Kivel beszélgettem 2008-ban

Doransky indított egy mémet, megírta kivel ebédelne szívesen együtt 2009-ben. Mivel tervezni se nem szeretek, se nem tudok - ráadásul Hoekstra is meghalt, a jóisten nyugosztalja sűrűn - inkább írom azt a két beszélgetést, amire szívesen emlékszem idénről.

Gyuri, Jövő Háza

Kifelé jöttem valami unalmas sajtótájékoztatóról a Jövőnek az ő házából, egy holland úr arról beszélt, hogy időseknek szóló netes kényelmi szolgáltatásokat fejleszteni nagy üzlet. Arról is beszélt persze, hogy ez főleg Hollandiában lehet az, a mi netező közönségünkkel ez talán nem pálya egyelőre. Szóval szökésben voltam.

A kapunál egy nálam fél fejjel alacsonyabb erős negyvenes bajszos fickó állt, és amikor elhaladtam előtte, megkérdezte, hogy mégis mit mondtak fent, mert alig szűrődött le valami. Ezután ott áltam vagy egy órát, szó esett az Open Transport Tycoonról, a számítógépes játékokról úgy általában, netes biztonságról - itt tudtam meg, hogy Gyuri exrendőr - és csak ezek után került szóba a World of Warcraft. Egy beszélgetés alatt bámulatosan sokat tudtam meg a WOW játékosokról, a hetvenedik szint jelentőségéről, a guildekről, és úgy általában az MMORPG varázsáról.

Marika néni, Telefónia múzeum

Az SF Portal conjáról tartottam - köszönet, Jun! - haza Gazzsal mindenféle kerülőutakon, mert egyenesen csak a sietős emberek közlekednek, amikor egyszercsak szembejött a budai vár. Ha már ott volt, felmentünk szétnézni, és végül az rgt által reklámozott Telefónia múzeumban kötöttünk ki.

Az intézmény ugyan még nem zárt, volt másfél óránk, de látogató már egy darab sem volt. A tárlatvezetés során megtudtuk mi a különbség a CB és az LB telefon között, ki csinálta az első készüléket, és persze, hogy meddig lehet újabb központokkal bővíteni a rotary rendszerű központok hálóját. Utóbbi problémára amúgy az a válasz, hogy addig, amíg meg nem unják a népek a többéves sorbanállást. A gondot csak az oldotta meg, hogy a szocializmussal elszálltak a ránk vonatkozó korlátozások is, úgyhogy lehetett olyan rendszert venni, ami képes volt kiszolgálni az igényeket.

Zárójel, de abba se tudtam egészen a Marika nénivel való találkozásig belegondolni, hogy a posta elektromechanikus központjainak létrehozásához milyen intervallumot kellett átgondolni. A kisebbik vége a sztorinak az ember: ott a három egymásra rakott ruhásszekrényben a milliónyi drót, és le van könyvelve melyik melyik előfizetőt jelenti. A nagyobbik vége a központ, ami lehet egy város, vagy Budapest esetében lehet egy nagyobb része a városnak. Ami a kettő közé esik, azt kezelni kell.

Ebben a beszélgetésben is az volt a szép, hogy az elhangzott történet tapasztalat alapján született. Amikor azt mondta, hogy szép szakma volt telefonos kisasszonynak lenni és a Posta jó hely volt, akkor ott évekről-évtizedekről mondott ítéletet.

Sokan maradtak ki. Például Képes Gábor, a Műszaki Múzeum muzeológusa, vagy Ethan Zuckerman, a Global Voices alapítója, ezek a beszélgetések túl rövidek voltak, egyszer folytatni kell őket. Ha jövőbe mutató lista lenne, rajta lenne Roger Dingledine, akinek feltettem egy kérdést, de lenne még több dolog, ami érdekelne. Jason Scott szintén kötelező, csak járjon erre mégegyszer.

Hacktivity - második nap

Reggel, kávé, szendvics, kóla, internet.

Andrei kezd, arról beszél, hogy egy öt éven keresztül futó, telefonfüggetlenítésre használható kalkulátorokat kínáló oldallal mennyi személyes adatot lehet(ne) összegyűjteni. Úgy kezdődik, hogy minden információ, amit a böngésző hajlandó elárulni (IP, OS, böngésző típus, verzió és a többi), aztán az IMEI szám, mobil típusa, szolgáltató. Az információkat szupport emailt üzemeltetve, a témával foglalkozó fórumokat megfigyelve tovább lehet pontosítani. További eszközökkel - mesterkód generátor - a telefonok egyéb jellegű mozgása is követhető.

A végeredmény 12,7 millió rekord, amiből 9,5 millió egyedi rekord. Ebből lehetett volna adatbázist építeni, eladni a mobilszolgáltatóknak, akik szürkelistát építenek belőle. Akik esetleg a DB árát úgy dolgozzák le, hogy eladják más szolgáltatóknak, bankoknak. Aki magának “szervizelte” a saját néven levő telefonját, az most gondolkodjon el azon, hogy mennyi adatot adott cserébe a kódért.

Kóla, kóla, gyorskaja kólával.

A PET Portálos Szili Dávid előadására valahol az első harmad környékén estem be, előtte hiábavaló kísérletet tettem arra, hogy megértsem egy Cisco rendszermérnök előadását a BGP protokoll sebezhetőségéről. (Akit érdekel a téma, annak Buherátor összeszedte a vonatkozó dokumentumokat.)

