In this final column, I would like to talk frankly about “cyberpunk” — not cyberpunk the synonym for computer criminal, but Cyberpunk the literary movement.
1991-ben vagyunk. Egy évvel ezelőtt megjelent Cliff Stoll The Cuckoo’s Egg: Tracking a Spy Through the Maze of Computer Espionage című regénye, amiben egyrészt kiderül, hogy ki tört be a Lawrence Berkley National Laboratory számítógépes rendszerébe, másrészt előrször nevezik a számítógépes bűnözőket cyberpunknak. Ezév januárjában megjelent Lewis Shiner Confessions of an Ex-Cyberpunk című cikke, amiben a maga részéről halottnak nyilvánítja a cyberpunk mozgalmat. És ezév júniusában az Interzone-ban megjelent hatrészes cikksorozatának utolsó darabjában Bruce Sterling is elmondja a maga pár mondatát a CP-ról. Innen a mottó.
Sterling, részben Shiner cikkére reagálva dob pár lapát földet a cyberpunkra. Az 1985-ös állapotokat, amikor a The New Science Fiction manifesztummal “elkezdődött” a CP - ez az írás egyelőre nincs birtokomban - veti össze az 1991-es jelennel, amikorra a CP megszűnt undergroundnak lenni. Vagy legalábbis amikorra az eredeti CP szerzők által használt nyelv, világkép a SF integráns részévé vált. Szóval amikorra a króm és a pusztuló városok önmagukban elveszítették a mondanivalójukat, ha volt egyáltalán, beolvadtak a science fiction toposzkészletébe.
“Cyberpunk,” before it acquired its handy label and its sinister rep, was a generous, open-handed effort, very street-level and anarchic, with a do-it-yourself attitude, an ethos it shared with garage-band 70s punk music. Cyberpunk’s one-page propaganda organ, “CHEAP TRUTH,” was given away free to anyone who asked for it. CHEAP TRUTH was never copyrighted; photocopy “piracy” was actively encouraged.
Több hosszú idézet nem lesz erről, de ebbe az utolsóba még belemagyarázom, hogy a CP szerzők azzal hoztak igazán újat a science fictionbe, hogy nem szigorúan tudományos irodalomként határozták meg magukat. A tudósok eleve nem falragaszokon és punk szövegekben kommunikálnak. A cyberpunk inkább mozgalom és inkább posztmodern irodalom akart lenni. Sikerült neki, ennek az egyik folyománya, hogy most épp erről írok, a másik, lényegesebb, hogy a cyberpunknak, cyberkultúrának elég jó szakirodalma van. 1987-ben megjelent a mozgalommal foglalkozó száma a Mississippi Review-nak, 1988-ban ennek szerkesztett változata, a CP bibliája, a Storming the Reality Studio. Irodalomként kezelték, első körben megúszta a SF gettót.
Now imagine a cyberpunk version of FRANKENSTEIN. In this imaginary work, the Monster would likely be the well-funded R&D team-project of some global corporation. The Monster might well wreak bloody havoc, most likely on random passers-by. But having done so, he would never have been allowed to wander to the North Pole, uttering Byronic profundities. The Monsters of cyberpunk never vanish so conveniently. They are already loose on the streets. They are next to us. Quite likely WE are them. The Monster would have been copyrighted through the new genetics laws, and manufactured worldwide in many thousands. Soon the Monsters would all have lousy night jobs mopping up at fast-food restaurants.
Nem csak temeti a CP-t Sterling, hanem el is mondja miről szólt, miről akart szólni. Arról, hogy Los Alamos és Oppenheimer után semmi jogunk azt hinni, hogy az emberiség kihagyja a lehetőségeket, hogy marhaságokat cselekedjen. Csak a szituáció változott. Leegyszerűsítve a történéseket, a hidegháború kitermelte a posztapokaliptikus science fictiont (pl. Miller: Hozsánna neked, Leibowitz), a változó, céges világ pedig “kitermelte” a cyberpunkot a maga céges elitjével és rohadó világával. Sterling kiemeli, a CP nem találta ki ezt a világképet, csak reflektál rá.
But the Nineties will not belong to the cyberpunks. We will be there working, but we are not the Movement, we are not even “us” any more. The Nineties will belong to the coming generation, those who grew up in the Eighties. All power, and the best of luck to the Nineties underground.
És ez talán még a formanyelvbe való beolvadásnál is fontosabb, a fiatal mozgalmár CP guruk befutott negyvenes írókká lettek. Megszűnt mozgalomnak lenni, részeredményeket - egyre nehezebb írni egy csimbumm könyvet sok kiberverrel és eladni cyberpunkként, írja Sterling - értek el, nyitott az út a következő generációnak. Sterling nem vonul ki a cyberpunkból, hanem tudomásul veszi, hogy azok az idők már elmúltak. A belátásáért cserébe ‘öreg korára’ - pardon - megkapta játéknak a Wiredet, a netet, a kiberkultúrát, a kriptoanarchistákat, a PGP-t, 9/11-et és a paranoiát, az RFID-t és a mindenütt jelenlévő számítástechnikát. Azt hiszem, jól járt.
Idézetek: Bruce Sterling: Cyberpunk in the Nineties
