Szerelmes brátim, semmi sem annyira vicces, mint mikor az egyszeri nyelvész leül cikket írni az Édes Anyanyelvünkbe, hogy teljen az istenáldotta fehér lap bölcsességgel az népnek okulására, aztán a bölcsességek helyett marhaság kerül a szűzi papírra. És bár Eco óta tudjuk, hogy a nevetés valószínűleg istentől való, ezért elítélni sem tudjuk a nevettető szándékot, mégsem ezt várjuk a szakmaiság olyan csúcsaitól, mint az ÉA.
A legutóbbi számban (PDF) két figyelemreméltó írást is találtam. Az egyik Kovács József írása - Iromány, regnál és más stílustalanságok - amelyben megmondja, hogy az iromány, regnálás, tornamutatvány szavakat, illetve a szájhagyomány útján kifejezést milyen értelemben veheti szájára a nyelvhasználó. Ugyan az írásban az iróniáról, öniróniáról és arról, hogy a szavak stilisztikuma a leggyorsabban változó tulajdonsága nem esik szó, de így tanulságos olvasmány igazán.
A másik iromány Balázs Géza új magyar szavakat ismertető szótára (1, 2), amelyből megtudhatjuk, hogy a blog *”online (az interneten folyamatosan írt) napló” és hogy a hülyebiztos “(túlzottan) biztonságos, erős szerkezet (pl. számítógép, metrókocsi), amelyet a tudatlanok vagy a vandálok sem tudnak elrontani”. Ilyesmiket tanulni pedig mindig hasznos, még akkor is, ha a blog definícióval hivatalból nem értek egyet, és azt hittem, hogy BG egy, az internet nyelvéről szóló könyv szerkesztése után tájékozottabb.
(Az internetkorszak kommunikációja c. kötet egy tanulmányába annó beleakadtam.)