Forradalmárok papírból

Egy Derekasan lemararadtam a hírekkel, az M2-es leadja az Akunyin krimijeiből készülő remek orosz filmeket, minisorozatokat. Az első kaland, az Azazel már le is ment valamikor december elején, a Török cselből pedig az első epizódról csúsztunk le. (Illeve én csak az elejéről.) A port.hu ígéri Az államtanácsosból készült filmet is, amihez volt már szerencsém, és remek darab. Török csel második része január 9-én este kilenckor, a záró epizód pedig egy héttel később szintén kilenckor kerül a képernyőre. Arról nem találtam hírt, hogy lesz-e ismétlés.

Kettő Szintén későn jutott a kezembe az óév végén magyarul is kiadott legújabb Fandorin kaland, a fent már emlegetett Az államtanácsos. A regény hozza a szokott Akunyinos, mintha régi orosz klasszikus lenne, csak jóval többet ölnek benne vonalat. A századforduló világa amúgy is érdekes az író festésében: még tekintetesek és méltóságosak az urak, már akadnak felvilágosult kisasszonyok és már lőnek és robbantgatnak az eddigi rendszerrel mélyen elégedetlen forradalmárok. Ehhez jön még, hogy a zseniális orosz nyomozó a tekintetesekbe és a méltóságosokba is bele tud akadni, ha úgy hozza a sors.

Az én lelkendezésem helyett érdemesebb Wirth Zsuzsi ajánlóját elolvasni az origón.

Három Ha már elvtársak és rendőrök, szerintem sose volt szó a blogon a Tigris brigád címet viselő francia moziról. A hősei Franciaország első motorizált rendőri alakzatának tagjai, akiket olyan kocsikkal szereltek fel, amit egy ambíciózusabb biciklista azért meg tud viccelni. Ellenfeleik az orosz anarchisták, a velük szimpatizáló franciák, a háttérben mocskos üzleteken agyaló orosz arisztokraták, van minden.

A Hasfelmetsző Moszkvában (Fandoriniáda)

Borisz Akunyin Fandorin sorozatának ötödik köteteNem írtam bele a címbe, hogy ládasör könyvtár, de lelombozóan drága a minőségi krimi. Az Európa által felkarolt Fandorin sorozat most megjelent Különleges megbízatások például 2600 forintokba kerül. Cserébe a kedves olvasó kap egy példány Eraszt Fandorin mesterdetektívet, az ő saját nevelésű Watsonját vagy Hastingsét, Anyiszij Tulipanovot, egy fondorlatos csalót és egy tömeggyilkost. Tulajdonképpen megéri.

A Különleges megbízások két kisregényt tartalmaz. A Pikk Bubi címet viselő első történet egy nagyban dolgozó szélhámos és Fandorin párharcáról szól, a nyomozó frissen felkarolt kísérője által elbeszélve. Könnyű, alig-krimi sztori, a Bubi sem tud sokkal ellenszenvesebbé válni, mint a szokásos szélhámos karakterek. (Iskolapélda a brit Hustle sorozat, két rész után svindler akar lenni az ember.) Többnyire félrevezethető gazdag hülyéktől vesz el, és magának adja, szóval amolyan fél Robin Hood, az eleje már megy neki. A Bubi bűnét Fandorin, akit pedig egy ügyes húzással sikerül iszonyatosan feldühítenie, is hasonlóan ítéli meg, így a sztori vége szinte happy end.

A dekorátor nevet viselő második történetben a fenti derűnek nyoma sincsen, helyette van egy tömeggyilkos, akiről a sokat látott Fandorin azt feltételezi, maga a Moszkvába átruccant Hasfelmetsző Jack. Hullanak az utcalányok, koldusok, nyomozók, minden adott ahhoz, hogy kedvenc oroszunk iszonyatosan nagyot égjen. Persze a módszer, ha kicsit későn is, de végül sikerre vezet, így a remegő kezű olvasók abban biztosak lehetnek, hogy lesz következő Fandorin sztori. (Na meg azért is, mert az élelmesebbek már több mint egy éve lekalózkodhatták a sorozat következő kötetéből, *Az államtanácsosból készült filmet.)*

A Különleges megbízatások erősen ajánlott olvasmány minden erasztománnak, annál is inkább mert a Wikipédia szerint (a forrásként hivatkozott cikk nem utolérhető, majdnem odaírtam, hogy citation needed) ez volt az első igazán sikeres Fandorin regény. A nyomozóval még csak ismerkedőknek viszont inkább az első kötet beszerzését - Azazel - javaslom.

