Furcsa emberek a csehek, képesek például arra, hogy legyenek remek filmszatíráik, jó söreik, meg olyan íróik mint Hrabal vagy Skvorecky. Ráadásul ezek egyszerre tudtak létezni, nem a magyar módszer szerint, hogy javul a sör és romlik a foci, mint egy strarégiai játékban…
Végig abban a tudatban léteztem, hogy az azóta megszűnt revoluflymachine blogra írt Skvorecky ajánlóm megvan a WS valamelyik manifesztációján, ehhez képest most kereshetem majd az archívum dvd-im közt, mert tévedtem. Pedig de jó lenne most a linkje.
Visszatérve Skvoreckyre, most jutottam hozzá egy érdekesebb kiadású kötetéhez. Az első - Gyávák című - regényéről van szó, amit közvetlenül 1958-as megjelenése után indexre tett az államhatalom. És ami amúgy a kisember és a jazzt és swinget fújó Amerikáról álmodó ifjúság nézőpontjából meséli el, svejki fordulatokban gazdagon, a világháború végét, a németek kivonulását és az ország győzedelmes visszahódítását. (Vagy legalábbis, ahogy Kostelecen lecsapódott.)
A legsvejkibb fordulat talán mégis az, hogy Skvorecky a regényt 1948-49 közt írta, de a biztonság kedvéért nem engedték megjelenni egészen 1958-ig. Megjelenése után viszont rögtön indexre tette az államhatalom, biztos, ami biztos alapon. Ennek ellenére 1964-ben és ‘66-ban új kiadások jelennek meg a regényből, majd 1967-ben “Tatran - Magyar üzeme - Bratislava 1967” kiadómegjelöléssel megjelenik “a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében” magyarul 4150 példányban.
Egy évre rá 1968, az akkor még egykönyves Skvorecky feleségével Kanadába emigrál, megalapítja a Sixtyeight Publishers-t, aminek egyik első kötete a Gyávák. Ennyit a könyvekről, meg az ő sorsukról.
- Josef Skvorecky honlapja
- További művei (általam ajánlott olvasási sorrendben): Egy tenorszaxofonos történetei, Pléhkatonák, Az emberi lélek mérnöke, Oroszlánkölyk Csoda