Csak hogy megmaradjon az R. Meg mert így archaikus annyira, mint a megfelelő kiberpunk szövegek.
A korábban ajánlott Gibson-Sterling beszélgetésből, és a még korábban megbámult Varga A. cikkben egy számomra fontos közös pont volt. Mindhárman hittek abban, hogy a kilencvenes években a VR technológia hihetetlen fejlődésen megy keresztül, meg fogja változtatni a világhoz, a valósághoz való hozzáállásunkat.
Egy két évvel későbbi interjúban Toni Dove már sokkal realistább. A virtuális valóságból hiányolja azt a “húha faktort”, amit a sajtó belelát. Első találkozását így írja le:
(…)kicsit olyan volt, mintha vazelinnal összemaszatolt szemüvegben mászkálnál egy adag limezselében.
Tegyük rögtön hozzá, Tove ezt A város és az emlékezet című - vasakkal elég jól megtámogatott: két SGI 4D/310 VGX gép a grafikának és egy NeXT/IRCAM a hangnak - Michael Mackenzie-vel közös performanszának készülte kapcsán nyilatkozta. Dolgozott VR-rel, tervezett VR-t, ismerte a lehetőségeket, szóva nem azon a pályán játszott, mint a technopróféták. A függőséget, világtól való elszakadást kiváltó virtuális valóságot is a hype kategóriába sorolja, viszont művészi célokra jónak tartja a meglévő technikát. (SFS: Cybertheater, Postmodernism, and Virtual Reality)
Nagy ugrással az utolsó megálló Mychilo S. Cline múlt heti posztja a VR jövőjéről. Mert az eltelt tizenpár évben a technológia elérhetőbbé vált. Több a sáv, több processzoridő áll rendelkezésre olcsóbban, és a “házi használatú” virtuális valóság ára is esett. A Varga által emlegetett Jaron Lanier - tőle azóta csak webkettő kritikát olvastam, nem is rosszat - által előállított 90k dolláros datasuit utódja a WorldWiz Vizardja, PPT Trackere és Video Vision-je. Egy felszerelés már valahol 35k és 40k dollár közt megkapható. Cline azt is megírja, hogy az egyébként bámulatos berendezés miért drága ennyiért. Egyelőre nem tud mimikát varázsolni az avatárok arcára. Nem csak azért, mert nehéz érzékelőkkel lefedni az arcot, hanem azért is, mert útban van a VR szemüveg.
Talán egy kicsit sokat is akarunk a szórakoztató célú VR-rel. Úgy tűnik, szigorúan idézőjelbe tett függőség kialakításához elég egy Second Life vagy egy World of Warcraft is. (És vannak ilyen egyelőre marhaságnak tűnő látványos dolgok is.)