Tag: pda

Posted on

Kinek kell az okos könyv?

springdesign Határozottan úgy érzem, hogy a PDA az istennek sem akar meghalni. Egyszer elhalálozott személyi asszisztensként. Aztán feltámadt PDA+navigációként, ez viszont szép lassan átalakult (olcsó) céleszközzé. Most épp vagyogat - számaim nincsenek - okostelefonként, és épp próbálják vele megmérgezni az e-könyv-olvasókat is.

Az offline, az olvassáshoz szükséges elmélyültséget biztosító készülékek mellett megjelentek az online kütyük is. Ami persze kényelmes, azonnal lehet könyvet venni, ami EDGE-n, 3G-n azonnal le is kúszik a kötet a gépre. Ha már net van, akkor pedig lehet böngészni is, még ha egy oldalfrissítés 740 miliszekundumig tart is. És itt valahol véget is ér az elmélyülés.

Azt nem emlegetném fel, hogy a csengő, a toronyóra meg a lánc nyomja fel az árat. Ennek belátásához elég ránézni az iRex vagy a Txtr readerekre. A könyv pedig az, amit zsebre lehet gyűrni, nem félt az ember.

A képen a Google Androidot futtató kétkijelzős Spring Design Alex látható, ami Google Androidot futtat, néz webet, játszik videót.

Posted on

Lopott OS PDA-ra

Tegnapelőtt éjjel - szigorúan hirtelen felindulásból - frissítettem a PDA-m szoftverét egy valami egészen kalóz Windows Mobile 6.1-esre. Az a tudat vezette kezemet, hogy a vas tudja kezelni a WPA2/TKIP hálózatokat, az operációs rendszer, az ostoba állat, viszont képtelen csatlakozni az ilyen beállítással futó routerekhez. A hálózat visszabutítása persze nem opció, ha valaki nagyon be akar jönni, valószínűleg a mostani védelmen is átjön, de kell a tudat, hogy tettem valamit.

“Nem olyan vészes az általában” - közölte a kütyü átflasheléséről Ktamás, akinek elmondtam őszinte véleményemet a WM5-ről, ennek hatására elkezdtem ROM után túrni az internetet. Végül CrashOvernél kötöttem ki, aki a nickje ellenére francia - maradt is pár francia menü a rendszerben - és aki összerakott egy teljesen felasználóbarát ROM fájlt. A flashelés maga egyszerű, bár a leírások megpróbálják túlbonyolítani. Egy joystickot lefelé húzva újra kell indítani, ezzel belépünk a bootloader módba, ahol az SD-kártyára gondosan kimásolt fájllal felül lehet írni a kütyü saját rendszerét. Ennyi.

A WM 6.1 ellopása után nem csak a wifi kezdett el csodásan működni, sikerült összelőni a Google Apps-os domainemmel a naptár- és címjegyzékszinkront is. A Messages nevű mobil Outlook letölti a Gmailes leveleimet, a Mobipocker Reader, az egyetlen ok, ami miatt leporoltam a kütyüt, pedig továbbra is viszi a digitális könyveket.

Egyetlen hátulütője van a műveletnek, visszaköltözött a háztartásba a jogtalanul használt Windows. De PDA esetében valahogy együtt tudok élni a gondolattal.

Igazából az egész úgy kezdődött, hogy a Bookline nem szállítja a tíz napja megjelent könyvemet, amit arra a kis időre, amíg megjön, elkezdtem PDA-n olvasni. De ez tényleg Ádám meg Éva a sztori szempontjából. Azért szép tanulság, hogy a könyvvásárlás bűnbe visz.

Posted on

Pasziánszmasina

Napok óta próbálok rájönni, hogy mire lehet használni egy Mitac Mio P550-es pda-t.

Olyan tippjeim voltak eddig, hogy:

  • könyvek olvasása - de ma délután végtelen ciklusba futottam Cory Doctorow Someone comes to town, someone leaves town-jának előszavának olvasása közben. Negyedszerre már annyira nem volt érdekes, miért választotta a CC licenceket. A könyv sima txt volt, még a romantikus formátumokat se tudom okolni, marad a szoftver, a Mobipocket reader. (A platformra elérhető a MS Reader is a maga zárt .lit formátumával, pragmatikusan talán jobb választás.)

  • wardrive/warvalk bohóckodás - a kanonizált pocketpc-s wardrive alkalmazás, a WiFiFofum, jó is volna, de úgy zabálbálta fel a 400mhz-es procival szerelt vasat, hogy öröm volt nézni. Az első hard resetem - minden elszáll - ennek az appnak volt köszönhető. Ez se nyert.

  • always on kommunikáció - kicsi, okos, van benne wifi, ez lehetne az okos jelenlét-eszköz, amiről Németh Ádám álmodik (akit amúgy is akartam linkelni, mert a szövegben lesciencefictionszakértőz :) ). De nem az, egyrészt nem hajlandó csatlakozni WPA-PSK hálózatokhoz, bár elvben támogatja, másrészt keveset bír akkuról, harmadrészt minden bekapcsoláskor kézzel kellett bekapcsolni a wifi kártyát. Ha lehet automatikusan is, akkor igen jól eldugták.

  • navigáció - autóban, szivargyújtótöltőre dugva, iGót futtatva remek lehet. A beépített antenna a külső BT gpshez képest lassan találja meg a műholdakat, de autóban ülve ez kit is zavar? Viszont egy P550-es és egy iGo árából talán már adnak egy tisztességes PNA-t.

Szóval semmi olyanra nem jó a kütyü, amire szívesen használnám - hosszú autótúrákat nem tartok - pedig isten látja a lelkem megpróbáltam. Azért szomorú, mert amúgy a vas jól van összerakva. Szabvány miniusb-n tölt és kapcsolódik (sajna, ActiveSynces), BT-n lehet rá másolgatni, a készüléket magát pedig jó kézbe venni. Csak épp céltalan. Pedig még ssh klienst is találtam rá.

(Ebben persze benne van az is a háttérben, hogy az ActiveSynces gépek csak akkor beszélnek az OS X-szel, ha a Missing Sync szereti őket. Ha viszont sync nélkül nem látom értelmét, nem adok ki 40 dollárokat szinkronszoftverre. Sóher vagyok, na.)