Tag: sajtó

Posted on

Anekdotikus hackertámadás

Hackertámadásnak esett áldozatául az Egyesült Államok Illinois államának egyik vízszolgáltatója tavaly ősszel. Az interneten keresztül egy oroszországi számítógépről hatoltak be a cég informatikai rendszerébe, és egy szivattyút tönkre is tettek. Ha a hír igaz, ez az első eset, hogy amerikai ipari létesítmény működését külföldi hackerek képesek voltak fizikailag is befolyásolni.

(NOL: Megbéníthatná az országot egy hacker)

és

Except, it turns out, it wasn’t. Within a week of the report’s release, DHS bluntly contradicted the memo, saying that it could find no evidence that a hack occurred. In truth, the water pump simply burned out, as pumps are wont to do, and a government-funded intelligence center incorrectly linked the failure to an internet connection from a Russian IP address months earlier.

(Wired: Comedy of Errors Led to False ‘Water-Pump Hack’ Report)

Amúgy nem hülyeség, amit az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság mond, és afelől sincs kétségem afelől, hogy az ipar nem fog őszintén mosolyogni az ötleteik hallatán. Nekünk viszont jut mosolyognivaló, hogy ezt a szép gondolatot sikerült az elmúlt év legnagyobb szekuriti blamáját apropóul használva felvezetni.

Posted on

#2882 (a mint akku)

Hajnalban ment el, elaludt és nem ébredt fel, fájdalommentesen történt - mert nem bírtam kihagyni a morbid utalást. Valamikor január elején vettem észre, hogy tegnap még volt számítógépem, ma meg nincs. Persze csak az akku volt döglött, de egy laptopnál az a lényeg. Aki mást mond, hazudik. Vagy összehajtogatható desktopnak használja a gépét.

Mivel mégegyszer hirtelenhalált nem akartam látni, valamivel a San Francisco-i kiküldetés előtt ráeresztettem egy akkukarbantartást a gépre. Stabil két és fél órákat bírt, gondoltam itt az ideje megtudni valójában mennyi dzsúz van még benne. Kellett rá egy fél óra: nulla terhelés mellett lemerítette kikapcsolásig a gépet, majd visszatöltötte száz százalékra a program. Kellemes meglepetés várt: a szoftver megtalált egy-másfél elhagyott órát a telepből. Kímélő módban még többet. Most 69 százalékon állok - kezdődik mindjárt az IE9 reviewers workshop - és 3 óra 44 percet ír.

Az egész karbantartás dologhoz egy üres nap kell - mindjárt vasárnap, az tök jó erre - meg a gyári szoftver, ami megcsinálja.

Posted on

#2879 (l mint linkek)

Olvasónapló hétvégéről. Nem a legjobbak, hanem amikről a legizgalmasabb lenne bor mellett beszélgetni.

“Amikor a szovjetek eljöttek Afganisztánból, rengeteg amfetamin maradt a raktárakban, amit az orosz katonák munícióként kaptak. Hihetetlen mennyiségű speed. A dílereknek, akik ezzel foglalkoztak, kapóra jött a Love Parade, a technózene, az úgynevezett szabadság. Azonnal elkezdték Leningrádból befelé tolni az anyagot.”

Az indexes Nagy István Gábor Bernáth/Y Sándorral és fiával ült le beszélgetni a technóról és a live actekről. A cikk címe: Kell a mély a technóhoz.

Ilyen az arizonai sivatagban épülő Arcosanti is, a 91 esztendőt Paolo Soleri álomvárosa. Soleri elmélete, az „arkológia” a sűrűn lakott területeken speciális építészeti hiperstruktúrákat feltételez, amelyek számos funkciónak otthont adva önfenntartó várost hoznak létre. Az ötezer fősre tervezett Arcosantiban ehhez képest mindössze 13 épület készült el negyven év alatt, 80-100 állandó lakossal. A város felépítése most már minden bizonnyal utópia marad csupán.

A HG.hu az elmúlt száz év elhibázott városépítési ötleteiből közölt válogatást. Az egyértelmű hibák mellett olyan terveket is megemlítenek, amik jók, izgalmasak is lehettek volna, még ha nem is valósultak meg. A fenti Arcosantiról például sosem hallottam volna, ha nem kerül elém a cikk.

