Gyűjtőmunka: hacker filmek

A cyberpunkkal kapcsolatban múltkor már megemlítettem - megint gülüszemű szörnyek rovat van - hogy a kiberpunk és a kiberkultúra közt érdemes lenne kapcsolódási pontokat keresni. A kutakodás során biztosan belebotlunk például a morális magaslaton helyet foglaló, mégis a társadalom perifériáján lévő Hacker figurájára.

Azt most hagyjuk, hogy ez a figura például teljesen szembe megy a gibsoni hősietlen hősökkel.

Gyanúim szerint azonban több ilyen jellemzőt is találhatunk. Ennek bizonyítására futtattam pár keresést - később találtam egy fórumtopikot és egy cikket is a témának szentelve - hogy legyen pár filmem, amivel el lehet kezdeni a szórakozást. Ímé a lista:

Egyelőre a nyilvánvalóan inkább sf/cp műveket, így a Mátrixot és a Szárnyas fejvadászt, lehagytam róla. Egyéb javaslatok?

Harry Potter widget

Pont ma beszéltem a #blogter csatornán - beépített reklám - Victóval, hogy mennyit kell még várni a következő és utolsó Harry Potter regényre, és hogy addig a el lehet olvasni párszor a Gyűrűk urát. És erre ma este belebotlok egy búfelejtő widgetbe az apple oldalán.

A Quote Conjurer nem tesz mást, mint hogy időnként az eddig megjelent hat Potter könyvből vett idézeteket (és a szereplők rajzait) megjeleníti a dashboardon. Ráadásul egy linket is ad a hasonló idézeteket és Potteres tudásanyagot bőven tartalmazó hp-lexicon.org-ra. Az eredmény: egy haszontalan, de jópofa widget, ellopott nap, vágott centi…

Potter quote widget

Róma örök

Ha jobban visszagondolok, az antik Rómával fogalakozó regények mindig kerültek a kezembe. Kezdve gyerekkori nagy kedvenc Raevius ezredes utazásával - egyébiránt fent van a MEK-en, lehet nosztalgiázni - folytatva a Quo Vadis?-szal és ideiglenesen lezárva a nem egészen két órája befejezett Római vérrel.

Hagyományosan elfogult vagyok az Agave kiadványaival

álljunk-meg-egy-szóra és mosakodás: Már a Város két fül közöttnél is elmondtam, hogy nem kéne külön emlegetni, ha egy kötet korrektúrán esett át a nyomdába küldés előtt, rendes papírra nyomták, istenneadj még decens borítóval is ellátták. Elég egy körséta viszont egy nagyobb könyvesbolt lektűr polcsora előtt, hogy a fent emlegetettek extrák legyenek.

ezért csak rövid rajongás következik, mégis tükörbe kell nézni valahogy holnap.

A történet ott kezdődik, hogy Sulla diktátorsága alatt, az összeírások után, de még azok árnyékában meggyilkolnak egy tehetős patríciust egy római sikátorban. Az elsődleges vádlott a halott patrícius fia, a vád ebből következően apagyilkosság, a védő neve pedig Ciceró. Hogy a gyilkosság körülményei, a halál után széthordott vagyok holléte és a családi becsületén esett komolyabb foltok kiderüljenek Ciceró felbérli Gordianust, a Nyomozót. Sam Spade

nem tudtam kihagyni, Spade a személyes hősöm, már Kovács Kálmán mellett

ókori kollégája pedig elkezd kérdezősködni…

A Római vér egyrészt érdekes krimi, se teljesen fehér, se teljesen fekete szereplőkkel és folyamatosan változó, hol erkölcs, hol ösztönök által motivált cselekménnyel. Másrészt pedig utazás egy élettel teli, nem keresztény erkölcsök szerint szerveződő, káoszból épp csak kilábaló Rómában játszódik.

Herkulesre, remek választás, ha kikapcsoló olvasmány kell délutánra. (Csak nem tudtam kihagyni.)

Hivatalos álláspont az ponyva tekintetében

Mai feladat: tartani egy tíz perces - borzalom, tíz percben köszönni se lehet rendesen, ugyanolyan rettenet, mint az egy oldalas esszé, már félek - órát az irodalom határterületeiből. Ennek kapcsán megnéztem, mit javasol az OM.

Az Oktatási Minisztérium segédanyaga szerint (pdf) a következőket tartoznak az irodalom határterületeit - más kérdés, hogy már a megfogalmazás is borzalom, csak képzeljük el az irodalmat és határterületét a szórakoztató irodalmat, önmagával határos vagy mivan? - tárgyaló órának, illetve ilyesmiről kell beszélni az érettségin esetleg ezt húzó (ún. dzsóker tétel) diáknak közép- és emelt szinten:

“Az irodalom filmen, televízióban, dalszövegben, a virtuális valóságban: az adaptáció, a műfajcsere jelenségei (pl. irodalom filmen, rádióban, televízióban, digitális közlésben). Mítosz, mese és kultusz. Film- és könyvsikerek, divatjelenségek korunk kultúrájában. (pl. A Gyűrűk Ura, Bridget Jones naplója).

Az irodalmi ismeretterjesztés főbb nyomtatott és elektronikus műfajai (pl. könyvismertetés, ajánlás, kritika, CD-ROM, internetes könyvkínálat).

A személyes kedvenc - az adaptáció és az eredeti mű szoros összekötésén túl - a mese-mítosz és a divat összekötése. Mert most a nagy epikus csaták ‘begyöttek’ a nézőnek, írjuk azt hogy mítosz, jóvan Marikám? - javasolhatta az egyik irodalmi szakmunkás a másiknak, és ez a kapitális hülyeség bekerült az iratba. Fájóan hiányoznak ezzel szemben olyan jelenségek, irányzatok, amiket nap mint nap olvasunk. Rejtőt még be lehet suvasztani a kultusz kategóriába, ha nagyon akarom, de Agatha Chistie hová kerül? Irodalom filmen? Többnyire ugyanígy vagyok a szórakoztató irodalommal. SF? Fantasy? Krimi?

A hivatalos irányvonal követése helyett úgy döntöttem arról beszélek, hogy a saját kánonnal már rendelkező irányzatok milyen módszerekkel próbálják magukat elfogadtatni (Már az ókori görögök is típusú érvelés, értékes művek kiemelése {‘de az Alapítvány, az tuti irodalom’} vagy a magasirodalomtól eltérő jellemzők hangsúlyozása), és hogy ezt az egész atomizálódott szórakoztató irodalmat le lehet vezetni a romantikából, mert minden mostani irányzatnak volt akkortájt előképe.