Tag: szövegszerkesztő

Posted on

Bean: TextEdit kicsit igényesebbeknek

Teljesen elégedett vagyok a mostani szövegszerkesztő gyűjteményemmel - Mellel, ha nyomtatni kell, Szubéta minden másra - de nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki a Beant. A program pont passzol abba a résbe, ami a Windows remek beépített WordPadje és az OS X TextEditje között húzódik. Támogat rtf-et, rtfd-t (+ .bean-t, ami totál ugyanaz, mint az rtfd, ugyanazok a gondok vele multiplatform környezetben), txt-t, word 2003 xml-t és egy régebbi word doc formátumot. Az UI tulajdonképpen szép, bár a méret csúszka és az inspector láttán beugrik, hogy minden felesleges, de egyszerűen implementálható Cocoa vackot belepakolt a fejlesztő.

Persze feketelveves van. A Bean vagy az OS X alap rtf megjelenítőjét használja, vagy egy ahhoz hasonlóan butát írtak hozzá, mindenesetre a TextEdithez hasonlóan nem tud mit kezdeni a lábjegyzetelt dokumentumokkal. Az inspectorban lehet változtatnia font stílusok között - igaz erre van billentyű kombináció is - viszont nem lehet betűtípust váltani. Listát csak menüből hozhatunk létre, se billentyűkombináció, se ikon, se semmi. Az egész UI-ra ráfér még némi csiszolás. Mire eléri az 1.0-t talán tényleg jópofa szövegszerkesztő lesz. A TextEditnél meg már így is okosabb.

Posted on

Írógép, az.

A blockwriter nem valósult meg az eredeti formájában, a Hogbay Software viszont most előállt a Write Room nevű szövegszerkesztővel. A program megtartotta a blockwriter ötlet jobb tulajdonságait - zavarmentes környezet, valós teljesképernyős mód -, és elegánsan kifelejtette a túlzó marhaságokat, így van benne copy-paste, lehet szöveget törölni, nem akar írógép lenni.

A fenti szöveget én követtem el a WriteRoom megjelenésekor. És többnyire ma is így gondolom, azzal a kivétellel, hogy mára megvalósították a blockwriter koncepciót is. A Q.I. Software Writer nevű termékében csak áthúzni lehet, törölni nem - exportra az áthúzott dolgok nem kerülnek hálisten -, elnémítja a zenét, leszakít a netről. Épp csak nem csenget sorvégeken, mint anyám Erika írógépe. Körökkel van lemaradva a WR mögött, de csúszkával állítható átlátszó szexi.

(via Mac DevCenter)

Posted on

Figyelem meg elvonódás 2.

Pont másfél hónapja volt szó a blockwriter nevű ötletről, amivel a produktivitás nevében szoftveresen írógéppé lehetett volna változtatni számítógépünket. A blockwriter nem valósult meg az eredeti formájában, a Hogbay Software viszont most előállt a Write Room nevű szövegszerkesztővel. A program megtartotta a blockwriter ötlet jobb tulajdonságait - zavarmentes környezet, valós teljesképernyős mód -, és elegánsan kifelejtette a túlzó marhaságokat, így van benne copy-paste, lehet szöveget törölni, nem akar írógép lenni.

A program a Hogbay saját open-source frameworkjére épült, lehetővé téve a fejlesztőknek a saját kiegészítők írását. Momentán csak a cég egyéb termékeihez vannak pluginek és szkriptek, pedig sokat dobott volna a Write Room 1.0 bétán, ha mellé csomagolnak egy XMLRPC plugint is.

Ceterum censeo - olvastam, hogy a blogbárók (sic!) szeretnek idegen nyelvet használva arcolni - a Hogbay-re oda kell figyelni, mert sorban jönnek ki jó appokkal.

(hír via 43folders)

Posted on

Feltöltöm a szerszámosládát

Russel Beattie január elseji bejelentését - ő ebben az évben visszatér windowsra - követő kommentsorban egy olyan gondolat volt, amit érdemes továbbvinni: “Computers aren’t individual tools in themselves - they are the toolbox.” Tegnap előtt szövegszerkesztőt (körülbelül kalapácsot) választottam.

Két dolog volt teljesen tiszta. Az egyik, hogy irodai szoftvercsomagra nincs szükségem, mert a funkciók nagy részét nem használnám (táblázatkezelés és kis barátai). Emiatt - és persze a gázos unicode támogatás / X11 miatt is - kiesett a MS Office és a nagy opensource riválisa az OpenOffice.org. A másik biztos pont a hagyományos WYSIWYG szerkesztő kerülése volt. A millió menü millió beállítási lehetősége helyett a Mellel 1.0-s tapasztalatok szerint bőven elég egy okos stílusszerkesztő és valami navigátor felület, ahol időnként bele lehet nyúlni a kinézetbe. Itt kiesett az utolsó általam ismert ingyenes megoldás az Abiword. Versenyben maradta a Mellel és az Apple Pages.

Lelőve a poént végül a Mellel2 nyert, a tesztnek használt esszé viszont Pages segítségégvel készült el, mert a Mellel demó nem engedett normális pdf nyomtatást. A Pages ellen szólt, hogy az 1.0.2-es verzió grafikus felülete eszméletlenül lassúnak érződik az ibookon. Lomha a scrollozás, lassan tölti be a saját dokumentumait, mintha alig lenne meg a hardver a futtatáshoz. Ezzel szemben a Mellel a nagyságrendekkel lassabb G3-500-on is élvezhető sebességgel működött. A Pages mégegy nagy meglepetést produkált. Az a forrás, amiből nyomtattam egy egészen pofás pdf-et, html export esetén összekuszált lábjegyzet számozással készült el, és hiába generáltam újra “nem akart megjavulni”. Szóval van, az egyébként ígéretes szoftverben, egy erős béta érzés. A 2.0 vagy a 3.0 majd megint érdekelni fog. Addig meg Mellel, amihez nem kell hekkelgetni a beépített helyesírásellenőrzést. Ráadásul a unicode támogatása is meggyőző, érződik rajta, hogy nem amerikaiak programozták, hanem olyanok - a Redlers történetesen izraeli - akik használják is a funkciót.

A szoftverhez ráadásul elég komoly mennyiségű támogatást, doksikat, Spotlight plugint, elválasztás-szerkesztőt biztosít a gyártó cég. Beszerzését iJoe-nak köszönöm.