Amit elkaptam az viszont pont az eszközökről szóló rész volt. Here’s to the crazy ones:

  • Anonymouse
  • Tor - onion routing, egymásra rakódó rétegekkel, több proxyn keresztül.
  • I2P - garlic routing, több onion összefogva.
  • JAP / JonDonym - aminek van fizetős prémium verziója is.
  • Mixminion - Type III remailer

A remek szoftvereknek egy komolyabb hátránya van, kényelmetlenül lelassítják a böngészést. Illetve a levelezést is, de ott egyszerűbb túlélni tíz óra késést. Nyitott kérdés, hogy az emberek tesznek le hamarabb arról, hogy anonim böngésszenek - most is a töredéket érdekli - vagy az eszközök gyorsulnak fel. De legalább a Firefox integrációval már elég jól állnak, többnek van egyszerű és kényelmes pluginje, még ha a TorButton folyamatosan tökéletesítőt keres is.

Mellékszál, de a kötőjeles .eu TLD alatt levő PET portál az év legkínosabban félreüthető címe, a kötőjeltelen .hu-s oldalon kisállattartóknak létrehozott közösségi oldal van. Szemeztem vagy két percet a login mező felett figyelő leguánnal, míg rájöttem, hogy nem jó helyen járok.

Még ebéd előtt volt remek wifi sebezhetőség vizsgálat. Nem a routert, nem a használt titkosítást támadták, hanem a wifikártyák driverét. A módszer előnye, hogy a tűzfal, titkosítások és hitelesítések előtt található, ráadásul local system jog szerezhető vele. Hátránya lehetne, hogy nagyon kell tudni hozzá programozni, de valójában kerül hozzá exploit. A mit lehet ellene csinálni kérdésre annyi választ kaptam: frissíteni a drivereket. A múltkori ‘bár van újabb, de a HP nem írta alá, ezért nem rakhatod fel’ videódriver kalandom után ez nem annyira nyugtatott meg.

Erre tovább:

Viktoriánus geekek és a távíró

Tom Standage: The Victorian Internet Előrebocsátom, Tom Standage könyve legkevéssé azt adja, amire a címe utal. Alig húzza meg a párhuzamokat a távírós és a netes kultúra között, amikor megteszi, az is inkább a végén található kötelező lezárás. Igazán nem nagy baj ez, hiszen ha az olvasó elég jól ismeri az internetet és a történetét, akkor magától is rájön a kapcsolatokra, ha nem, úgy egy remek könyvet olvas a távíróról.

Standage könyve alapvetően a távíróról szól. Elkezdi a történetet azon a ponton, amikor egy Claude Chappe nevű francia úgy gondolta, hogy speciális összeszinkronizált órákkal és nagy gongokkal lehetne távolra üzenetet küldeni, aztán beavatja az olvasót az optikai távírók kialakulásának történetébe. (A franciák annyira beleszerettek, hogy alig akarták a remek tornyos-integetős rendszerüket lecserélni elektromosra.)

És az igazi sztori csak itt kezdődik, több feltaláló akar elektromos készüléket csinálni, belesülnek egyszer-kétszer az Atlanti-óceán bekábelezésébe, a távíró közművé vált, a rendszer túlterhelődött, kiépültek városon belül a csőposta-rendszereke, és így tovább. Nagyszerű emberek, magasan képzett viktoriánus geekek, zakós fehéringes úriember-tudósok történetét meséli az író rövid kétszáz oldalon keresztül. A morse-kódról, viktoriánus terheléses támadásokról, az első “online” esküvőről olvasni vágyóknak nagyon ajánlom, akik inkább az összehasonlítós, digitális kultúrás vonulatra lennének kíváncsiak, azok inkább Jason Scott ROTFLcon-os előadását nézzék meg, amit egyszer már amúgy is ajánlottam.

Tom Standage: The Victorian Internet - The Remakable Story of the Telegraph and the Nineteenth Century’s Online Pioneers, Phoenix, 2003.

Szél vitorlákból - iSync Plug-in Maker

Kattingatok ész nélkül a Leopardban, még mindig képtelenül arra, hogy valami összefogottat írjak róla. Rácsodálkozom a tabos Terminálra, végre megcsinálták; az átlátszó menüre, ezt kell néznünk két évig. És egyszer csak jön szembe egy iSync Plugin Maker nevű alkalmazás.

Aki eddig drágának tartotta a Feisar egy-két dolláros iSync plugin árait. (Nem azok.) Aki nem talált magának szinkron plugint a telefonjához, az most némi kísérletezés után legyárthatja magának. A szoftver kicsit pilótavizsgás, de heteken belül úgyis lesznek hozzá remek howtok.

Vigyázó szemeiteket a /Developer/Applications/Utilities/-re vessétek.

Persze kétezerhét van, meg eszközök beszélnek egymással, de két hete úgy választottam telefont, hogy biztosan beszéljen az iSync-kel. Lehet technofogoly vagyok.

Upd.

Persze elnéztem egy mappával, most javítva. A fejlesztői környezettel jön. Amitől még nem lesz kisebb jóság, de tény, hogy nem lesz ott minden gépen.

#1311

A jóisten se tudja, hogy miért, de az iSync és a telefonom úgy döntöttek, hogy mától kezdve nem beszélgetnek naptárakról. Volt újrapárosítás, iCal törlése, telefon naptárának törlése, reset sync history. Az utóbbi segített végül.

Ádám vagyok, és Macintosht használok, mert ez működik. (tm)