Metropolisz fényből és poligonból

Biztos mondtam már, hogy lenyűgözőnek tartom azt, hogy az emberek játszanak. Shamus Young például egy városgenerátor programot legózott össze, szigorúan tartva magát a projekt elején lefektetett szabályokhoz. A városkép majdnem minden eleme procedurálisan generált, azaz a szoftver csak a léterhozásukhoz szükséges szabályokat tudja, minden mást futtatáskor számol ki.

A lenti demó elkészítése körülbelül ötven órájába került Youngnak. A történetben nem is a videó az igazán érdekes, az egyszer megnézve szép, aztán az ember továbbkattint róla. Az igazi csoda az a tucatnyi blogbejegyzés, amiben elmeséli a Pixelváros keletkezését, a rossznak bizonyuló döntéseket, javításokat. Ezekben lehet megfigyelni a játékot magát.

Itt kezdődik a kaland.

Az integrált, grafikai teljesítményből átmenő jegyet csak tévedésből kapó vasamon szörnyű lassú a Pixel City. Na nem mintha ez lenne a lényeg. Azért a Techbázis tesztvasán megnézem még.

Alsós hackereknek - Scratch

Lackac már megírta, hogy mivel lehet programozásra tanítani a gyerekeket. Ki viszont nem próbáltam az általa lelkesen ajánlott Hackety Hacket, mert momentán csak windows verzió érhető el belőle. Találtam helyette egy egy mérettel kisebbeknek szánt fejlesztői környezetet: a Scratchet.

Az oktatócsomagot az MIT beszédes nevű Lifelong Kidergarten Group-ja - betyárosan magyarítva: Örök Óvodás Csoport - rakta össze Squeak-re alapozva, ami a Smalltalkra épült, kezdetben pedig Buddha lelke lebegett a vizek felett. Tartalma: egy raklap példaprogram (egy pong is!), angol dokumentáció, maga a Scratch környezet, és link millió jó oktatóanyagra. Az online anyagok közül is kiemelkedően jó ötlet a nyomtatható - gyűjtögethető! - [Scratch kártyák gyűjteménye][4], amelyeken egy-egy programozási trükk található “kóddal” és illusztrációval. De a programba épített kódmegosztási lehetőség, úgyis mint share gomb, mellett sem tudok szó nélkül elmenni. (A Scratch honlapján megosztott projektek CC BY-SA licenc alatt vannak, még egy jópont.)

Magáról a nyelvről sokat mondani nem lehet, a lényeg látszik a mellékelt ábrán. A gyerekek felhasználók nyolc típusú blokkból legózhatnak: mozgás, kinézet, hang, toll, irányítás, érzékelés, számok, változók. A blokkok puzzle szerűen kapcsolódnak, épp csak a cuppanó hang hiányzik, amikor összekapcsolódnak az összeragasztott programrészletek. A programot futás közben is piszkálhatjuk, leállíthatjuk, újraindíthatjuk, az ezzel kapcsolatos frusztrációt sikerült a minimumon tartani a fejlesztőknek. A programunk kimenetét alapból egy kábé 500*500 pixeles dobozban látjuk, de a beépített dicsekedőmódnak hála, ezt a területet teljesképernyősre is nagyíthatjuk. Lássuk be, az egész osztály érdeke, hogy lássa, mit csinál a frissen összehakkolt program. (Bele se merek gondolni a lehetőségekbe.)

Végszó? Szívesen kipróbálnám tanteremben, vagy mivel nem vagyok számteches, szívesen megnézném, ahogy egy számtechtanár kipróbálja tanteremben. Egyrészt mert alkalmasnak tűnik a programban való gondolkodás tanítására, másrészt pedig megosztásra, remixre nevel. Nem vagyok benne biztos, hogy az előbbi a fontosabb.