Laptoplopás egyszeregy

Pár napja a Kensington jóvoltából nekieshettem Ördögi Roy SOG multifogójával - meg egy Beta drótvágóval, amire alig volt szükség - öt darab notebookzárnak. A leggyengébb 12 másodpercig, a legerősebb több mint öt percig - itt már káromkodtam, de ez nem hallatszik - bírta. Az akció mindenfajta médiasztárságot is magába foglalt, ez látható lent.

Tanulság: gépet nem vesztünk huzamosabb ideig - két percnél tovább - szem elől, a Microsaver DS-nél gyengébb dolgokkal pedig csak akkor kötjük le, ha abban bízunk, hogy ha van rajta spárga, majd a másét viszik inkább el.

A videóhoz persze van cikk is sarabolási tapasztalatokkal és a rendőrség 2008-as laptoplopási statisztikáival: Laptopot loptunk. Az utóbbi szerint egyébként a vonat a legveszélyesebb, a táskának szigorúan ölben a helye.

XO: nem jó, cserébe rossz

Az OLPC az a projekt, amiben annyira jó lenne hinni. Kis néger és dél-amerikai gyerekek boldogan számítógépeznek barátságos zöld laptopokon a tanteremben, mi a szívet melengető, ha ez se. Most viszont, hogy napokig nálam volt egy XO laptop, legalábbis vegyesek az érzéseim.

Majdnem ebook olvasó

Az XO hatalmas trükkje az új típusú kijelző. Ez a gép egyik olyan része, ami tényleg annyira zseniális, mint a rajongók állítják. Lehúzod a fényerőt, fekete-fehérbe vált és élesebb lesz a kép, visszaadod a fényt, csökken a felbontás, de színes lesz. Gyönyörű. Kikapcsolt háttérvilágítással a gép tökéletesen alkalmas ebook olvasónak, ha az ember megtalálta az egyetlen állást, ahonnan elérhetőek a lapozógombok. Ez nekem tablet nézetben volt a kép elforgatása nélkül. Állított nézetben a gép fogantyúja mindig újtban volt a lapozógombokhoz. Tablet nézetbe forgatva érezni, hogy az érintőképernyő volna a legcélszerűbb fejlesztés, de ez valószínűleg végleg többszáz dolláros laptopot csinálna az XO-ból.

Continue reading “XO: nem jó, cserébe rossz”