Akad benne bullshit, de azért csak ott van a háttérben, hogy nem lehet csak droidokat képezni.
Számok
Annyira egyszerű lenne idecitálni a klasszikus, Churchillnek tulajdonított statisztikás mondást, hogy már szinte nem is vicces. Nézzünk inkább számokat a Miskolcot izgalomban tartó, a volt gimnáziumomat közelről érintő botrányból.
A Köznevelés oktatási szaklap értékelése szerint az ország 355 gimnáziumából 36 érdemelt legutóbb kiváló minősítést, ebben a rangsorban pedig a Földes Ferenc Gimnázium a 11. helyet foglalja el. (Hvg)
Ez eddig tiszta sor, de van egy másik adatsor is, ami egészen mást mond.
A Köznevelés oktatási szaklap, amely az előző tanév közben készítette a listát, minden évben három szempont alapján állítja össze a rangsort: a nyelvvizsgát szerző diákok száma, az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV) elért eredmények, illetve a középszintű érettségin elért átlagpontszám alapján értékeli az intézményeket. A vizsgált 355 gimnázium közül a tanulmány készítői 36-ot minősítettek kiválónak, 54-et jónak és 178-at közepesnek. ([origo])
A listástul mindenhol megjelent adatsor szerint azonban Földes messze nem tizenegyedik a listán. Hanem a huszonnyolcadik. Aki nem hiszi, járjon utána. Hogy a helyzet még jobb legyen, van egy másik lista is, amelyet a Quattrocento kiadó publikál.
A sorrend felállításakor a különböző szempontokat más-más mértékben vették figyelembe. A tanulmányi eredményeket 80 százalékban, a tanulmányi szolgáltatásokat (például a tehetséggondozó foglalkozások száma, a termek felszereltsége, egy diákra jutó könyvtári könyvek száma) 12 százalékban, végül az úgynevezett kényelmi szolgáltatásokat (megközelíthetőség, sportolási és ruhatárolási lehetőségek, szabadon használható számítógépek száma) 8 százalékban. (Eduline))
Ezen a listán a Földes valóban tizedik, ha csak a vidéki gimnáziumokat nézzük. És a Herman ezen a listán is az ötödik, szintén a vidéki gimnáziumok között.
Ezek után nehéz komolyan venni bárkinek is a számait Földes igazgatócseréje körül kialakult valóban mocskos vitában. Hasonlóan rosszízűvé válik az arra való utalgatás, hogy a Földes lenne Az iskola a városban. Akár a Köznevelésnek hiszünk, akár a Quattrocento listájának, a számok nem ezt mutatják. Sőt a 2011 decemberében a Köznevelésben megjelent listára reflektál is Veres Pál, a városvezetés által leváltani kívánt igazgató.
Szóval szar van a palacsintában. És ha a bizonyítékként citált számokat nézzük, egyáltalán nem világos, hogy ki mennyit kent oda belőle.
Disclaimer: annyiféle módon vagyok érintett, számolni is nehéz. A Földesben végeztem, apám is ott végzett, az öcsém is, unokaöcséim közül többen, sőt van, aki most is az iskola diákja. Anyám pedig a Hermanban tanít, ami vagy nem helyszíne a város elitképzésének, vagy a legjobb gimnáziuma, attól függ milyen számokat hiszünk el.
Decemberi meetup (hang és videó)
Római villák, a NASA arzént tartalmazó molekulái, és a magyar oktatás jövője - ha ugye van neki - volt az ipari késéssel összehozott decemberi meetup témája. A videók a Blipen találhatóak, a hangok az eddigieknek megfelelően az Archive.org-ra kerültek fel. A hangfelvételeket le lehet tölteni egyesével, de van belőlük csinos zip is.
Mit csinál az újságíró?
A nők a helyükön az otthon meg a társasági rovatban, az újság többi része viszont a fiúk klubja. Az oktatófilm-sorozat a negyvenes években készült, az állam megbízásából készültek a felvételek, amiket az egyetemválasztás előtt álló fiataloknak vetítettek le.
A van még könyvtáros, asztalos, telkó mérnökös és általános álláskeresős film is. Teljes lista erre.
