A két rossz megoldás közül, azaz hogy nem fordítok le egyetlen dalcímet sem, illetve lefordítom mindet, azokat is, amelyek angolul ismertek nálunk, a harmadikat választom - ahol lehetséges, magyarítom a címet, a fordítás azonban természetesen sok esetben csak hozzávetőleges lehet. (A ford.)
Ezek a borzasztó szavak szerepelnek a Pop, csajok, satöbbi - végre hozzájutottam az alexandrás könyvcsomagomhoz - harmincadik oldalon. Egészen odáig egyetlen együttes, egyetlen számcím sem szerepel, pont ezért teljesen élvezhető. A horror csak a 30. oldalon kezdődik, cserébe egészen a regény végéig tart. Olyan számcímeket kerülgetett a szemem mint “A tinilelkek illata - Nirvana” vagy a “Drágám szeretem a stílusod”.
Ezek után gondolom nem nehéz elképzelni, mennyire szemét dolog a Pop, csajokat olvasni. Brutálisan jó, mesterkéletlen regény emberekről. Nagyságrendekkel jobb - ahogy Moshi már ígérte - mint a belőle készült remek film. De időnként ilyen tinilelkek illata jellegű katyvaszokkal sokkol. Ha választani kell, akkor inkább az angol kiadást ajánlom. Paperback, olcsóbb egy doboz gyufányival, és senki nem fordította le.
- Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi (Európa, 2003)
- Nick Hornby: High Fidelity (Penguin, 2000)