Eredendő bűn

Vannak csecsemők, akik Kick me! felirattal a homlokukon születnek meg. Ott virít feketén és boldan a felszólítás, ne tessék kímélni, szenvedni jöttem a világra. Az index féle Tékozló Homár egy ilyen csecsemő. Még alig sírt fel, máris látszott, hogy egy alkoholgőzös hajnalon fogant. Szinte látjuk lelki szemeinkkel, ahogy a szingli index gyors kielégülést keresve a kanapéra dönti a magáról mit sem tudó - és másnap kiadós fejfájással emlékek nélkül ébredő - matulát. A kilenc hónap eltelt, a gyerek köztünk van, neveletlenül, mindkét “szülője” rossz tulajdonságait örökölve mosolyog a monitorunkon. Csak azt nem tudom ki örül neki.

Füstölgés

Vannak mondatok, amik olvastán felkapja a fejét még a posztmodern bölcsész is, nemhogy a magamfajta kucsmátlan-ám-szandálos mittelbölcsész. Most is találtam egy ilyen mondatokkal teli írást az általam egyébként is hőn szeretett Egyetemi Életben - fél újságnyi az egyetemi bürokrácia legérdekesebb híreiből és másik fél újság változó színvonalú publicisztika - ami Chine Miéville Perdido street station-jét próbálja meg az SF rajongó hallgatónak. Sajnos közben kijelenti, hogy az ulpius nagyrész klasszikus SF-t ad ki. A klasszikus science fiction teljesen igaz a Randevú a rámával-ra, de a többi ulpius sci-fi kiadványra nehéz volna ráhúzni ez a jelzőt. Egyéni definíciós probléma, tudom. Viszont ami miatt írni kezdtem, a mondat. Oppardon: A Mondatok.

Nagyon spéci regény ez. Nagyon spéci.

Kész szerencse, hogy nem csak a -szeg- írói álnév mögött megbúvó zugújságírónak jutott eszébe írni a Perdidó pályaudvarról, hanem az endlessen is született egy ajánló.

Pápaválasztás

Elkezdődött. Az index már bombázza is a jónépet színeshírekkel - a Tréning atyás speciel tetszett is - hogy tájékozottak legyenek. A nagy alkalomra való tekintettel én is előállok egy ötlettel. Adassék ki fitnesz kazetta, hogy az elhízott magyar nép alakja szépüljön és karcsúsodjon Isten nagyobb örömére. A kazettának pedig legyen a címe: Urbi et Norbi