(Via John Naughton)
Olvasnivaló: mit mond Eco Mózes szarvairól
Úgy esett, hogy a minap szemtanúja voltam, amint egy tizenöt éves lány érdeklődve lapozgatott egy művészettörténeti könyvet, nem sokkal később pedig annak is, hogy két szintén tizenöt éves fiú ámulattal nézelődött a Louvre-ban. Mindhárman szekuláris ország szülöttei és diákjai, templomba nem járó család gyermekei voltak. Ennek tudható be, hogy míg A Medúza tutajá-t nézve megértették, hogy néhány szerencsétlen épp hajótörést szenvedett, s azt is, hogy Hayez - milánói Brera palotában látható - csókolózó párja két szerelmes, azt nemigen tudták értelmezni, hogy Fra Angelico képén miért épp egy szárnyas buzeránssal beszélget az a nőalak, illetve hogy az a szakállas sámánfigura miért ugrándozik kőtáblákkal a kezében, ráadásul világító szarvakkal.
Kezdődik Eco cikke a komment.hu-n. Nem is az írás a legérdekesebb - nem tűnik nehezen belátható igazságnak, hogy a művészet megértéséhez szükséges háttértudás, és üdvös, ha ez sokrétű, még ha vallásról is van szó - hanem az, hogy a hozzászólók hol szállnak ki a gondolatmenetből, hogy kommenteljenek. A jászol szó magyarázatától a három királyok Bibliából való kimaradásáig egész sok oldalhajtás van.
Egy: persze nincs garancia arra, hogy az én értelmezésem jó. Kettő: hogy van-e a Bibliában neve a három királyoknak, azt nekem is úgy kellett kikeresni. Meg a szarvat is.
Értelmiségiek, ha vitatkoznak
Rájöttem, hogy nem akarok én a Nógrádi versus Klasszikusok versus Konzervatív Gondolkodók témáról írni, kísértetiesen emlékeztet a pincei bogárra a dolog. Akit érdekel, annak úgyis ott van az egyik oldalról Tóta W bejegyzése a másik oldalról meg mondjuk a Konzin megjelent bölcsészsirám. Akit meg tényleg érdekel, az inkább megveszi valamelyik átírt klasszikust, megnézi a szöveget és konzultál a tobozmirigyével.
Álljon itt inkább az ügy legszebb öngólja a Magyar Nemzetből:
Az NPM elnöke rávilágított: nem az a fő gond, hogy a tanárok fizetése kevés, hanem az, hogy a gyerekek nem tudnak semmit, gyakorlatilag nagy részüket funkcionális analfabétává (nem érti, amit olvas – a szerk.) tették, így ma már csak olyat kérdeznek tőlük, amit egy funkcionális analfabéta megért.
Utoljára OLPC-ről
Mivel teszteltem - és mégmivelebb alapvetően rosszindulatú aljas ember vagyok - az OLPC-t, korántsem vagyok elragadtatva a projekttől. És ez az érzés azelőttről ered, hogy a tulajdonképpen programozó (Krstic, Bender) és innováló (Jepsen) hippik kiléptek volna, magukra hagyva a vízfestékkel szebb jövőt mázoló vezetőséget. Egészen egyszerűen nem kellett volna nekilátni újra feltalálni a számítástechnikát, és akkor maradt volna idő az oktatási részével foglalkozni.
Ennyit az ellenérzésekről, jobban jártok, ha helyettem a Business Week cikkét olvassátok az OLPC jelenségről: One Laptop Meets Big Business. Onnan legalább kiderül, hogy az oktatási dolgozókat nem mindenhol sikerült informálni arról, hogy akkor mostantól laptopozás van. Azt hiszem ez a kedvencem:
Just getting started in Haiti will be a challenge. The group’s second trip there was delayed by riots over food shortages in April. The first shipment of laptops was held up in customs for weeks. Donors are paying for some laptops, but not all. Asked how Haiti can afford to pay for PCs when its citizens are starving, Guy Serge Pompi, the Haitian educator coordinating the project, answers: “You can’t just focus on the present. The starving is the present. The future is education. We need to train our students for better jobs and a better future.”
Az üggyel kapcsolatos optimista véleményeket - úgy is mint via - a Slashdoton lehet megtalálni, akik felemlegetik, hogy a kislaptop forradalom mégis valahol az XO-val indult.