Kéthavi fizetéses kütyü

A családi legenda szerint a nappaliban lakó rádióerősítőt - Videoton RA-6350 Aida, aki kíváncsi - apám akkor vette, amikor kéthavi fizetésébe került. A Videotonért valamivel hétezer forint felett kértek, apám mérnöki fizetése pedig háromezerötszáz körül mozgott.

A sztori azzal folytatódott, hogy az első dolga volt a gépház megbontása, hogy “megnézze mi van benne”. Ez az aspektus most mindegy, még akkor is, ha amúgy megtanított arra, hogyan kell a technológiához hozzáállni. Nagyon bátran rontok el bármit.

Ami a múltkor elgondolkodtatott, amikor eszembe jutott ez a sztori, hogy én mit vennék a kéthavi fizetésemből. Itt még tudnék dolgokat sorolni, meteoracélból kovácsolt csodaultrabook zettabájt memóriával satöbbi. Még egy feltételt kell hozzáadni, hogy megválaszolhatatlanná váljon: olyat kell választani, ami harminc évvel később is ellátja a feladatát. Ha a Videotonon megnyomom a bekapcsot, működik. A rá kötött lemezjátszóba új ékszíj kellene, a hangfalakat újraperemeztük pár éve, és működik.

Aztán lehet tovább sakkozni, nem fontos a kéthavi fizetés, a szórakoztatóelektronika ára óriásit zuhant. Egye fene, lehet olcsóbb is, de a harminc évből nem engedek.

Lejárt szavatosságú jövő

Amikor Jamais Cascio blogposztját olvastam

Rövid verzió szintén tőle lustáknak: “Technology foresight has been stuck for the last 10-20 years; we need to be paying more attention to social-cultural futurism.”

akkor éreztem, hogy ezt valahogy meg kell írni. Egy top jövőkutató panaszolja el, hogy nincsenek érvényes, nem lerágott jövőképek. Aztán beugrott Stephenson Innovation starvationje is, ami meg a negyedévről negyedévre gondolkodó cégeket rugdossa, és végül péntek éjszaka akadt ráérő időm.

A cikk, aminek ha a forrásait elolvassátok, akkor jobban jártok, mint magával a cikkel, ma reggel az Origo tetején nyitott. Szóval még meg is vagyok erősítve, hogy hobbiprojekteket érdemes csinálni. Csodálatosan indul ez a hét, még ha jövő nincs is.

(kép: wilengebroed)

Rakjuk el: emberek az internetről

Két olyan hosszú előadás is hányódott a gépemen, amit azért töltöttem le, mert a technológiai mainstreamtől távolabb eső emberek beszéltek benne az internetről és a jövőről. Az elsőn Jaron Lanier, aki a virtuális valóságnak volt nagy úttörője, majd mire megöregedett és kritikussá vált, beérte őt a jövő. Most a Microsofttal dolgozik együtt valamit a Kinecten, ami elhozta az avatárt az embereknek.

John Naughton, akiről már többször elmondtam, hogy az egyik kedvenc britem, pedig az ALT-C konferencián beszélt a techonológiai szféra jövőjéről, és arról, hogy a múltból mindig megöröklünk alkatrészeket, működési elveket, módszereket. Van benne szó Gibsonról és a felhasználók igényeiről is.

Végül pedig itt a mindig szórakoztató Jason Scott, aki a shareware kultúráról beszélt a Derbyconon. Ezzel nagyjából meg is van egy teljes délutánnyi program.

Kitt, figyelj a gyalogosokra!

Ismeritek a mondást a szomszéd rovatról meg a zöldebb fűről? Szóval nem tudtam ellenállni, amikor Lencsés Csaba az autórovatból megkérdezte, hogy ki akarom-e próbálni a Volvo új lézeres, kamerás gyalogosvédelmi rendszerét. Az egyéb biztonsági berendezésekkel egybecsomagolva 590 ezer forintba kerülő rendszer folyamatosan figyeli az utat, és ha ember formájú, nyolcvan centinél magasabb dolog lép elé, akkor figyelmezteti a sofőrt. Ha a volánnál ülő nem reagál, a gyalogosvédelem meg is állítja a kocsit. Vannak persze zárójelek, korlátok, de alapvetően menő dolgot találtak ki a Volvónál. Az autóról írunk is, mindenki a maga tapasztalata, tudása, szakterülete felől megközelítve a dolgot.

Csaba cikke az S60-ról, origós úrvezetők véleményeivel kibélelve: Álljon szembe a figyelmetlen volvóssal!

#2661 (d mint digitálisjézus)

A technológiai determinizmusra vonatkozó elképzelést (mely szerint a technológia olyan önálló erõ, amely megváltoztatja a társadalmat) látványosan cáfolták Langdon Winner (1986), James W. Carey (1988) és mások, ennek ellenére továbbra is uralja az új médiáról való gondolkodást.

(Espen J. Aarseth: Ergodikus irodalom)

#2432 (á mint ábránd)

Határozottan úgy érzem, hogy a csillogó szemmel szép jövőt és fantasztikumot ígérő embereket gyakrabban kellene szembesíteni saját korábbi szövegeikkel. Hirtelen Negroponte ugrik be, aki épp a második oktatási projektjét viszi földbe, de szép számmal akadnának még példák, csak utána kéne gondolni.