A PC-n töltött lassan egy év alatt meggyőződésemmé vált, hogy a Foobar2000 zenelejátszón lehet bemutatni, hogy milyen lenne a poweruser menyország. Alapból a Foobar egy csepp program, megeszik kábé harminc mega memóriát, elhanyagolható hányad processzort, csendesen ül a tálcára kicsinyítve és pumpája a zenét. Egyszerű, viszont kiszolgálja az olyan pre-y2k szinten megragadt emberek kívánságait is, mint én, aki szeret mappa alapján listázni.
Az előnye abban rejlik, hogy egyszerűen lehet hozzá funkciókat adni, Olyan mint a linux, csak a megmagyarázhatatlan szopások nélkül. Öt perc guglizással lehet a Foobarból podcatchert építeni, ha szembejön néhány érdekes műsor. Nagyjából ugyanennyi időt vett annó igénybe egy VST hostot rakni a program mögé, hogy kedvemre rontsam el a zenéim hangzását. (Tényleg rosszabb, de kíváncsi voltam egy effektre.) Aztán van audioscobbler is, anélkül, hogy a tolakodó Last.fm klienst fel kéne rakni. Legózás az egész, a legjobb értelemben.
Lapzárta után érkezett, hogy a VST hostra egyszer már rácsodálkoztam. Akkor fehérzajt szerettem volna gombnyomásra.
