Tudjátok mi a közös az olcsó kategóriában versenyző Kia Cee’d-ben és a csak a szupergazdagoknak elérhető Bugatti Veyronban? Mindkettőn dolgoznak magyar tervezők. Lencsés Csaba, autórovatos kollégámnak már a negyedik, nagy autógyáraknak dolgozó magyar dizájnerekkel készített interjúja jelenik meg. Az ipar minden titoktartása mellett is érdekesek. Erre tovább:
Irodalom van nála, és nem fél használni
A gyárban annyira menő dolgok készülnek, hogy én csak ámulok. Múltkor a fotósok - igen, süt a nap, remélem lassan folytatják - hidas, hídmesteres sorozatába szerettem bele. Most azon csodálkozom, hogy Dömötör Ági milyen hangjátékokat és hangjáték készítőket fedez fel. A sorozat Vajnai Vilmossal kezdődik, Sanyival és Atesszel folytatódik, és én a helyetekben feliratkoznék a hangjáték címke feedjére, mert biztos nem itt van vége.
A linkek alatt cikkek és letölthető hangjátékok vannak. Én szóltam.
Így ebédel Budapest
Ha azt írom, hogy ‘basszus, a fotósaink nagyon nagyok’ az elfogultnak hangzik? Pedig azok. A múltkor a Budapest hídjait alul-, oldal-, felül- és belülnézetben bemutató hídmester sorozatba szerettem bele, most meg itt van Tuba Zoli Így ebédel Budapest fotóriportja. És nem azért mondom, mert a negyedik kép táján ott mosolyog a kedvenc hentesem.
Fotó: Tuba Zoltán, [origo]
#2410 (mindenki rita köpönyegéből)
sithlords: az lesz, hogy ha eleg olvasott blogger vagy, akkor wb felhiv h. irj neki penzert az origo-ba
Jereváni rádió persze, vagy Nostradamus, mert a dolgok nem így történtek. Telefon se volt, nem is lettem elég olvasott blogger, nem is Balázzsal beszéltem először - sőt, ott néztem egy ideje az igazzy újságírókat, amikor tisztáztuk, hogy ki vagyok és mit csinálok a szerkesztőségben - de fél pontért nem rossz.
Gazs ásta elő az első Web 2.0 szimpózium csetlogját, ami egyrész teljesen érdektelen mindenkinek, aki nem vett részt a konferencián, másrész iszonyat kordokumentum, hogyan verődött össze az akkor épp webkettőset játszó társaság.
Kedves Naplóm (linkek)
Munka
Múlt héten jártam az Országos Műszaki Múzeum Tanulmánytárában - utóbbi szó annyit takar, hogy alapvetően raktárnak építették a hatvanas években, aztán salgópolcos múzeummá vált -, ahol az Ural-2 mellett a magyar gyártású személyi számítógépek egész sorát meg lehet csodálni. Van még fényképezőgép, régi tévé, hangcucc, meg ha szerencsétek van akkor Képes Gábor, az iszonyatosan lelkes muzeológus. Utóbbit a vitrinen kívül érdemes keresni.
A letölthető kibertéri atlaszon fellelkesülve a net feltérképezésének lehetőségeiről írtam. Ebből utólag nézve teljesen kimaradtak a web helyett a webes trendeket ábrázoló térképek, mint például az Information Architects metrós alkotása. Pedig ez utóbbi még az ábrázoljunk mindent metróval mémet is meglovagolja, ami miatt egy fél évig olvashatatlan volt a BoingBoing. És ha már mémek, a Wingmakersen felbuzdulva született cikk netes szektákról, ami miatt másfél óráig próbáltam szalonképes fotót csinálni a 4chan-ről.
Szórakozás
Határidő utáni napra kész a szubsztenderd - kategória, játékok, szkrínsot - jellegű prezentációm a szombati SFPortal találkozóra. A program szerint kilenc tíz negyven körül jutok szóhoz, ami azt jelenti, hogy a fülei felragasztásával foglalatoskodó kávét szürcsölő Star Trek geekeken kívül senki nem lesz ébren.
Az előadás összerakása közben arra jöttem rá, hogy az iszonyúan jó Uplinknek volt legalább egy erős előképe a kilencvenes évek elején, ez a Computer Underground. Illetve, hogy három-négy klónja legalább van az Introversion klasszikusnak. Csak egyszer legyen elég időm rájuk.
Hogyan lettünk megelőzve
Sok szó esik a civil médiáról, civil újságírásról, sokkal több, mint amennyi civil újságírás történik úgy általában. A blogoszféra segít, hogy naprakész maradjak tech, netaudio, webkettő, könyvtár témákban, mellesleg innen tudom a legutóbbi Loki meccsek eredményét is (nem mintha érdekelne). Van viszont a blogokon túl egy nagy barátságos világ tele celebritással, közszereplővel, hírességgel és ezeken felül néhány tényleg érdekes, tényleg nagy emberrel.
Ezt a vakfoltot lelte meg a Sirály ! Kiadó - borzalmas flashes honlap - majd örömében kiadott egy válogatást az [origo] csevegőszobában elhangzott legjobb beszélgetésekből, urambocsá interjúkból. Nem mondom, hogy lőhetjük le a blogklienseket, rakhatunk warezmp3mat a blogmotorok helyére - mert annak legalább van értelme - inkább feldobom a kérdést: a blogpostok hány százada annyira maradandó, hogy túlélné a nyomtatást? (A szerző végül a Tokyo Undergroundra ruházott be, mégiscsak popabb kultúra.)