Az Úr 1945. évében történt, hogy a világháborúban nyújtott segítségért rendkívül hálás szovjet kisiskolások egy pazarul kifaragott amerikai címerrel ajándékozták meg Averell Harrimant, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A fehérfejű rétisast, villámokat és babérágakat ábrázoló alkotás egészen 1952-ig díszítette a követ falát, később megmutogatták az 1960-as U2-es incidens nyomán kitörő vitában az ENSZ Biztonsági Tanácsának is, végül pedig átkerült az NSA múzeumába. A címer ugyanis egy mai fejjel egyszerű, ugyanakkor zseniális poloskát rejtett.
Az A Dolog névre keresztelt lehallgatókütyüt az egy bejegyzéssel lejjebb emlegetett orosz elektronikus zenei úttörő, politikai fogoly és zseni, Léon Theremin tervezte. A poloska nem tartalmazott aktív elemet, nem adott folyamatosan, csak akkor sugározta a szobában elhangzó beszélgetéseket, ha az oroszok 330 megahertzes hullámhosszúságú rádiójellel lőtték a nagykövet irodáját.
A szerkezet egy kondenzátormikrofont és egy antennát, tartalmazott, aktív alkatrésze nem volt, csak akkor sugárzott, amikor az oroszok akarták. A műszaki leírást nem próbálom megalázni, érteni vélem, hogyan változik meg a kondenzátormikrofon kapacitása a hang hatására, de mindenkinek jobb, ha nem próbálom egész mondatokba önteni. Cserébe az Audio Design Line-nál nagyon részletesen le van írva a módszer.
A remek poloskát végül a britek leplezték le, akiknek feltűnt, hogy időnként lehet hallani, mit beszélnek az amerikai nagykövet irodájában. Mondanunk sem kell, hogy sportszerűtlen suttyó dolog így tönkretenni egy ennyire szép tervet.
(Fotó: NSA via Wikimedia Commons)
