Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
A Telenor Online oldalainak megtekintése és szolgáltatásainak igénybevétele regisztrációhoz és megfelelő jogosultsági szinthez kötött. A bal oldali menüben találja az Ön által elérhető menüpontokat.
Amennyiben a bal oldali menüben nem szerepel menüpont, akkor Ön nem jogosult a szolgáltatások igénybevételére a Telenor Online oldalain belül.
(forrás: Telenor Online, login utáni felület)
Előrebocsátom, Tom Standage könyve legkevéssé azt adja, amire a címe utal. Alig húzza meg a párhuzamokat a távírós és a netes kultúra között, amikor megteszi, az is inkább a végén található kötelező lezárás. Igazán nem nagy baj ez, hiszen ha az olvasó elég jól ismeri az internetet és a történetét, akkor magától is rájön a kapcsolatokra, ha nem, úgy egy remek könyvet olvas a távíróról.
Standage könyve alapvetően a távíróról szól. Elkezdi a történetet azon a ponton, amikor egy Claude Chappe nevű francia úgy gondolta, hogy speciális összeszinkronizált órákkal és nagy gongokkal lehetne távolra üzenetet küldeni, aztán beavatja az olvasót az optikai távírók kialakulásának történetébe. (A franciák annyira beleszerettek, hogy alig akarták a remek tornyos-integetős rendszerüket lecserélni elektromosra.)
És az igazi sztori csak itt kezdődik, több feltaláló akar elektromos készüléket csinálni, belesülnek egyszer-kétszer az Atlanti-óceán bekábelezésébe, a távíró közművé vált, a rendszer túlterhelődött, kiépültek városon belül a csőposta-rendszereke, és így tovább. Nagyszerű emberek, magasan képzett viktoriánus geekek, zakós fehéringes úriember-tudósok történetét meséli az író rövid kétszáz oldalon keresztül. A morse-kódról, viktoriánus terheléses támadásokról, az első “online” esküvőről olvasni vágyóknak nagyon ajánlom, akik inkább az összehasonlítós, digitális kultúrás vonulatra lennének kíváncsiak, azok inkább Jason Scott ROTFLcon-os előadását nézzék meg, amit egyszer már amúgy is ajánlottam.
Tom Standage: The Victorian Internet - The Remakable Story of the Telegraph and the Nineteenth Century’s Online Pioneers, Phoenix, 2003.
Érdekes cikket közölt a magyar online könyvesboltok helyzetéről A hét Az amazon.com és a klónok támadása címmel. Ötvenöt könyvesbolti és kiadói honlapot vizsgált meg a cikk szerzője, és elkeseredve tapasztalta, hogy messze még a magyar amazon.com. Többnyire nincs lehetőség ismertető írására, csúnyák, használhatatlanok, stb a boltok.
Egy sirámom van csak, az olvasó szerepének értelmezése és a hipertextusok tulajdonságainak felvázolása közepette valahogy kimaradtak a cikkből a konkrétumok. Az ötvenöt darabos mintából csak nyolcról tudjuk meg, mi is a gond velük. A nagyok közül nem szerepel a Bookline, az Alexandra, jónak tartható megoldásokról alig hallunk, pedig a szakkönyvekkel foglalkozó Kiskapu webboltja megérne pár mondatot. Érdekelne a nem nevesített 47 bolt, még akkor is, ha az író következtetéseivel lényegében egyetértek. Ne kelljen már csak úgy elhinnem.