazott annyit mondott, “Zsiráf!”. “Hol?” - kérdezett vissza világhírű fotósunk éberségéről tanúbizonyságot téve. Az Apple-ös elmagyarázta, ez nála azt jelenti, “király, kuleró, zsír, állat”. Aztán felszólított, hogy “ezt figyuzzuk”, és bemutatta, hogyan kergetik egymást az ikonok a Macintoshon.

(index - Reklámról szó sem lehet)

Megragadnám az alkalmat, hogy ne az Apple-ről írjak. Az ilyen hiperkúl szleng még annál is viccesebb, amikor tisztességben megőszült nyelvvédők írnak a fiatalok nyelvhasználatáról marhaságokat az Édes Anyanyelvünkben.

(Igen, az ott tényleg egy ékezetes domainnév.)