Tag: startup

Posted on

Bábeli gyerekkönyvtár

Nézzétek meg a lenti videót. Nem hosszú, pont egy perc, és közben írjátok le, hogy mégis mi lehet az. Megvan? Mehet a papír a billentyűzet alá, ahol az ember csak a jelszavakat és a ropimorzsát tartja. A fáradozásért cserébe meg jár egy sztori, mielőtt visszatérünk a pislogó szemre.

Minden kornak megvannak a maga varázsszavai, néha több is egyszerre. Éter, fiziognómia - és fizimiska! -, delej, villamos, kibernetikus, űr…mindegyiknek volt húzása tíz-húsz éven keresztül. Ilyen az algoritmus és a kód is, bár kezd kikopni a mesterséges intelligencia, a neurális háló és a VR miatt. Most viszont kiderült, hogy az algoritmus tud gyerekkönyvet is csinálni.

Hogy legyen valami relációnk a valósághoz, algoritmusok kapcsán mostanában arról kellene írni, hogy a Google Magenta projektjében fejlesztett mesterséges intelligencia megírta első dalát. Vagy hogy egy másik MI forgatókönyvet írt. Mivel a dal bénácska, beszéljünk inkább a gyerekről, aki elveszítette a nevét.

mese_2

A Lost My Name olyan könyveket gyárt, amelyek testreszabhatók. De nem csak annyira, hogy a név cserélődik benne, a teljes sztori összekutyulható. Két alapsztorijuk van, az egyik a gyerekről szól, aki elveszítette a nevét, a másik pedig egy intergalaktikus hazaútról. Az elején írunk egy nevet, kiválasztjuk, hogy fiú kapja-e a könyvet vagy lány, és a három-három gyerekfigurából választunk egyet hősnek. És a folytatás gomb után lesz egy könyvünk. Mondták már, hogy a technológia modern metaforája a mágia, de ritkán ennyire kézzelfogható.

mese

Az intergalaktikus utas mesekönyv kicsit máshogy működik. Abban a betűk helyett az úticélt kell beállítani, hogy tényleg hazáig tartson az út. Nem is elég neki, hogy bebillentyűzzük az irányítószámot, egy térképes ablakban is rá kell húzni egy keretet a házra. Kínos lenne egy hosszú út után rossz helyen landolni az űrhajóval.

A saját legendájukat is megírták

A startup, mert a Lost My Name céget sok másnak nem lehet nevezni, sztorija is jó. A legendájuk szerint négy barát rakta össze a könyvet munka után, a családtól lopott órákban. Aztán amikor elindították az oldalt, ahol rendelni lehetett a személyre szabott könyvből, az emberek elkezdtek jönni. Köztük startupversenyes megkeresések és befektetők is, az utóbbi kilencmillió dollár értékben.

A cég oldalán levő számláló 1,6 millió eladott könyvet mutat, és azt, hogy eddig 174 országból rendeltek. Könyvenként 20 fonttal számolva az már szép forgalom. Pedig a mesék csak tíz nyelvre vannak eddig lefordítva, a galaktikus utazásos könyvet pedig érthetetlen okból csak négy országból lehet megrendelni a landolós térkép szerint.

Több a mérnök, mint az író

Azon gondolom senki nem lepődik meg, hogy egy ilyen céghez az illusztrátorok és a csilingelős rímek íróin túl egy halom technológus kell. A cég blogján több technológiai jellegű tartalom van, mint amit magyar kiadóktól eddig látni lehetett.

A tech irányultság abból következik, hogy a hagyományos értelemben véve nem egy könyvvel indították az üzletet, hanem több száz potenciális kötettel. Mindnek ugyanaz volt a címe persze, de a nevek, a betűk, a sztorik sorrendje más volt. Ehhez pedig vagy egy gigantikus raktár kell, amiben az összes kötet készen áll, plusz isten hitelkártyája, hogy kifizessék a nyomdaköltséget. Vagy ha ez a kettő nincs meg, akkor könyvgenerátor program és print-on-demand szolgáltatás, amiben egy könyvet is le lehet gyártani megfelelő áron és minőségben.

Legalább ennyire tanulságos a webáruház át- és áttervezéséről szóló írás, ami annak a belátásával kezd, hogy az elsőre kiválasztott webbolt egyedi könyvek eladására nem az igazi. És ami a legjobb, vannak adataik. Gondolták volna, hogy akármit is csinált a Disney a Jégvarázzsal és a névdivattal, több Oliviának vettek egyedi meséskönyvet, mint Emmának?

Most értünk vissza a pislogós szemhez. Vagy a fenti robotgyomorhoz. Ezek a gyerekrajzok kiegészítéséhez, mozgóssá tételére rajzolt animációk. A Lost My Name-n belül készültek, mert valaki jó ötletnek tartotta őket. Arra pedig, hogy nem csak gyerekrajzra alkalmazhatók, példa a lenti videó

Posted on

Amelyben startupot akarok indítani

…csak a startup ötletedről ne beszélj - javasolta tegnap a munka utáni kocsmázás közben Anti, pedig akkor még csak sörök voltak, startupot pedig jellemzően felesek után szeretnék csinálni. Viszont eszembe juttatta, hogy ide sose írtam meg.

startup

Szóval kéne úgy százmillió dollár, mert van egy izgalmas diszruptálható ipar. Ez pedig az Afrika szarva környékén zajló teherforgalom. A kreatív pusztítás úgy nézne ki ebben az esetben, hogy az értékláncból kiszorítjuk az egyik szereplőt a rendelkezésünkre álló, a versenytársaink által nem birtokolt technológia segítségével. Felejtsük el Carr IT doesn’t matter-jét kicsit, amúgy is végig kell gondolni, mennyire valid, most hogy a szoftver megette a világot. Eleve hardverben gondolkodunk. A hardver ugyan drágább, kockázatosabb, de támaszkodhatunk off-the-shelf technológiákra, meglevő iparági innovációkra. A megfelelő helyen kell lennünk - Bunnie Huang is megírta, csak ő Kínáról, mert mikroelektronikával foglalkozik.

Neal Stephenson már megírta vázlatban bizniszmenül a tervet:

“[This trend], which everyone knows about, and [that trend], which is so incredibly arcane that you probably didn’t know about it until just now, and [this other trend over here] which might seem, at first blush, to be completely unrelated, when all taken together, lead us to the (proprietary, secret, heavily patented, trademarked, and NDAed) insight that we could increase shareholder value by [doing stuff].”

Van egy sokkal jobb szöveg is, de előbb a lényeg. Az értékláncból a tulajdonost veszük ki, a folyamat a szállítás Afrika szarvánál, és az van, hogy kéne százmillió dollár egy első fiatalságán túl levő, de kikalapálható rombolóra.

Southern Seas 2009

Őfelsége Manchester rombolóját - lásd fent - már eladták, de erről a kategóriáról beszélünk. Az építtetőnek már nem kell, de bármelyik őszül-de-még-festi haditengerészet szívesen rátenné a kezét. Üzleti terv erre.

Kockázati tényező, hogy nagyon kormányzati ösztöndíjakra, pályázati pénzekre nem nagyon lehet számítani. Ellenben arra se, hogy Eritrea elkezdi lőni a cég zászlóshajóját. Ja, és a tőzsdére vonulás sem lesz egyszerű.

(Fotó: Mike Dierken, CC-BY és Mass Communication Specialist 2nd Class Brandon Sheland, közkincs)