A G+ szupportfórumán találtam készen. Nekem csak azt kellett eléírni, hogy sci-fi novella.
I don’t recommend changing your name.
But you can request it via feedback. There’s no guarantee that you’ll get what you want but it’s worth a shot.
Gibson beszél
Ahogy öregszünk - igen, ezt lassan le kellett írni - egyre érdekesebb kérdéssé válik a nosztalgia. Például azért, mert azzal mindenkit meg lehet fogni mindig. Az első mobiljáról, számítógépéről, CD-jéről szívesen beszél az ember.
Onnan ugrott be a nosztalgia, hogy az amúgy borzasztóan hosszú, három részes Wired UK interjúban William Gibson többször is a téma közelébe sodródik. Egyszer még egy fél régen minden jobb voltat is elenged, amivel fél szívvel még egyet is lehet érteni talán. Vagy legalább rá lehet bólintani, hogy igen, más volt. Szerintem ebből az irányból érdekes megközelíteni azt, hogy hogyan látja a saját bevallása szerint öreg punk a digitális világot.
Az interjú erre van:
Hozsánna néked, Archive.org!
Furcsa regény a Walter M. Miller Hozsánna néked, Leibowitz! című műve. Minden antikváriumban megtalálható két-három példányban, elképzelni nem tudom, milyen példányszámban jelent meg annak idején. A megvehető példányok feltűnő bősége ellenére a könyv remek. Az atomháború utáni lepusztult, technológia és tudás nélküli Földön játszódik, és az emberiség lassú építkezését kíséri végig az elkerülhetetlen következő hibáig. Kicsit irányított, eléggé tudni mi lesz a vége, nagyon benne van a - vigyázat, kötelező pszichologizálás - világháborús bombázásokat soha fel nem dolgozó szerző bűntudata, ennek ellenére remekmű.
Ami előhozta ezt az egészet, hogy a Free SF blog megtalálta a regényből készült rádiójátékot az Archive.org-on. Szép kézműves munkának tűnik, érdemes belehallgatni.
Júliusi meetup (hang)
Az idei év legjobb meetupja volt a tegnapi, pláne ahhoz képest, hogy borzasztóan elkéstünk mind a megszervezésével, mind a meghirdetésével. A fordítói kerekasztal moderátora az első percben - szépítek, valójában az első percet megelőző sör közben - kijelentette, hogy ő igazából egy fordító az asztal körül ülők közül, de valahogy csak fog moderálódni az este. És úgy lett, kérdezett a közönség, kérdeztek egymástól, kerültek témák, még egy IKEA vs. Jennifer Convertible vita is belefért.
Az asztal körül ültek:
- Farkas Veronika, Terry Pratchett magyar hangja
- Németh Attila, a Galaktika irodalmi szerkesztője, aki idén megkapta az ESFS legjobb SF-fordítónak járó díját
- Tamás Dénes, a sorozatok harmadik részének - köztük Gibson Nyomtalanulja - specialistája
- Kollárik Péter, akinek egyik félrefordítása mára egy rockalbum címe is
- Kamper Gergely, aki megharcolt Abercrombie minden egyes bazmegjáért
A felvételt el lehet indítani a play gombra kattintva, de ekkor a böngésző kábé 140 megányi mp3-mal kezd el zsonglőrködni. Sokkal célszerűbb leszedni jobbklikk és a cél mentése más néven funkció használatával innen: kerekasztal letöltése.
[audio:http://www.archive.org/download/2011JuliusiSfportalMeetup-ForditoiKerekasztal/sfmeetup_forditoi_kerekasztal.mp3]Bár az asztal körül rendkívül szép emberek ültek, a videóra várnotok kell, nem volt nálam gép, amire át tudtuk volna másolni a nyersanyagot. Nem is ígérek inkább semmit.
Harmadik jövőkutatás meetup (videó)
Jobb híján én voltam a harmadik Jövőkutatás Meetup kameramanja. A felvétel jól illusztrálja, hová nem kellett volna lerakni a kamerát.
Fekete Zsombor videojátékokról, gamifikált feladatokról és Jane McGonigalról beszélt; Bodó Balázs a Wikileaksről adott elő, és arról, hogy ki ellenőrzi őket; Dombi Ákos egy pillanatig sem álltatott minket azzal, hogy egyszerű jövő elé néz a magyar gazdaság; Mink András a Nyugat jövőjéről filozofált; Kánai András pedig úgy beszélt a SF jövőjéről, hogy talán egy célzást se eresztett el a magyar scifi felé. Nézzétek meg, mert nagyon jó volt.
Aki kocsiban, villamoson, futás közben hallgatná az előadásokat, annak Elek László hangfelvételének letöltését javaslom. (Közben vannak saját felvételek is erre.)
A Jövőkutatás Meetup nagyjából havonta van, a pontos időpontról a Jövőobszervatórium blogon és a Facebook jövőkutatás csoportjában lehet értesülni.
Ellison írógépe, Stross desktopja
A Locus - ami amúgy 2011-től e-magazin formában is megrendelhető - hívta fel a figyelmet arra, hogy Harlan Ellison eladja első írógépét, egy “zajmentes” Remington Randet. A gépet az viheti haza, aki hajlandó negyvenezer dollárt - ez 8,3 millió forint meg az apró - kifizetni érte. A Remingtonhoz eredetiségigazolás, és egy Harlan által félig teleírt lap is jár.
A hír eddig van, de érdemes továbbgondolni. Megtippelni sem merem, hogy mi volt az utolsó nagy SF - sőt, a korlátozásnak talán nincs is értelme - regény, amit írógépen írtak. A következő kérdés pedig az, hogy melyik az a regény, aminek már korrektúrája sincs papíron. Cserébe vannak számítógépeink, amiket pont úgy lehet eladni, mint egy írógépet, és vannak pontos időbélyeggel rendelkező böngészési előzmények, megnyitott cikkek, levelezés, csetlogok. Ha az író által használt szövegszerkesztő tud ilyet, vagy ha úgy mentik, akkor a szöveg több verzióját is megnézhessük. (Ezt például a Warbreakeren meg lehet nézni.)
Ezek egy része vastagon személyes információ, amit az ember nem adna ki míg él, esetleg egyáltalán nem adna ki. A többi része viszont biztos felizgatja a lelkes rajongókat és a még lelkesebb szekrénytanászokat. Továbbá arra sem lehet mérget venni, hogy a személyes információk nem kerülnek ki később Kant levelezéséhez - a példát Fuchs Petitől lopom épp - vagy a Szabad ötletek jegyzékéhez hasonlóan.
Eddig az ötlet, vége nincsen, csak egy kérdés: belenéznétek a StrossDesktopja.isóba vagy Douglas Adams IIfx-ébe?
Plusz egy: Gibson és Sterling vallott arról, milyen volt az első digitálisan írt regényük.
Hebrewpunk (kritika)
(…) Lavie Tidhar első novelláskötete, a HebrewPunk, amelyben a szerző újramixeli a mítoszokat, hiedelemvilágot, babonákat. Náci vadász zsidó vámpírok, végtelen életüket a cyberpunk hősökhöz hasonlóan magánzó problémamegoldóként töltő cádikok és bölcs rabbik elevenednek meg a novellafüzér lapjain. A keresztény szimbólumok mellé bekerülnek a zsidósághoz kötődők, megjelennek a héber kifejezések, közelebb kerülünk egy másfajta zsidó–keresztény világhoz.