Ahogy öregszünk - igen, ezt lassan le kellett írni - egyre érdekesebb kérdéssé válik a nosztalgia. Például azért, mert azzal mindenkit meg lehet fogni mindig. Az első mobiljáról, számítógépéről, CD-jéről szívesen beszél az ember.
Onnan ugrott be a nosztalgia, hogy az amúgy borzasztóan hosszú, három részes Wired UK interjúban William Gibson többször is a téma közelébe sodródik. Egyszer még egy fél régen minden jobb voltat is elenged, amivel fél szívvel még egyet is lehet érteni talán. Vagy legalább rá lehet bólintani, hogy igen, más volt. Szerintem ebből az irányból érdekes megközelíteni azt, hogy hogyan látja a saját bevallása szerint öreg punk a digitális világot.
Mutatom nektek az aranybányákat, jó-e? Az egyik kedvencem, amit biztos fényeztem már, az új lendülettel újraindult Ultra Rock Agency, ahol a nyolcvanas évek magyar punk és new wave együtteseinek demóit, koncertjeit, bootlegjeit lehet beszerezni. Ajánlani nem is merek - ha mégis, akkor a Bikini csongrádi koncertjét - annyira sok minden van a blogon. Igazi archivátori hőstett az egész.
Aki nem magyar felvételekre utazik, az jobban jár a Hangover Heart Attack zenebloggal. Innen a nyolcvanas, kilencvenes, kétezres évek punkját és psychobillyjét lehet beszerezni, de valami eszméletlen mennyiségben. Demented Are Go-t mindenképpen szedjetek le, ha ide mentek. Meg a legutoljára felkerült Guana Batzet is.
Nem igazán akartam elhinni, hogy egy olyan kézenfekvő dalból, mint a Burns-féle Ye Jacobites by Name nincs valami erősebb, lendületesebb verzió, ezért nekiálltam keresgélni. Ezer meg egy darab kelta giccs után pedig előkerült Ian Cussick, a Németországba szakadt skót zenész felvétele.
Már ott megvett, hogy két és fél percnyi erős dobolással kezdődik. Nem gitározgatás meg Loch Lomond meg bunny bunny banks vagy ilyesmi, erő van benne. Úgy szól, hogy az ember látja lelki szemei előtt, hogy Burns elküldi a jakobitákat.
Két kattintás, pár related, és már Attila the Stockbroker-nél tartunk, aki a nevével ellentétben nem tőzsdés, hanem punk költő, folk-punk-zenész. A figura harminc plusz éve van a pályán, lépett fel Káeurópában még a berlini fal leomlása előtt, megy mint a duracellnyuszi. A legjobb sztori, amit a wiki ír róla, hogy kezdetben egy elektromos mandolinnal kísérte magát, amit hogy hogy nem széttörtek a fején “a fasiszták” 1982-ben egy verekedés során. Azóta mandolán játszik, ami egy kvinttel lejjebb van hangolva.
Ami a szóló karrierénél is érdekesebb talán, hogy van egy teljesen warezolhatatlannak bizonyult bandája a Barnstormer, amivel a középkori zene és a punk összeházasításán dolgozik.
Tovább a linken és megtudjuk, hogy a barnstormer valójában repülő cirkuszt jelent. Azt a fajtát, ami leszáll a falunál egy-két napra, áll a bál, lehet repülni, majd mennek tovább a következő helyre. A szórakozási fajta a világháború után kapott igazán szárnyra, mert a leszerelő pilóták egészen olcsón magukkal vihették az oktató gépeket. A szót egyébként a vidéki korteshadjáratoktól örökölték meg a levegő fenegyerekei.
Csodák vannak az interneten, valaki feltöltötte öt darabra fűrészelve Kövessy Róbert Pol Pot megye punkjai című CPg-dokumentumfilmjét. A film apropóját az adja, hogy a zenekar tagjait - a fiatalkorú basszusgitárost kivételével - 1983-ban két év letöltendő börtönbüntetésre ítélték kommunistaellenes dalszövegeik miatt. (A velük egy időben vegzált skinhead Mos-oi zenekar csak felfüggesztettett kapott, ezt még illik elmondani.)
