Szolgálati közlemény: gyertek meetupra

Propaganda következik: jövőhéten Meetup, gyertek minél többen meghallgatni a Cyberculture legénységét.

Gazs arról fog beszélni, hogy Negroponte százdolláros laptopja minek indult, mi lett belőle, és hol voltak az apró, de annál zavaróbb hibák az elképzelésben. Ahogy ismerem, az egészet Ádámtól, Évától, az ókori görögöktől, illetve Seymour Paperttől és a LOGO nyelvtől kezdi, öröm lesz nézni, hogy fut ki az öt percéből.

Én a változatosság kedvéért a hackerekről fogok beszélni, illetve arról, hogy a megfelelő játék elé ülve mindenkiből lehet a számítógépes rendszereket feltörő hős. Elkezdjük a C64-re írt Hackernél, azán onnan, ameddig ég a kanóc. Az Uplinkig azért nagy dicsőség lenne eljutni.

A nem kiberkalcsás előadók közül Baranyai Marcell ígérkezik a legérdekesebbnek,  aki beszédalapú virtuális valóságról fog beszélni. A VisuLand.com-on van kipróbálható demó a világból, igaz az pont a mikrofonomat nem ismerte fel. Majd meetupon kiderül, miért ez a jövő.

A hónap fejlesztős előadásai az AppEngine-ről és a NowPublicról fognak szólni.

Utoljára OLPC-ről

Mivel teszteltem - és mégmivelebb alapvetően rosszindulatú aljas ember vagyok - az OLPC-t, korántsem vagyok elragadtatva a projekttől. És ez az érzés azelőttről ered, hogy a tulajdonképpen programozó (Krstic, Bender) és innováló (Jepsen) hippik kiléptek volna, magukra hagyva a vízfestékkel szebb jövőt mázoló vezetőséget. Egészen egyszerűen nem kellett volna nekilátni újra feltalálni a számítástechnikát, és akkor maradt volna idő az oktatási részével foglalkozni.

Ennyit az ellenérzésekről, jobban jártok, ha helyettem a Business Week cikkét olvassátok az OLPC jelenségről: One Laptop Meets Big Business. Onnan legalább kiderül, hogy az oktatási dolgozókat nem mindenhol sikerült informálni arról, hogy akkor mostantól laptopozás van. Azt hiszem ez a kedvencem:

Just getting started in Haiti will be a challenge. The group’s second trip there was delayed by riots over food shortages in April. The first shipment of laptops was held up in customs for weeks. Donors are paying for some laptops, but not all. Asked how Haiti can afford to pay for PCs when its citizens are starving, Guy Serge Pompi, the Haitian educator coordinating the project, answers: “You can’t just focus on the present. The starving is the present. The future is education. We need to train our students for better jobs and a better future.”

Az üggyel kapcsolatos optimista véleményeket - úgy is mint via - a Slashdoton lehet megtalálni, akik felemlegetik, hogy a kislaptop forradalom mégis valahol az XO-val indult.

Szabad oktatás?

Amióta a kezemben volt az XO, azóta gyanús, hogy minden vele kapcsolatos terv úgy kezdődik, hogy ”(…)kimászunk a nyúlból.” A mostani partit viszont különösen nem értem. Addig megvan, hogy egy raklap klasszikus, néhány felvilágosultabb akadémikus életműve, szabad kultúrás alapművek, printből kifutott irodalmak rossz nem lehet. Van ilyesmi vagy három giga a gépemen, ha kell egy szövegrészlet, csak keresni kell.

De az is hétszentség, hogy ebből nem lesz csak úgy oktatás. Könyv nélkül lehet tanítani, tanár nélkül nem, ez ennyire egyszerű. (Zárójel: laptop nélkül is lehet.) Sok könyvből lehet egyetemi oktatást építeni - az Open Course Ware valami hihetetlen jó ötlet - de az alapokhoz megint csak fontosabb lenne a tanár, a módszer, a metodika. Ezekről pedig nem esik szó. Szóval hol is van az OLPC Sulinetje?

(A fenti írás a hippi szó teljes hanyagolásával készült. Nem volt könnyű.)

