Boldog, boldog…

Idén harminc évesek, róluk szól a popkultúra egyik sarka, saját jogukon ötszázmilliomosok. Itt az ideje megpihenni és hagyni győzi a földi erőket legalább egyszer.

Még több retró számtech műsor

Torrentre kerültek egy 1981-ben indult számítástechnikai ismeretterjesztő tévésorozat, a Computer Chronicles, legjobb részei. Már a címektől és a témáktól is beindult a nyálelválasztásom. Épp csak kedvcsinálónak: “Intel 386 - the fast lane”. Abban a tíz-tizenöt évben annyi minden történt, ami érdeklődésre tarthat számot. Például kitalálták a személyi számítástechnikát, a konzolokat és a többi.

A Torrentfreak cikke megpróbál ajánlani párat, én ehhez is gyengének érzem magam. Kell. Mind. Drágaszág.

Egy kérdés maradt nyitva: ki kezd neki a pécéábécé bedigizéséhez?

(via Renton)

Szerverek hattyúdalai és egyéb e-textek

Archívumokat böngészek ahelyett, hogy a szerdai meeupos előadásom pofozgatnám. A legfrissebb szerelem a Quux.org gopher szerverének, engem is meglepett, hogy ilyen még van, Cyber könyvtára. Vannak itt doksik a korabeli buzzwordökről - khm, virtuális valóság - Joyce és Gibson művészetének közös vonásairól, vagy az eljövendő kommunikációs forradalomról. Meg persze megvannak autentikus formában a net történetének olyan alap dokumentumai mint John Perry Barlow Crime and Puzzlementje vagy mint a kriptoanarchisa manifesztó.

Valódi és papírmasé hackerekrül

Hacker Crackdow and Hackers Poster

Belefutottam egy idegennyelvű könyvesboltban - reklámozunk: Bestsellers - Bruce Sterling 1992-es The Hacker Crackdownjába. A könyv fent van számos számtalan helyen a neten is ingyenes e-szövegként - (1) (2) - de sose vágtam bele. Marhaság volt.

A könyv az AT&T hálózatának 1990. január 15-ei leomlásával kezdődik, tárgyalja a hackerek és egyéb gyanús elemek ezt követő összefogdosását, számítógépek és floppygyűjtemények lefoglalását, elmaradt és megtartott tárgyalásokat, csupa olyasmit, ami végül az Electronic Frontier Foundation megalakulásához vezet. Közben megismerjünk az első keresztkérdés után neveket és címeket soroló rettenthetetlen hackereket és phreakereket, a rendíthetetlenül nyomuló ügynököket, a hiányos laborban szenvedő szakértőket és persze a közös ügyért összefogni hajlandó netpolgárokat. Sterling szimpátiája érezhető időnként, de a szöveg épp csak annyira irányított, hogy a történet fontos szereplői megkapják a maguk rivaldafényét.

Ennyit a Crackdownról. A kordokumentumságán túl is érdekes szöveg arról, milyen volt a “lelked ellopása” helyett attól félni, hogy viszik a géped egy reggel az egyenruhások. És hogy vele megy a mikró, a videó, a PacMan dobozod.

Ami számomra igazán izgalmassá teszi - és ezért a kép, na meg mert nagy és színes - hogy a regény ismeretében egészen más élmény megnézni a többször dicsőített Hackerst. A film eddig is a hackerekről kialakult/kialakított kép paródiájaként volt igazán értelmezhető. A Phrackos, LoD-os ihletettségű karakterek, a szerencsétlen rendőrök, gaz céges programozók viszont még viccesebbek a crackdown valódi történetének ismeretében. Ha nem lennének a végletekig kisarkítva a hacker figurák - sosem valló, kovboj szilárdságú alakok, pedig… - beszélhetnék hosszasan a popkultúra bosszújáról. Így viszont csak abban vagyok biztos, hogy valakinek a film alkotói közül igen jó humora volt.

Emelem a kalapom. Fehér.

Mellékszál: a Hacker Crackdownt épp felolvassa Cory Doctorow. A részek ingyen letölthetőek, beépül iTunes-ba, tényleg fullextra, ha nem alszol be az audiobookoktól úgy általában.

Megjött Steve, mi akkor mentünk is

Jobs második eljövetele körül több történet van, amiről szeretnek beszélni az emberek ilyen a Newtonok kiölése vagy Bill Gates megjelente a kivetítőn. Nem ennyire népszerű történet a Mac klónok kiölése. Pedig állítólag nem is voltak rossz vasak…

Ez utóbbira próbálok fényt deríteni az elkövetkezőkben. Az íróasztalom mellett pihen egy APS M*Power 603e300/2 vagy 603e200/2 típusú Macinthos klón. Kaptam hozzá billentyűzetet, Mac OS 7.5.3 telepítőcédét, tápos videókártyát, SCSI házat, épp csak a tápja nem megy. Pedig az alaplapon - az Apple és a Motorola közös fejlesztése, Tanzania II néven futott - PS/2 és szabvány VGA csatoló is található, ami az Apple-t ismerve legalábbis figyelemreméltó.

A gép boncolása hétvégén kezdődik fotózással, illetve a táp szétcsavarozásával, hátha csak a biztosíték pukkant el.