A történetet többször és többen megírták már. Szó van róla Pozsonyi Bucó Ádám A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong című memoárkötetében vagy az interneten több helyen feltűnő, legteljesebb formájában a Wikipédia CPg szócikkébe beékelődöttEgy szegedi gondolat bánt engemet szövegben.
Ugyanez kicsiben?
A legérdekesebb, a CPg-pert épp csak érintő dokumentum az ArchivNet folyóirat egyik cikke: Középiskolás fokon. Megyei állambiztonság a rendszerváltás hajnalán. Takács Tibor, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa annak a BJ-nek az ügyét szedte össze, akit 1988-ban vettek elő, mert a kommunistákat és Romániát becsmérlő kijelentéseket tett.
A történet egy 1987-es osztályfőnöki órával kezdődött. “Az osztályunkban volt egy állambiztonsági témájú osztályfőnöki óra, ahol többek között olyan beat-együttesekről is volt szó, köztük a CPG-ről, akiknek dalszövegeik kimerítik a bűncselekmény tényállásait.” - vallja később ZZ. Ezután hozta be a fiú a CPg gépelt szövegeit, hadd tudják a többiek is, miről van szó.
Féltucat kihallgatás után az ügyészség végül megszüntette a BJ elleni nyomozást. Az indoklásban mentő körülménynek számít például BJ fiatal kora, illetve az, hogy szavait osztálytársai félremagyarázhatták. “Néha tévesen használt fogalmakat (pl. reform helyett rendszerváltozást), amelyeket aztán osztálytársai, akik még ennyire sem tájékozottak, mint ő, félreértették és félremagyarázták.” - írja az ügyészségi határozat.
Linkek
Mivel az ArchivNet oldala csak részben működik, inkább végiglinkelem a dokumentumokat.
A Pamutilag blogon vannak “tök komoly, nem kamu” Pamut slágerek. A ti dolgotok nem más, mint hogy istenítsétek a bandát. A lapok le vannak osztva, újra divat a piramisszegecs meg a mongolbőrkabát.
Egy. Egyszer térdenállva fogok szerelmet vallani a Wayback Masinának meg úgy általában a teljes Internet Archive-nak. Tökéletes utolsó előtti megálló, ha a web átfésülése nem hozott eredményt. Ha ott sincs az adat, akkor már csak a könyvtáros alvilág zaklatása van hátra úgyis.
A mai leletek között a Mondo 2000 magazin régi honlapja és egy 1986-os cyberpunk kritika található. A címével ellentétben Swanvick írása a posztmodernről nem mond sokat, az ‘a cyberpunkok inkább technikai témákkal foglalkoznak’ szintjén mozog, viszont a “szembenálló felek” ismertetése miatt érdemes elolvasni. Aztán utána a vonatkozó Cheap Truth számokat.
Kettő. Gazs vágta hozzám a Magyar (zenei) fanzin(e)gyűjtemény és adattár linkjét. Azóta Genyó szivó disztrolyt olvasok. Más emberek megszállottsága legalább annyira jó mint a saját. És kevesebb vele a munka.
BMX, BMX csodabringa
ráülünk repülünk mint a szél
gyere csüccs, ugye csúcs ez a bringa
egy BMW-nél sokkal többet ér.
Közel se vagyok ahhoz, hogy apa legyek, mégis mélyen együtt tudok érezni azokkal, akik kénytelenek elszenvedni Pap Ritát, a 100 Folk Celsiust vagy az épp divatos gyerekzenét. Pedig lehet ezt nem nyúlós, nyálas takonyként is elővezetni. Az amerikai Go Kart kiadó például novemberben jelentette meg a Brats On the Beat Ramones feldolgozás albumot. A nótákat 100% originál punkok adják elő gyerekek kíséretével, a végeredmény nagyjából annyira szórakoztató, mint a School of Rock volt.
Nincs mit hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy gabba gabba we accept you one of us!
(A szerző egy Csepel Marathon outi büszke tulajdonosa és elhatárolódik a mottótól.)
Mutatom nektek az aranybányákat, jó-e? Az egyik kedvencem, amit biztos fényeztem már, az új lendülettel újraindult