GiTS egyszeregy

Kezdetben volt Siró Maszamune mangája, ez egészen biztosan a sztori eleje. Olyan mint a kezdőrúgás, előtte nem volt Ghost In The Shell, utána már igen. 1989-től 1991-ig jelent meg az első tizenegy történet, amit a Human-Error Processor négy története követet. Ezek azok a sztorik, amik amanga utolsó adagját jelentő 1997-es Man/Machine Interface kötetből kimaradtak. Maga az MMI is több verzióban létezik, de elvben nincsenek nagy törések az eredeti történetszálhoz képest.

Az első tizenegy fejezetes képregényből Osii Mamoru készített filmet 1995-ben. A rendező sokkal sötétebbre vette Siró világát, szinte teljesen eltűnt az önirónia, komorabbá vált a csapat. A mű egy, csak a Szárnyas fejvadásszal összemérhető cyberpunk alapfilm. Ennek folytatása a 2003-mas filozofikusabb, az egymásba forduló virtuális világaival művibb Innocence. Nekem a gyakori irodalmi utalások, folyamatosan repkedő idézetek miatt inkább az intertextus játék rémlik a filmből, nem az alig létező történet.

Az Innocence-nek van egy előzmény regénye az After a Long Goodbye, amiben Bató a főszereplő. Erről én is ma hallottam először, nem tudom milyen viszonyban áll a kánonnal.

Eddig egy konzisztens univerzumról beszélhettünk, itt jön a csavar. A 2002-ben Kamijama Kendzsi rendezésében készült Ghost in the Shell alapú sorozat, a Stand Alone Complex ugyanis egy elegáns retconnal nem vesz tudomást a mangák és filmek világáról. A világ hasonló - csak átpolitizáltabb -, a szereplők ugyanazok, csupán a manga és a film történetét adó konfliktusra nem került sor. A sorozatnak folytatása is készült Stand Alone Complex: 2nd GiG címmel, még több világpolitikával és háttérrel. Ezt a szálat egyelőre a Stand Alone Complex: Solid State Society című film zárja le.

Most jön az a rész, hogy kijavítjátok kommentben, amit rosszul írtam.

A témáról van egy remek szócikk-kezdemény a magyar wikipédián, ahol még a nevek is át vannak írva szépen. Utóbbival a józan eszem mentették meg.