Kicsoda/micsoda a hacker? - az én két fillérem

Van-e etikájuk a hackereknek?

Kályhától elindulós kérdés, de legalább senkit nem érnek meglepetések. Annyira van, hogy 1997-ben Steven Mizrach el is végezte a régi és új hacker etika összehasonlítását több forrásszöveg alapján. Ennek eredménye az Is there a Hacker Ethic for 90s Hackers? című tanulmány, ami magyar fordításban is napvilágot látott a Replika 41-42-es számában. (angol szöveg, magyar szöveg)

Ha egyébként nem értünk egyet Mizrach minden nézetével - az általa felvett cyberpunk csoportot csak dísznek érzem, más kérdés, hogy nem is a hackeretika felől tartom megközelíthetőnek a kiberkultúrát - akkor is nehéz vitatni a szövegek vizsgálata után levont következtetéseit. Kezdve azzal, hogy:

A kilencvenes évek hackerei nem etikátlanok. Nem ismeretlen számukra az eredeti hackeretika, ugyanakkor megvan a saját etikai rendszerük, amely a hatvanas évek hackeretikájának tételeit ötvözi néhány új elemmel.

Ha ezzel a válasszal még nem lennénk elégedettek, elolvashatjuk Eric S. Raymonds How To Become a Hacker-jét, ami egy - a korábbiakra építő - (FOSS) hackeretikával örvendeztet meg minket. (angol szöveg, magyar szöveg, A katedrális és a bazárban megjelent verzió jobb lenne)

Végül érdemes megemlíteni, hogy a csináld magad, hasznosíts újra, drótozz a drótozás öröméért szubkultúrák - MAKE, Arduino - elveit is érdemes górcső alá venni. Meggyőződésem szerint nem csak a felszínen találnánk hasonlóságokat.

Ki a hacker rokona?

A Fuchs Péter a szabadságot, a rendszer átlátását és a rendszer felé emelkedés - olcsó poén: a rendszer meghekkelésének - képességét emelte ki, amikor a hacker rokonait, a hacker őseit kutatta. Célszerűbbnek tartom azonban, ha a hackerség történetén végigfutva az előképeket nézzük végig. Kezdőpontként kínálja magát a ‘már az ókori görögök is’ alap bölcsészteória, amihez Neal Stephenson ad muníciót nekünk Mother Earth Mother Board esszéjében, amikor az alexandriai könyvtár romjainak vélt helyén a következők jutnak eszébe:

Whether or not the two libraries ever existed at the same time, the fact remains that between about 300 BC and AD 400, Alexandria was by far the world capital of high-quality information. It must have had much in common with the MIT campus or Stanford in Palo Alto of more recent times: lots of hairy smart guys converging from all over the world to tinker with the lighthouse or to engage in pursuits that must have been totally incomprehensible to the locals, such as staring down wells at high noon and raving about the diameter of the earth.

Megvan a kapcsolat. Ha egyértelműbbé akarjuk tenni, felhozhatjuk még példának a Leonardohoz hasonló reneszánsz fantaszta hackereket, a viktoriánus tudósokat - róluk egészen véletlenül szól egy Stephenson regény is -, Gábor Áron ágyúöntőt, a Bletchley Park kódtörőit és végül, egy laza kacsintás kíséretében, Seymour Crayt vagy Steve Wozniak-et. A lényeg úgysem a nevekkel alátámasztható folytonosság megléte, hanem a felismerés, hogy a hacker a mindenkori infokrácia képviselője.

Lényeges jellemző tehát a szabadság iránti vágy - még ha a kalózokkal való direkt rokonítást túlzásnak is érzem - de fontosabb a rendszer átható ismerete, átlátása, az információk birtokában levés. Nem a szabadság van a tudásért, hanem fordítva a tudás hozza a szabadságot, illetve az aziránti vágyat. Access to computers, kezdhetnénk sorolni Levy hackeretikájának pontjait.

Mellékszál: érdekes volna ebbe beleakadni a DIY, MAKE mozgalmak kétségkívül hacker résztvevőinek szemszögéből. Az Arduinónak tán pont az a célja, hogy anélkül lehessen összekapcsolni berendezéseket, hogy hackerek lennénk. Persze ettől még geektoy. Esetleg, hogy hová lehet ebbe beilleszteni a hardkór PGP-s kriptoanarchista arcokat.

Talán a sorozatgyilkos analógia a legjobb a Fuchs előadásból, csak a hacker lét közösségisége hiányzik belőle. Nehéz elképzelni a szituációt - Neil Gaiman Sandmanjén kívül - amikor egy teremre való sorozatgyilkos összeül megbeszélni a szakma történéseit, egy teremnyi hacker és geek összecsődítéséhez viszont csak egy weblap, egy tábla krétával és pár sör kell. (Bocs Meetup. ;) ) És ezek is csak kényelmi jelleggel. Tudás/kód/… megosztására alapuló kultúrát nem lehet közösség nélkül építeni, és ezzel ki is végeztük az analógiát.

Mik a hackerfilmek?

A felsorolás majdnem tökéletes volt. Csak a fenti jellemzők, az eltérő hackerkép miatt többnyire mást mondanék róluk. (Továbbá nem tartom a legjobb CP mozinak a Mnemonicot.)

A szó a tiétek, kapjatok szét.