#1754

VígJÁTÉK konferencia, szakemberek arról beszélnek, hogy a videojáték nem a gyerekeket tömeggyilkossá változtató ősellenség, de nem is a készségfejlesztés kontroll nélkül alkalmazható és javasolandó eszköze. Arra a kérdésre, hogy hányan játszanak maguk is, nagyjából tíz kéz emelkedik a magasba, egy részük előadó. Ilyenkor rájövök, hogy anyám, a nethasználó, casual honfoglalóer magyar-töri tanár nem alkalmas “fókuszcsoportnak.” Valahol torokszorító.

Vagy tegyem fel az optimista szemüvegemet? Itt vannak, hallgatják, jegyzetelnek.

Szabad oktatás?

Amióta a kezemben volt az XO, azóta gyanús, hogy minden vele kapcsolatos terv úgy kezdődik, hogy ”(…)kimászunk a nyúlból.” A mostani partit viszont különösen nem értem. Addig megvan, hogy egy raklap klasszikus, néhány felvilágosultabb akadémikus életműve, szabad kultúrás alapművek, printből kifutott irodalmak rossz nem lehet. Van ilyesmi vagy három giga a gépemen, ha kell egy szövegrészlet, csak keresni kell.

De az is hétszentség, hogy ebből nem lesz csak úgy oktatás. Könyv nélkül lehet tanítani, tanár nélkül nem, ez ennyire egyszerű. (Zárójel: laptop nélkül is lehet.) Sok könyvből lehet egyetemi oktatást építeni - az Open Course Ware valami hihetetlen jó ötlet - de az alapokhoz megint csak fontosabb lenne a tanár, a módszer, a metodika. Ezekről pedig nem esik szó. Szóval hol is van az OLPC Sulinetje?

(A fenti írás a hippi szó teljes hanyagolásával készült. Nem volt könnyű.)

Biztonsági játék

EU-s gyerekjátékkal töltöttem az este egy részét. Egyrészt ottragadtam, mert amikor nem almát kellett csempészni tíz percen keresztül speedes kukacok elől menekülve, akkor jó volt, másrészt meg érdekelt a tanulság. A végére olyan érzésem alakult ki, mintha nem tudnának mit kezdeni azzal, hogy gyerekek internetezhetnek. Játékot is adnak a kezükbe, de rögtön az első feladatban játékfüggőséggel is riogatják őket. (“Egyre több barátod fog elfordulni tőled, ha csak a játékokkal foglalkozol.”) A koronát a következő infózseton tette fel az egészre:

mail.jpg

Személyes dolgot csak kézzel? Tényleg a riogatás, meg a marhaságok tanácsolása a jobbik út a normális felvilágosítás helyett? Csak nekem nincs meg valami?

Egészben gondolkodva - Intel Classmate PC

Józsefvárosban jártam a hét elején digitális eszközökkel támogatott oktatást, kevéssé lilán: Intel Classmate laptopot, nézni. Gyerekek nem voltak, amikor megérkeztünk, már csak a késő délutáni továbbképzésen részt vevő tanárok legkitartóbbjait találtuk a gépteremmé avanzsált fizika teremben. Írtunk róla Rentonnal cikket az origónra, most benyomás jelleggel jöjjön, ami ott kimaradt, vagy amit még sulykolnék egy kicsit.

A cájg két fontos ponton tér el a korábban tesztelt százdolláros XO laptoptól. Egyrészt egyáltalán nem szexi, nincsenek zöld antennái, egy cég áll mögötte csillogó szemű fanatikusok helyett. Másrészt nincs mögötte világmegvátó F/OSS ideológia, lehet több fajta Linuxszal kérni, de nem ez a központi kérdés. A fentiek egy része persze látszat, például mindenki, akivel a Classmate kapcsán találkoztam, iszonyatosan lelkes volt.

Az általunk látott osztályterem XP alapokon ment, és csodaszépen működött. A tanári gépről bele lehetett nézni mindegyik gyerek képernyőjére, vagy az összesére egyszerre, tudtunk kvízt küldeni, fájlt (ha éppen ment), és lehetett egyszerre zárolni is a diákok laptopjait. Semmi extra, csak annyi, hogy összerakták, működik, rendszerként, oktatóanyagokkal és lelkes tanárokkal rendelkezik a program. Nem az az alapvetése, mint az OLPC-nek, hogy ha lesz egy teljesen egyedi új hardver, akkor valahogy kerül mellé oktatás is. Sőt, igazából kutyaegyszerű pécékkel is menne a szoftver, csak annak nincs meg a kúlságfaktora, azzal nehézkes motiválni, és persze azzal nem lehet arrébbvinni az osztálytermet.

Egyelőre a pilot projekt tart, még tökéletesítik a gépeket, magyarítódik a szoftver. Azon vagyok, hogy félév végén is megnézzem, mire jutottak. Van minek drukkolni.

