Ha már úgyis mindenki a Readerről beszél

“A Google többet is tehetne Aaron Swartz emlékének tiszteletben tartásáért, mint hogy megöli a Readert és azzal Aaron termtményét, az RSS-t” - írja a Twitteren Johny Perry Barlow, a Grateful Dead egykori szövegírója, az Electroni Frontier Foundation alapítója, az internet egyik hőse. A Google március 14-i bejelentése óta nagyon sok ostobaságot írtak le a Reader, az RSS és a hírolvasás kapcsán, teljesen véletlenszerű, hogy pont Barlow twitje tette be a kaput nálam.

Az evolúciót látjuk-e működni?

A leegyszerűsítő magyarázatok egy részét a következőképpen lehet összefoglalni: a Google Reader egy régi világ alkalmazása volt, a Google nem hallotta meg az idők szavát, a Readerhez hasonló olvasóknak leáldozott, helyüket a Flipboardhoz hasonló programok vették át. Hosszúban itt van Clay Allshop által megírva: A Product vs. A Symbol

Az elmélettel több baj van. Az egyik, hogy a Google megpróbálja értelmezni az idők szavát, így született a Currents. A másik pedig, hogy sem a Flipboard, sem a Currents, sem a többi lapozgatós, tabletre optimalizált program nem profi hírolvasó eszköz. Az RSS-olvasó a Híradó, a lapozgatós olvasó a Fókusz. Vagy, hogy aktuálpolitikai oldalró se lehessen nekimenni, az egyik a hírlap a másik a magazin.

Újságíróként két dologra használtam az RSS-olvasót. Az egyik, hogy nagy mennyiségű, gyakran frissülő információt pörgessek át. A hírek keresésének, követésének eszköze volt. A másik felhasználási mód abból fakadt, hogy a Reader a Google projektje volt: kihelyezett agyként működött, mindenre emlékezett, megfelelő keresőszavakkal elég sok mindent elő lehetett ásni hónapok távlatából is. Tudtam keresni abban az internetben, amit olvasok.

“Jaj, olyan blogot találtam”

A bírálatban igazság is van. A Reader források felfedezésére nem volt az igazi. Ironikus módon korábban alkalmasabb volt, mint most a végóriában. Amíg voltak közösségi funkciói, működött a megosztási funkció, addig egészen érdekes dolgokat lehetett találni. Mindezt azért, mert az emberek rendkívül érdekesek. A kedvenc, a Share leépítésével elhagyott kontaktom bámulatosan furcsa művészeti linkeket osztott meg néha.

Most van algoritmus alapú ajánlórendszer a Readerben. Minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb. Ezzel szemben a Flipboard látványos, pont olvasható hosszúságú, dobozonként összelegózható magazinja tényleg egy másik világ.

Ebben a ligában játszanak még amúgy mások is. A The Feature és a többi, hosszú újságcikkeket gyűjtő oldal, illetve a trendekkel szembemenő, nagyon ügyes The Magazine is a változatos tartalomról szól.

Meghal-e az RSS?

Aki eddig visszatartott lélegzettel olvasta, most vehet egy nagy levegőt. Az RSS nem hal meg. Az új, csinos magazinos feedolvasók is azt használják, arra szögelték rá a podcastingot, az a csővezeték meg kábelezés egy raklap alkalmazás között. Szóval Aaron Swartz akkor is békében nyugodhatna, ha ő találta volna fel az RSS-t.

Langymeleg hírek

Kételyeim vannak, megosztom veletek. Nézem a média 2.1 által kiválogatott híreket a Séra Laci által összerakott TurulMémen. Van cukiság, van jó beszólás (top megosztott anyag a bash.hu), vannak sorozathírek, illetve feltűnt hat példányban a Gmail témázhatóságának híre is. Semmi igazán érdekes, semmi meglepő, semmi mély, többnyire langyoskás anyagok.

Ami persze érthető, az online médiatervező, a vidéki egyetemista, a szolgáltatásfejlesztő kreatív ember satöbbi satöbbi egyik érintkezési pontja lehet, hogy mind megosztják az aranyos kecskés képet vagy a meglepő my little pony remixet. A baj csak azzal van, hogy ezeknek az embereknek a saját geekségei, az egy-két ember által kiemelt szűkebb érdeklődési kör figyelmére számot tartó mélyebb anyagok érdekesebbek mint a mindenkinek tetsző elemek.

Lehet én sokalltam be csak az elmúlt évek bétáitól és kettőpontnulláitól, de nem az volt a tanulság a múltkor a mese végén, hogy a tömegek valójában nem is bölcsek?