A hagyományos borotválkozás - azért kezdem ezzel, hogy a nem szektások elkapcsolhassanak időben - hihetetlen játszótér, felfedezésre készteti az embert. Persze ezt így utólag írom, amikor múltkor a beszerzőkörutam végén kifelé sétáltam a Barosson, rámesteledett, jöttek a mínuszok, akkor ez úgy csapódott le, hogy “isten mekkora barma vagyok már megint”.
A célom a Török Élelmiszer Üzlet nevű bolt volt a Baross utca 109 alatt, mert erről hírlett az, hogy lehet Arko borotvaszappant kapni. Illetve a borotvafórumon - ami a világ egyik csodájaként Orosz Peti blogposztjából nőtt ki - emlegettek holmi citromos arcszeszeket is, ami még érdekesnek hangzott.
A bolt minden hisztim ellenére ott volt gyönyörűen, ahol kellett neki. Tartottak török csokit, török tésztát, török nyalókát, török olivabogyót, török konzervet, és egy oldalsó kis polcon borotvakrémet, szappant, és a szent grált, Arko borotvaszappant is. A kísérlet, mint a legtöbb borotákozós próba, rém olcsó: egy fél sör áráért adják a kis rúd szappant, ami ha beválik, akkor a világ végéig elég, ha nem, akkor még mindig rá lehet valakire tukmálni.
A tukmálásra amúgy nem kerülhet sor, mert 1, remekül habzik, tökéletes szappan 2, az Arko szaga valami leírhatatlan, nem szappan, hanem szappanság illata van. Amikor a teremtő öregisten kőtálból borotválkozott a barlang előtt - nem lehetett mindig olyan hippi, mint a képeken -, bent meg a görög fickó nézte az árnyékokat, akkor közben ilyen illat volt. Van benne régiség, elmúlt világ, borbélyszalon, porcelános fürdőszoba rézcsapokkal, papírújság lapozóban, és persze tisztaság, fehérség, amit akarsz. Tudom, hogy lassan betegebben hangzik, amit írok, mint a tiszteletreméltó Teddy szövege a Csengetett, Mylord?-ból, de ez a cucc ennyire jó. Ha arra jártok, még akkor is ugorjatok be egy rúdért, ha amúgy patronossal borotválkoztok meg azzal a zöld szmötyivel.
A következő utam a Nyugati mögé visz, ott lehet kapni az arcszeszt, amitől az ember Menzel filmnek látja a világot. Említettem már, hogy móka a borotválkozás?