XO: nem jó, cserébe rossz

Az OLPC az a projekt, amiben annyira jó lenne hinni. Kis néger és dél-amerikai gyerekek boldogan számítógépeznek barátságos zöld laptopokon a tanteremben, mi a szívet melengető, ha ez se. Most viszont, hogy napokig nálam volt egy XO laptop, legalábbis vegyesek az érzéseim.

Majdnem ebook olvasó

Az XO hatalmas trükkje az új típusú kijelző. Ez a gép egyik olyan része, ami tényleg annyira zseniális, mint a rajongók állítják. Lehúzod a fényerőt, fekete-fehérbe vált és élesebb lesz a kép, visszaadod a fényt, csökken a felbontás, de színes lesz. Gyönyörű. Kikapcsolt háttérvilágítással a gép tökéletesen alkalmas ebook olvasónak, ha az ember megtalálta az egyetlen állást, ahonnan elérhetőek a lapozógombok. Ez nekem tablet nézetben volt a kép elforgatása nélkül. Állított nézetben a gép fogantyúja mindig újtban volt a lapozógombokhoz. Tablet nézetbe forgatva érezni, hogy az érintőképernyő volna a legcélszerűbb fejlesztés, de ez valószínűleg végleg többszáz dolláros laptopot csinálna az XO-ból.

Continue reading “XO: nem jó, cserébe rossz”

Nincs itt semmi látnivaló

Visszaértem Erdélyből, próbálok visszarázódni, azon már túl vagyok, hogy olvasottnak jelöljem az összegyűlt feedek nagyrészét.

A nap érdekes hírét - a mindenki által méltán utált DRM-et megpróbálják a tankönyviparral házasítani - már Caracalla kommentálta. Iszonyú nagy egyetértésemben talán csak azt tudom hozzátenni, hogy voltak tanáraim, akik elláttak digitális jegyzetekkel. Ezek egy része CC alatt van, másik része ugyan kopirájtos, de megvehető példánya sose volt. Nagyon bízom benne, hogy ez az irány fog továbbélni.

(A szerző infóhippi. Meg fáradt is.)

Alsós hackereknek - Scratch

Lackac már megírta, hogy mivel lehet programozásra tanítani a gyerekeket. Ki viszont nem próbáltam az általa lelkesen ajánlott Hackety Hacket, mert momentán csak windows verzió érhető el belőle. Találtam helyette egy egy mérettel kisebbeknek szánt fejlesztői környezetet: a Scratchet.

Az oktatócsomagot az MIT beszédes nevű Lifelong Kidergarten Group-ja - betyárosan magyarítva: Örök Óvodás Csoport - rakta össze Squeak-re alapozva, ami a Smalltalkra épült, kezdetben pedig Buddha lelke lebegett a vizek felett. Tartalma: egy raklap példaprogram (egy pong is!), angol dokumentáció, maga a Scratch környezet, és link millió jó oktatóanyagra. Az online anyagok közül is kiemelkedően jó ötlet a nyomtatható - gyűjtögethető! - [Scratch kártyák gyűjteménye][4], amelyeken egy-egy programozási trükk található “kóddal” és illusztrációval. De a programba épített kódmegosztási lehetőség, úgyis mint share gomb, mellett sem tudok szó nélkül elmenni. (A Scratch honlapján megosztott projektek CC BY-SA licenc alatt vannak, még egy jópont.)

Magáról a nyelvről sokat mondani nem lehet, a lényeg látszik a mellékelt ábrán. A gyerekek felhasználók nyolc típusú blokkból legózhatnak: mozgás, kinézet, hang, toll, irányítás, érzékelés, számok, változók. A blokkok puzzle szerűen kapcsolódnak, épp csak a cuppanó hang hiányzik, amikor összekapcsolódnak az összeragasztott programrészletek. A programot futás közben is piszkálhatjuk, leállíthatjuk, újraindíthatjuk, az ezzel kapcsolatos frusztrációt sikerült a minimumon tartani a fejlesztőknek. A programunk kimenetét alapból egy kábé 500*500 pixeles dobozban látjuk, de a beépített dicsekedőmódnak hála, ezt a területet teljesképernyősre is nagyíthatjuk. Lássuk be, az egész osztály érdeke, hogy lássa, mit csinál a frissen összehakkolt program. (Bele se merek gondolni a lehetőségekbe.)

Végszó? Szívesen kipróbálnám tanteremben, vagy mivel nem vagyok számteches, szívesen megnézném, ahogy egy számtechtanár kipróbálja tanteremben. Egyrészt mert alkalmasnak tűnik a programban való gondolkodás tanítására, másrészt pedig megosztásra, remixre nevel. Nem vagyok benne biztos, hogy az előbbi a fontosabb.