Kezdem a nem spoileres résszel, aztán majd lesz egy ugrás.
Az IMDB cselekményt leíró kulcsszavai között hoz egy nagyon jó kifejezést a [Sky kapitány és a holnap világára][sky]: neo-noir. Tökéletesen passzol, benne van az a színesen is fekete-fehérnek tűnés, ami az animációra a film nagy részében jellemző. Amikor ez elmarad, akkor a Vernés, kalandfilmes, ponyva scifis világ kerül előtérbe, erről se a technicolor jut az ember eszébe. Konzisztensen hozza az harmincas évek vége, negyvenesek eleje képet. Annyira, hogy a valódi valóságban a Zeppelin művek és a Náci Párt együttműködésének köszönhetően megépült Hindenburg léghajónak itt a hármas számú példánya úszik be a képbe a film első másodperceiben. Tiszta a jelzés: alternatív valóságban vagyunk.
Mellékszál: A neo-noirhoz tartozó wikipedia szócikkbe beleolvasva kicsit összekavarodtam, 1973-ról már tudnak a műfajra példát hozni: a Soylent Greent. Ennek majd egyszer még utána kell nézni, mert vagy egy neo-neo-noirunk, vagy egy harminc éves trendünk van.
A náciknak nyoma sincsen, a Zeppelin vezérsíkjáról hiányzik a szvasztika, az orrára viszont még gót betűkkel díszlik a léghajó neve. Persze ha nácik nincsenek, akkor nem is tudják betiltani 1941-ben a gót betűket, de ez megér egyszer egy külön mesét majd. A fentiek ellenére a negatív hősnek - játssza: digitalizált Lawrence Olivier, az a nem semmi - sikerült valódi beszélő germán nevet adni, Doktor Totenkopfnak hívják. Ha nagyon akarjuk a villámok által megvilágított kasrélyban, halálfejes vaskerítés mögött dolgozó tudós - Polly mutat fotót róla a film elején - lehet a náci okkult toposzra való kikacsintás, sokkal valószínűbb viszont, hogy a gótikus őrült tudós toposzt használják fel. Úgyis értelmezés kérdése.
Innentől pedig spoiler alert. Folytatás az ugrás után.