Egészben gondolkodva - Intel Classmate PC

Józsefvárosban jártam a hét elején digitális eszközökkel támogatott oktatást, kevéssé lilán: Intel Classmate laptopot, nézni. Gyerekek nem voltak, amikor megérkeztünk, már csak a késő délutáni továbbképzésen részt vevő tanárok legkitartóbbjait találtuk a gépteremmé avanzsált fizika teremben. Írtunk róla Rentonnal cikket az origónra, most benyomás jelleggel jöjjön, ami ott kimaradt, vagy amit még sulykolnék egy kicsit.

A cájg két fontos ponton tér el a korábban tesztelt százdolláros XO laptoptól. Egyrészt egyáltalán nem szexi, nincsenek zöld antennái, egy cég áll mögötte csillogó szemű fanatikusok helyett. Másrészt nincs mögötte világmegvátó F/OSS ideológia, lehet több fajta Linuxszal kérni, de nem ez a központi kérdés. A fentiek egy része persze látszat, például mindenki, akivel a Classmate kapcsán találkoztam, iszonyatosan lelkes volt.

Az általunk látott osztályterem XP alapokon ment, és csodaszépen működött. A tanári gépről bele lehetett nézni mindegyik gyerek képernyőjére, vagy az összesére egyszerre, tudtunk kvízt küldeni, fájlt (ha éppen ment), és lehetett egyszerre zárolni is a diákok laptopjait. Semmi extra, csak annyi, hogy összerakták, működik, rendszerként, oktatóanyagokkal és lelkes tanárokkal rendelkezik a program. Nem az az alapvetése, mint az OLPC-nek, hogy ha lesz egy teljesen egyedi új hardver, akkor valahogy kerül mellé oktatás is. Sőt, igazából kutyaegyszerű pécékkel is menne a szoftver, csak annak nincs meg a kúlságfaktora, azzal nehézkes motiválni, és persze azzal nem lehet arrébbvinni az osztálytermet.

Egyelőre a pilot projekt tart, még tökéletesítik a gépeket, magyarítódik a szoftver. Azon vagyok, hogy félév végén is megnézzem, mire jutottak. Van minek drukkolni.

XO: nem jó, cserébe rossz

Az OLPC az a projekt, amiben annyira jó lenne hinni. Kis néger és dél-amerikai gyerekek boldogan számítógépeznek barátságos zöld laptopokon a tanteremben, mi a szívet melengető, ha ez se. Most viszont, hogy napokig nálam volt egy XO laptop, legalábbis vegyesek az érzéseim.

Majdnem ebook olvasó

Az XO hatalmas trükkje az új típusú kijelző. Ez a gép egyik olyan része, ami tényleg annyira zseniális, mint a rajongók állítják. Lehúzod a fényerőt, fekete-fehérbe vált és élesebb lesz a kép, visszaadod a fényt, csökken a felbontás, de színes lesz. Gyönyörű. Kikapcsolt háttérvilágítással a gép tökéletesen alkalmas ebook olvasónak, ha az ember megtalálta az egyetlen állást, ahonnan elérhetőek a lapozógombok. Ez nekem tablet nézetben volt a kép elforgatása nélkül. Állított nézetben a gép fogantyúja mindig újtban volt a lapozógombokhoz. Tablet nézetbe forgatva érezni, hogy az érintőképernyő volna a legcélszerűbb fejlesztés, de ez valószínűleg végleg többszáz dolláros laptopot csinálna az XO-ból.

Continue reading “XO: nem jó, cserébe rossz”

Fűtési szezon

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

(Móra Ferenc: A cinege cipője)

A fázós PowerPC processzoros mac tulajdonosoknak most van egy jó tippem. Töltsetek le egy Q-t, szedjétek le a One Laptop Per Child projekt oprendszerének legutóbbi verzióját és nézzétek meg, mivel fognak szórakozni a kis négus hakker gyerekek, ha Negroponte sikerrel jár.

OLPCAz emulált rendszer kellemesen felpörgeti a gépet, nálam 80-100%-os processzorhasználat mellett futott, fűtve mint az állat. Viszont az érdekes, néhol már talán túlzottan is minimalista GUI miatt érdemes kipróbálni.

A lustáknak persze van videó a YouTube-on.

(a szerző feltétlen rajongója az OLPC mozgalomnak)