#2399 (i mint igénytelen)

A magnum opusom arról fog szólni, hogy miért kéne hosszan és ütemesen ütni az összes operációs rendszerért felelős összes döntéshozót egy szilánkosra tört végű asztallábbal.

Időnként a kis interruptok önálló életre kelnek és elmennek játszani a processzorba. Jól érzik ott magukat, csapkodják a logikai kapukat meg futkároznak a szállítószalagokon, ennek eredményeként a processzor harminc-negyven százalékát meg is eszik. A probléma valahol az MS- és az Lenovo-féle powermanagement összeakadásánál van, közelebbit nem tudok. A múltkor egy ilyen problémát már sikerült megoldani, de ott a driverig visszakövetető volt a gond, most el vagyok veszve.

Az esettel nem vagyok egyedül, tele vele a Lenovo fórum. És ami igazán szép, hogy másoknál Vistán is előjön a gond, ahol nekem nem sikerült kihozni a játszhatnékot az interruptokból. Még akkun se, pedig táp nélkül kábé garantálan megbolondul a gép.

Megoldás egyelőre nincs, még fásultan telepítek pár patchet, de nem várok tőlük sokat. Van viszont az esetek felében működő workaround a fórumon: 1, a gép elaltatása, 2, a gép felkeltése. Sírnivalóan primitív, de legalább nem újraindítás.

Mellékszál: van elvben januári Power Management Driver is, de a letöltési linket elvitte a cica. Aztán a cica visszajött a driverfrissítős alkalmazásért is.

Upd: Felment egy update a Microsoft Update-ről, ami a Thinkpad PM rendszeréhez való. Natalánmost. Ujjkeresztbetesz.

Upd: Nem nyert.

Hardverrül

I’ve got a Dungeon Master’s Guide
I’ve got a 12-sided die…

Van legális Vista Business kulcsom, fel van ragasztva a notebook aljára, csendesen kopik időnként. Ezzel kaptam száz százalékosan szabályos XP-re visszaállási lehetőséget, ha úgy gondolom, hogy a számítógép célja nem csupán az operációs rendszer futtatása, akkor visszaállhatok az uralmi törekvésekkel kevéssé rendelkező OS-re.

Mellékdal: és persze jogom van letúrni az egész Windowsos mókát és felrakni egy bármilyen linuxot, ennek megvan az az előnye, hogy a munkámhoz szükséges összes cucc emulációs rétegen keresztül futhat, így ritkán unatkoznék.

Innen jön a szépség. Van XP visszaállító lemezcsomagom, amivel a ThinkVantage alapvetően jó csak néha iszonyatosan megfagy kategóriás szoftvereivel megfejelt alap XP-t tudom visszarakni. Plusz egy Rescue partíciót, amire igazából nem vágyok, de van. Nincs Vista visszaállító lemezem, a gyári rendszerről lehetett volna kiírni, utólag talán vehető ilyesmi. Meg amúgy ott a kulcs.

És ami csodálatos. Sima mezítlábas XP lemezről csak varázslással lehet felrakni rendszert, mert az XP kiadása óta fejlődött a világ. A mágia pedig három és fél - négy órát vesz igénybe. Mindez azért, mert a brand géphez nem jár egy hozzáadott érték nélküli rendes telepítőlemez. A számítástechnika pont ugyanaz a szopás, mint megboldogult gyerekkorunkban, csak a dobozok lettek kisebbek. Köszönöm, hogy elmondhattam.

I’ve got a ‘65 Cadillac
Spare tire on the back…

T61: fekete obeliszk

Tegnap új rendszert raktam az iBookom ellopása óta használt kölcsönlaptopra és köszönettel visszaadtam, ismét saját gépen lakom.

Az iBook helyére a gép poláris ellentéte lépett. Műanyag helyett magnézium ház, fehér helyett fekete, Mac OS X helyett egyelőre XP, ha lesz időm particionálgatni, jön az Ubuntu is. A gép összerakásakor kellett némi kompromisszumot kötnöm, így egyelőre csak egy giga memória és csak 80 giga merevlemez van benne. Cserébe kilenc cellányi akku lóg ki belőle - hét óra üzemidő, baby! - meg ujjlenyomatra léptet be. Ugyanitt keresek “Affirmative, Dave, I read you.” hangot. :D

Az egyetlen kihívást a szabvány amerikai billentyűzet - a geek életformában az Amerikából érkező ismerős olyan mint az autóskártyában a Lamborghini - kiokosítása jelentette. Két hackes próbálkozás után a Microsoft Keyboard Layout Creator nevű eszköz volt a megoldás, gyönyörű és egyszerű. Megyek is vissza vigyorogni.

Az ott egy stockfotó. Én kérek elnézést.