Doctorow és Gaiman az ingyenességről

A sztori úgy kezdődik, hogy Neil Gaiman ingyenesen hozzáférhetővé tette az Amerikai isteneket (endless) a HarperCollins legjobb indulattal is kényelmetlen és pocsék ebook olvasó webalkalmazásában. Ebbe Cory Doctorow beleakadt, mert a HC olvasója kényelmetlenebb mint lewarezolni a könyvet és úgy olvasni. Erre pedig Gaiman rendkívül kedvesen (és nagyon védekezve) válaszolt, hogy ő szereti ingyen adni a dolgait, és tárgyal is a kiadóval, hogy ezt talán ne így.

Eddig a történet. Abszolút jól látszik, hogy a népmesékből ismert hoztam is meg nem is logika és a szabad kultúra nem igazán férnek össze. Illetve, hogy óvatosan nehéz jófejnek lenni. Jó lenne tudni, hogy a HarperCollinsnál átgondolják-e az ebook olvasót, vagy ment már bele annyi pénz és meeting, hogy önjáróvá váljon a szoftver.

Mellékszál: A Tor heti egy könyvet PDF-ben tesz letölthetővé, cserébe csak egy használható email-címet kérnek. És akkor Coelhóról nem is beszéltünk. (origo hír)

Szabad oktatás?

Amióta a kezemben volt az XO, azóta gyanús, hogy minden vele kapcsolatos terv úgy kezdődik, hogy ”(…)kimászunk a nyúlból.” A mostani partit viszont különösen nem értem. Addig megvan, hogy egy raklap klasszikus, néhány felvilágosultabb akadémikus életműve, szabad kultúrás alapművek, printből kifutott irodalmak rossz nem lehet. Van ilyesmi vagy három giga a gépemen, ha kell egy szövegrészlet, csak keresni kell.

De az is hétszentség, hogy ebből nem lesz csak úgy oktatás. Könyv nélkül lehet tanítani, tanár nélkül nem, ez ennyire egyszerű. (Zárójel: laptop nélkül is lehet.) Sok könyvből lehet egyetemi oktatást építeni - az Open Course Ware valami hihetetlen jó ötlet - de az alapokhoz megint csak fontosabb lenne a tanár, a módszer, a metodika. Ezekről pedig nem esik szó. Szóval hol is van az OLPC Sulinetje?

(A fenti írás a hippi szó teljes hanyagolásával készült. Nem volt könnyű.)