Milenneha kultúra

Általános iskolában remekül megtanultuk, hogy a fogalmazást valami óhajtó mondattal illik befejezni. Bevezetés, tárgyalás, bárcsakos mondat, így nézett ki a modell. Azért a nosztalgia, mert szembejött az Ubuntu következő utáni kiadását, a 9.10 Karmikus Koalát beharangozó blogposzt. Oké, hogy az írást a magyar Ubuntu közösség vezérszurkolója - akarom mondani a “Népszerűsítési csoport vezetője” - jegyzi, de még így is sok. A desktop felhasználók egy-két százalékát magának tudó OS-ről még viccből se írjuk le, hogy lenyomja a Windowst, őrizzük meg komolyságunkat.

De igazából nem az Ubuntusokon akartam gúnyolódni. Ők csak az egyik példa arra, hogy a tények hogyan mosódnak össze az ábrándozással. Ahogy a termékek helyét lassan átveszik a 3D Studio Max renderek - vagy jobb esetben távolról megnézhető prototípusok - úgy egyre nehezebb eldönteni, mi tényleg információ.

Annó hírét adtuk például az olcsó és remekül kinéző Kogan Agorának, ami az ausztrál Androidos mobil lett volna, de végül nem vágtak bele a gyártásába. (Zárójel: kishazánkból nézve az Andorid sem sokkal létezőbb, mint az Agora.) Vártuk a Palm Foleót, amíg be nem jelentették, hogy nem lesz belőle semmi. Várjuk a Prét, amit egyelőre csak súlyos becsületszavak után adnak a kütyübloggerek kezébe, sőt esetenként úgy se. A hívószavak és bárcsakos mondatok határolta techszférából fájóan tud hiányozni az adat. Ha a specifikációt kattintom le, akkor egészen biztosan nem az érdekel, mit remélnek a készüléktől - helló Samsung, helló Apple - hanem számokat szeretnék.

Sőt, kísérletként, mi lenne ha csak kész dolgokról beszélnénk? Én nem mondom, hogy a Win7 letarolja az asztalt, te nem mondod, hogy a Linux átveszi a világuralmat, ő nem mondja, hogy Mac lesz minden asztalon. Vannak remek óhajtó mondataink, feltételes szerkezeteink, használjuk!

Disznófejű… ügyvéd?

And so maybe what we’re talking about with the blog is giving up a little of your freedom in exchange for money, but this is a transaction we’re all making every day.

Then he says he’s prepared to offer me two hundred and fifty thousand dollars, and he says that while he can’t tell me what Nick Ciarelli got I can feel confident that this is a very good offer on Apple’s part.

I’m like, Dude, do you realize that guys like Nick Ciarelli don’t write their blogs because they want to hurt you, they write their blogs because they love Apple? And do you not also realize that you could put a lot of this stuff to rest simply by announcing product roadmaps instead of living under the cone of silence and locking yourselves down like some kind of weird Scientology cult and threatening to ruin people who write about you?

He says, I can go to three hundred thousand.

Legyen elég ennyi a fair use-ból. A teljes történet úgyis olvasható a The Secret Diary of Steve Jobs-on. Fake Steve leült tárgyalni az Apple egyik ügyvédjével. Vagy nem. Nem tudom, hogy mi fikció és mi tényvalóság a történetből. Mindenesetre riasztó, mennyire könnyű komolyan venni.

Ugyanebben a műfajban van pár Ady vers is.

100 geek egy teremben: BP NewTech Meetup

Kezdjük az őszintével: volt olyan előadás, amin csak nagy, nyitott, könnyes szemekkel néztem a világba. Amihez kérdést sem tudtam volna fűzni - illetve csak olyat, hogy ‘akkor miért nem tercel mindenki?’ -, és amiknek kénytelen leszek utánaolvasni. (Ilyen például az Erlang és a benne írt webszerver.)

A lényeg viszont az, hogy a Budapest NewTech Meetup pont olyan, amilyennek a hazai ismeretterjesztő jellegű konferenciáknak lennie kell. Az öt perc előadás, öt perc kérdések, aztán az egész után sör szerkezet olyan dinamikát ad a rendezvénynek, amit máshol még nem tapasztaltam. Egyrészt tíz percig a legéletidegenebb témára is lehet figyelni, ennyi alatt tényleg a lényeget, az újdonságot lehet kifejteni. Másrészt, mert nem voltak ‘X felmegy a színpadra és tizenöt percig reklámozza a cégét’ jellegű előadások. Az idő nem engedi, de a légkörbe se fér bele. Kellemesen informális, belefér, hogy a kérdésekre szánt öt perc azzal záruljon le, hogy “akkor a többi kérdést majd sör mellett”. Bele a kamerába.

Mert persze kamera is volt. A videók CC licenccel fent lesznek a neten, FB2 podcastot készít. Én pedig majd belinkelem, azt az egy órát érdemesebb megnézni, mint elolvasni róla valami összefoglalót.

Látszik, hogy még visz a lelkesedés. Ilyenből. Több. Kéne.