Az év egyik legjobb cikke volt - mert A Legjobb az Washington Post Top Secret Americája - a Népszabadság Urbán Tamás interjúja. Az írásból csak a sztorik maradtak meg, így iszonyú nehéz volt utánaguglizni, én pedig tudni akarom, hogy a szolgálati terepjárójában alvó fotósról - mennyire illene a most úgyis újra kiadott Kiálts Farkast világába - szóló cikket hol találom meg. Elrakom ide mindnyájunknak.
– Itt is szerencsém volt – idézi a havária hőskorát Urbán Tamás. – A rendszerváltozás idején megváltozott a bűnözés struktúrája. Robbantások, gyilkosságok helyszínein jártam, úgy, hogy Budapestről jóformán ki se mozdultam. Öt év alatt 4500 helyszínen fényképeztem. Volt egy Land Roverem, az újság bérelte egy esküvői kocsikölcsönzőtől, a vállalkozó cserében hirdethetett. Sokszor az öreg autóban aludtam. Egy megszállott a terveim alapján átalakította, a hívófelszereléstől a rádiókon át az aggregátorig mindent elhelyeztem benne. A rendőrök sokszor nem tudták bevilágítani az éjszakai baleseti helyszíneket. Nekem négy állványon négyszer 500 watt állt a rendelkezésemre. Nem szerettek a fotóskollégák, mert a rendőrök olyan helyekre is beengedtek, ahová más nem jöhetett. De hát nekem volt lélegeztető Ruben Ballonom, leszívó pumpám, megtanultam ujjnyomot keresni, ismertem a helyszínelés szabályait. Én voltam a mentőknél az „501-es”. Komolyan vettem a haváriát.