“Nézzétek milyen zakót turkáltam!”

Sajna nem én, ha én találtam volna, akkor is elmesélném, de ez másvalaki sztorija. A Cutter And Taylor szabófórumba írt be egy szerencsés azzal, hogy tíz dollárért - azaz maximum két sör áráért - talált egy olyan zakót, amiben egy Savile Row-i szabó címe van belevarrva. Ugyan, mesélje már el, aki ért hozzá, mit lehet tudni róla!

A történet innentől internetes csoda: három-négy bejegyzés múlva megjelenit a 82 éves Peter Moore (elgépelt felhasználónévvel!) és nem csak a zakót tudja azonosítani a jegyzeteiből, de azt is elmeséli mikor és hol vitte a boltot. A zakót 31 éve varrta egy ügyfél számára, és kicsit sem lepődött meg azzal, hogy ilyen jó állapotban van a ruha. Valószínűleg a kabátkészítői ipart 1951-ben elkezdő úr a Carnaby Street híressé válása előtt kezdett egy azzal párhuzamos utcában, és 2011-ben zárta be a boltot. Nem sztorizik hosszan, de így is érdemes beleolvasni.

(via Gazs természetesen)

#3236 (k mint katarzis)

Érdemes lenne egyszer leülni sörök mellé beszélgetni arról, hogy mekkora aljasság a történetet rétestésztára, a katarzist pedig cliffhangerre cserélni.

#2869 (h mint hagyomány)

Persze, a hagyomány nem mozdulatlan dolog, hanem folyamatosan változik azáltal, hogy keveredik más hagyományokkal és kultúrákkal. A cigányok legnagyobb tehetsége a hagyományőrzésben van. Ezáltal nagyon sok más hagyományt is a saját kultúrájukon keresztül őriznek meg. Szóval ők rengeteget segítettek és segítenek, hogy a magyar népzenei hagyomány fennmaradjon, ha az ő zenei hagyományukkal keveredve is.

(forrás: “A magyarok ebben lelkiismeretesebbek.” Simon Broughton a Quartnak )

Leao a Quarton Simon Broughtonnal, a Songlines főszerkesztőjével készített interjút. Több ilyen egészen remek gondolat van benne, mint a fenti. Szerintem olvasandó.

Régi vasak, régi üvegek

Időszámításunk előtt, amikor még hír volt az, hogy valaki nem csak olvassa az internetet, de írja is, az egyik kedvenc blogom kipróbálta, hogy az analóg vagy a digitális technológia nyeri-e a zoomolási/nagyítási versenyt. Egy telekonverterrel felszerelt Canon Powershot G5-öt és egy Mamiya Press riporterkamerát állítottak le a Petőfi hídra, célba vették a Gellért szállót, és zoomolni kezdtek. Az eredmény csak az Archive.orgon van már meg, Pagrus blogjának 2005 márciusi archívum oldalát kell keresni.

Az a projekt pont annyira volt zseniális, mint amikor a lenti videóban - amin amúgy David Burnett fotográfus legenda beszél a felszereléséről és a fotózásról - előkerül egy régi középformátumú gép, és megkezdődik a sztorizgatás, hogy honnan is lehet ezekre jó objektívet találni. Van még szó aztán 5D-kről, Holgáról és kreativitásról. Poénokat nem lövök le, nézzétek meg, tanulságos.

(Videó via Photoshelter, fotó Pagrus.)