Szórakoztató gamer sirámok

Ugye a bloggerség első fontos pontja, hogy ne írjál öt, hét meg tíz pontos listákat dolgokról. (Kivéve: 1, tej, 2, kenyér, 3, spármüzli, 4, szénsav…) Úgyhogy most a két legjobb gamer link jön az utóbbi pár napból.

Egy Remek írás jelent meg a játékipar által gyakorta elkövetett hibákról a cracked.com-on. Onnantól kezdve, hogy leírták, egy játék ne a technológia csúcsa legyen, hanem jó, engem megvettek. És persze a működjön, de tényleg, sem rossz gondolat.

Kettő A Gamer Kiáltványa (Gamer’s Manifesto, nem tudtam nem lefordítani) még inkább kívánalmakat sorol. Olyasmikkel kezdi, hogy ne kelljen hosszú perceket várni arra, hogy a játék töltődjön, és elér odáig, hogy ha egy mód van rá, ne emlékeztesse a játék saját játék voltára a játékost. Azaz ne kelljen lepattani láthatatlan falakról, ne fogyjon el a térkép, le legyenek átléphetetlennek kódolt láncok, hanem rakjanak valami hihetőt a helyükre.

Amúgy innen van a nap idézete is. Csak képzeljétek el azt az állatkertes dolgot.

How in the name of Islamic Fonzie did we ever let games get away with “Loading…” screens? The Gamecube didn’t even have those, not on the games made by Nintendo. Hell, the 8-bit NES didn’t have load screens 20 years ago. Our favorite TV shows don’t load. DVD movies don’t load between scenes. The animals at the zoo don’t load.

És most megyek videódrivert vadászni win98 alá, hogy a múlt héten beszerzett Thief 1-et kipróbáljam végre.

Tükörjáték

Megboldogult gyerekkoromban a Descent II volt az első olyan játék, ami elbizonytalanította a lentet és e fentet. Nem úgy kellett benne három dimenzióban gondolkodni, hogy a fejem magasságában lévő polcon is voltak ellenségek, hanem, hogy az előző járta tetejéről nyíló folyosón, ami nagy hurokban visszavezet a főcsarnokba, na ott vajon jártam-e már.

shift2.jpg

Most a Shift 2, az elsőről lemaradtam, valami nagyon hasonlót játszik el a platform ugrálós játékokkal. A fal és a játéktér határa mosódik el azzal, hogy a fekete-fehér hősünk a pályát feje tetejére állítva tükrözni tudja magát. A fekete játékosunk fehér játékossá válik, ami fehér fal volt, fekete játéktér lesz. A játéktéren található kapcsolók segítségével ráadásul kilencven fokos fordítások is elérhetőek. Két dimenziós játék ennyire még nem kavart össze.

(via Rock, Paper, Shotgun)

10 4 10

A kitalálható legjobb poént még update megjelenésének hajnalán elsütötte az ars technica Photo_Smith nevű felhasználója. Meghajlok nagysága előtt.

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

(William Blake: The Tiger)

Az ellenség is tudja…

The enemy only knows the system because Bruce Schneier wants him to know the system.

Találtam egy raklap Chuck Norris jellegű okosságot Bruce Schneierről. A fenti az egyik legalapabb - a Kerckhoff-elvre utal, amivel a kriptó for dummies írások is kezdődni szoktak -, de később akadt pár olyat, amihez kevés voltam. A ténygyűjteménytől csak egy párat kattintottam tovább, hogy megtudjam, a Cryptonomiconban szereplő franciakártyát használó titkosítást is ő dolgozta ki.

A regényben a bebörtönzött Randy Waterhouse és Enoch Root egy kártyapakli segítségével kommunikál, mert a beszélgetésüket lehallgatják, Randy számítógépét pedig van Eck phreakinggel figyelik. (Tipikus puska a falon, a van Eckről igen hosszan van szó a szövegben korábban.) És ami az én nézőpontomból még érdekesebb, itt kerülnek szóba a cselek, ugratások kisistenei (trickster god), és ezek hasonlósága a modern hackerekhez.

Hacker light vasárnapi műsorunkat hallották.