Jescso ráz az oroszok

karp-2x1.jpgOroszok a spájzban, oroszok az interneten és oroszok a mozivásznon. Nagyjából egy éve mindenhol beléjük ütközöm. Hol dark/urban fantasy filmet forgatnak, hol Holmest megszégyenítő úriember detektíveket énekelnek (és filmesítenek) meg. Olyan is előfordult, hogy fantasztikus vaporware jellegű fejlesztések hírét lehetett hallani felőlük. Most ír/orosz zene jött szembe.

Aleksandr Karpov - vagy ahogy a lemezen feltüntette O’Karpov - 2002-ben vette fel a ДОРОГА В ДУБЛИН (Road to Dublin) című lemezt. A dalok közt szerepel a hamisítatlan klasszikus Carrickfergus (КАРРИКФЕРГУС), van nóta az ír sörről is és a Rocky Road to Dublin-ra kikacsintó The Long Road to Dublin (ДОЛГАЯ ДОРОГА В ДУБЛИН) Karpov szerzeményből még azt is megtudjuk, milyen oroszként ír honvágyat érezni. Nem igazán ír, de nem is igazán orosz az album. Sokat megőriz az eredetiből, de a lelki szemek előtt megjelenő kocsmában cirill betűk vannak a sörösüvegek címkéin. Kicsit mintha egy nemzetek és nyelvek feletti, kulturális univerzálé jellegű kocsmazene volna. (A frissen megkreált kategóriába vegyük fel Hobo magyarul angol Tobacco road fordítását is gyorsan.)

Karpov a lemez felvétele után nem sokkal belehalt abba, ahogy a kommandósok “megoldották” a Dubrovka színházban kialakult túszdrámát. Több ilyen tehát nem lesz. Nem életbiztosítás orosz bárdnak lenni.

Ó azok az oroszok

Nemcsak a spájzban vannak jelen a derék oroszok, de a könyvespolcon, újságban, mozivásznon monitoron is. Mostanra megérdemeltek legalább egy-egy mondatot.

  • Határozottan úgy rémlett, hogy lelkendeztem már a Nochnoy Dozor-ról (Éjjjeli őrjárat), az orosz Timur Bekambetov remek dark urban fantasy filmjéről, de kiderült, hogy csak akartam írni. Pedig már elérhető (értsd: letölthető, nem találtam információt a magyar bemutatóról) a film Dnevnoy dozor (Nappali őrség) című folytatása is. Van benne minden, ami egy igazán jó, szórakoztatni vágyó filmhez kell: napjaink Moszkvája, a Fény és Sötétség örök harca, mágia, zúzós soundtrack, száguldás sárga Zillel és persze remek karakterek. Külön kiemelendő Zavulon, a Sötét oldal káeurópai maffiózó küllemű vezére, aki az általam látott legemberibb filmes gonosz. (Persze nem elhanyagolandóak a többször megénekelt gyönyörű orosz nők sem.) Meggyőződésem, hogy orosz nyelven az igazi, kellenek az oroszos recsegés a szövegbe a teljes hatás eléréséhez.
  • Borisz Akunyin krimisorozatának harmadik kötetéről - Leviatán - már nem tudok ennyi jót mondani. Tisztes iparosmunka, az író jól kezeli a krimi hagyományait, látványosan tartja be vagy éppen szegi meg őket, játszik a műfajjal. De ezzel a végére is értünk, maga a történet nem nagy szám - pláne az Azazelhez vagy A török cselhez mérve - és a karakterek is hajlamosak sablonosak lenni. Pedig ez a két jellemző menthetne meg egy olyan krimit, ahol esélyünk sincs kinyomozni, ki a tettes. Leárazáson, könyvvásáron érdemes rá beruházni, ha másért nem, hogy teljes legyen a sorozat, de felesleges érte törni magát az embernek. (Egy egészen más vélemény a könyvről Manonegra tollából, aki ráadásul naprakészebb is nálam.)
  • Végül pedig cikk Pelevin - aki tudja, kit kell megölnöm a Generation P egy példányáért, az írjon a könyvért_ölök@worldshots.hu-ra, hiánycikk az összes antikváriumban - kapcsán az orosz prózáról a Nol.hu-n: Ki az orosz próza ezredese?
  • +1 - Szerencsétlen Akunyin megérdemelt volna egy külön postot lassan, de: a Nappali őrjáratról kerestem infót, így botlottam bele a magyar.film.hu orosz filmgyártással foglalkozó cikkébe. A cikk kitér az Éjjeli őrjárat sikerére, de ami lényegesebb emleget egy készülő Turetski Gambit című filmet is, ami Fandorin sorozat második kötetéből készült. Legalábbis ellentmondásos véleményeket lehet olvasni róla az imdb fórumain, nincs mese, le kell tölteni.