Ha így megy tovább, a diákok hamarosan egyetlen könyv végigolvasása nélkül végzik majd el az egyetemet – figyelmeztet Romano. „Hacsak a kor egy másik aggasztó folyamata közbe nem szól. Mert ha a klímaváltozás következtében leállnak az erőművek, és velük az elektromos árammal működő médiahálózatok, akkor talán újra felfedezzük a könyvet.”

A Metazin Könyvnélküli egyetem? cikkét nem tudom egyelőre hová tenni. Egyrészt nincsenek adataim, másrészt meg van egy képem a felsőoktatásról, ami nem feltétlenül valós. Rég volt na. Mindenesetre az anyag zavaróan alarmista, de ez lehet, hogy csak a zanza miatt van.

Posted on

#2869 (h mint hagyomány)

Persze, a hagyomány nem mozdulatlan dolog, hanem folyamatosan változik azáltal, hogy keveredik más hagyományokkal és kultúrákkal. A cigányok legnagyobb tehetsége a hagyományőrzésben van. Ezáltal nagyon sok más hagyományt is a saját kultúrájukon keresztül őriznek meg. Szóval ők rengeteget segítettek és segítenek, hogy a magyar népzenei hagyomány fennmaradjon, ha az ő zenei hagyományukkal keveredve is.

(forrás: “A magyarok ebben lelkiismeretesebbek.” Simon Broughton a Quartnak )

Leao a Quarton Simon Broughtonnal, a Songlines főszerkesztőjével készített interjút. Több ilyen egészen remek gondolat van benne, mint a fenti. Szerintem olvasandó.

Posted on

Disputa: Könyv, lapok nélkül

A hagyományos könyv és a digitális könyv nem csak annyiban különbözik egymástól, hogy az egyiket papíron olvassuk, a másikat viszont e-olvasón, iPhone-on vagy számítógépen nyitjuk meg. Máshogy vásárlunk villanykönyvet, ha épp nincs rá pénz, másként kalózkodunk, végül pedig eltérő jogokkal rendelkezünk a papír és a digitális kötetek felett. A villanykönyv megváltoztathatja a könyvtárakat és ezek kiadókhoz fűződő viszonyát, talán alakít az oktatáson, vagy legalább könnyít az iskolatáskákon.

A Debreceni Disputában megjelent cikkemben azt vettem végig, hogy miben más a digitális olvasás a hagyományostól, és hogy egyáltalán lényegi különbségek-e ezek.

A lap kapható a jobb könyvesboltokban, amennyiben azok Debrecenben vannak. Az írásomat pedig a következő szám megjelenése után kirakom ide is.

Posted on

Hackerreflex

Miközben ülök a számítógép előtt, azt játszom, hogy ülök a számítógép előtt – nagyjából ezt a helyzetet bontja ki és írja meg Szedlák Ádám a Debreceni Disputa 2009/11–12-es számában. Az írás számítógépes hackerjátékokról szól, és még a magamfajta olvasóban is felkelti az érdeklődést, aki évek óta clean vagyok játék-ügyben. Mint kiderül, az egyik legjobb most is gyártott hackerjáték kivitelezője egy kolozsvári cég, az Exosyphen. És hogy mi lehet a játék egyik vonzereje, az is kiderül az írásból: a veszélyérzet, amely érzetként egyáltalán nem virtuális. „A játékos folyamatos döntéshelyzetben van, hogy megkockáztatja-e a lebukást (…). Biztonsági játékra nincs igazán lehetőség, a legtöbb pálya úgy van megtervezve, hogy csak kevés rossz döntést hozhat a játékos: ha folyamatosan túlbiztosított akciókat indít, képtelen teljesíteni a pályát. Az állandó veszély ugyanúgy beindítja az adrenalinpumpákat, mint az Uplink folyamatosan veszélyben lévő egzisztenciája. Sőt, ennél többet is tesz, rámutat, hogy a hackerszimulátor zsánerének változatos eszközei vannak, ha alapvető érzelmeket akar kiváltani.” (Szedlák Ádám: Játsszuk azt, hogy feltörtelek! 101.)

– írja Balázs Imre József a Reflexen, a Korunk szemléző blogján a Disputában megjelent cikkemről. Ilyen se volt még eddig, jól esik.