“Senki nem ígért semmit” - a magyar sci-fi szerzők tagadnak

Internet/Salgótarján, 2009. július 26., vasárnap (neMTI) - Minden felelősséget elhárítanak a fantázia mesterei, a magyar sci-fi szerzők nem ígérnek, és nem is szeretnék, ha ezt számonkérnék rajtuk. A tudományos irodalom művelői a tudósokra és jövőkutatókra mutogatnak.

Hosszas kerekasztal beszélgetésben marasztalták el hazánk science fiction írói Bari Máriuszt, a HVG publicistáját a hazai tudományos fantasztikus élet patinás rendezvényén, a Hungaroconon. A művészek a lap internetes kiadásában május 15-én megjelent Hol marad a jövő, amit ígértetek? című cikkre reagálva kiejelentették: “senki nem ígért semmit.”

Bár a kerekasztal beszélgetés résztvevői között akadt, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy az olvasók esetenként jóslatnak olvassák a műveket, a többség elutasította az ötletet. “A sci-fi nem azt mondja, hogy mi lesz, hanem, azt hogy mi lenne ha” - magyarázta az ellenérzés okát Sárdi S. Margit, irodalmár.

“Ez egy amerikai elvárás” - mondta a vitát kiváltó HVG cikkről Antal József, a Preyer Hugó- és Zsoldos Péter-díjas szerző. Antal azt is hozzátette, hogy az amerikai sci-fi valóban megígérte a jetpacket és a repülő autót az olvasóknak. Hazánkban azonban, lévén érettebb nép, kevésbé infantilis társadalom, ilyen nem történt.

“Valahol beteg az a társadalom, vagy olvasóközönség , az elbizonytalanodott olvasóközösség ami a természettudományban, vallásban, társadalomtudományban elvesztvén a bizalmát a sci-fitől vár bizonyos dolgokat” - sommázták álláspontjukat a tudományos fantasztikus irodalom művelői.

A HVG publicistája a rendezvényen nem védte meg állításait, ám erre a scifi.hu-nak a témával foglalkozó cikksorozata után is lesz lehetősége.

Martini a tengerparton, aztán felszállunk, ok?

Oldsmobile Golden Concept

Egy csomó mindent el lehetne mondani arról, hogy mi a különbség a megtapogatható, megkopogtatható prototípusok és a frissen renderelt, csak képernyőn létező utódaik között, de inkább befogom a számat. A képen az Oldsmobile 1956-os Golden Rocket Concept becenevű autója látható. Az ajtó nyitáskor a tető megemelkedett, az ülés pedig felemelkedett és elfordult, hogy segítse a beszállót. Az extrák itt nem érnek véget, a jövő gyártásba sosem kerülő kocsijának kormányoszlopa természetesen elektromosan állítható volt, a sebességmérő mélyen, a két rúd által tartott kormánykerék közepén figyelt. A kocsit egy 275 lóerős V8 hajtotta, de ez szinte mellékszál.

(Ezt a fotót mindenki egymástól lopja, az ősforrás elvben a GM Photostore, de ott nem leltem.)

Sosevolt jövő (New York Times)

Dicsőséges száz évét hagyta maga mögött az emberiség. 1909-ben még senki sem sejtette, hogy az elviselhetetlenség határát súrolóan teli utakat hamarosan visszakapják a gyalogosok. Pedig a Ramsey professzor által kikísérletezett csodás fém és az ezt felhasználó légijármű-ipar forradalmasította a közlekedést. A bátor férfiak vezette légjárgányok a Marsra és a Jupiterre is eljutottak, hogy átadják a világkormány üdvözletét. Ezek a békés találkozások tették lehetővé, hogy a 2009-es ünnnepségek egyik napján marsi versenyző is rajthoz állhasson a New York-Chickago repülőversenyen, valamint hogy az ünnepségek egyik napját a vörös bolygón tartsák. (A hajók a város egységesen 300 méter magasra nyújtózó épületeinek tetejéről indulnak, a retúrjegy 17 dollárba kerül, étkezést tartalmaz.)

A fenti szöveg nem idézet, csak egy nagyon-nagyon rövid öszefoglalója Stephen Chalmers 1909 december 26-án megjelent cikkének. A szöveg már csak azért is érdemes a figyelemre, mert ma nem tudok olyan bátor embert, aki hajlandó volna száz évre előre jóslatot írni. A cikkben olyan századfordulós slágerek tűnnek fel, mint Tesla álma, a drót nélküli áram vagy a tengeralattjárós tömegközlekedés. A cikket az írásnak eredetileg is otthont adó New York Times-ról tölthetitek le. Elképzelhető, hogy már regisztrációt kér az oldal, de ammeg ingyen van.

A cikkre a Paleofuture blog hívta fel a figyelmet. Ha még nem olvasnátok, akkor itt az idő felvenni a feedek közé.

Egy pár szárnyról jutott eszembe

Közhelyes, de úgy volt, hogy az én generációm már repülő autókban száll a munkahelye felé reggelente, miután a pirulás reggelijét benyelte. Persze ezt a magas labdát már lecsapta Warren Ellis, a Doktor Sleepless képregénysorozattal - wiki erre -, amiben az őrült doktor maszkját felvevő főhős odamondogat rendesen a sosevolt jövő után síró társadalomnak. Az már csak mellékszál, hogy a témában van Tomcat-féle póló is pont ugyanezekkel a klasszikus sirámokkal.

Addig ez a kép rendben is van, hogy szárnyas amerikai autók, buboréktető és Ming, a kegyetlen által diktált építészeti megoldások, de a héten szembejött egy valódi jövőbeillő európai terv is.

alfa_bat

Alfa Romeo BAT 5-nek hívják, 1953-ban mutatkozott be a torinói autókiállításon, a dizájnért a Bertone műhely volt felelős. A következő két évben tovább finomítgatták a BAT koncepciót. Csökkent a szárnyak mérete - a BAT 7 a legdurvább - valamit kopott az űrvadász/személyes tengeralattjáró küllem is, de nem tűnt el teljesen.

És ha már sosevolt jövő, a témához a két állandóan felemlegetett novellán túl - Sterling-Gibson: Vöröscsillag, orbitális tél illetve Gibson: A Gernsback-kontinuum - érdemes megnézni a Dean Motter által megteremtett Mister X képregénysorozatot is. Igazi gyönyörű izmusos rémálom.

(fotó: Simon Davison via Wikipedia)