Tag: történet

Posted on

Egysör könyvtár: Another World

Kezdem a mentegetőzéssel, az Another World valójában nem könyv, hanem egy egyszerű SF történetet elmesélő kalandjáték. A vörös hajú fizikus, Lester Knight Chaykin befarol Ferrarijával a laboratórium elé, beüti a kódot, lifttel lemegy a laborba, futtat egy ellenőrzést a tervezett kísérleten, majd felbont egy dobozos kólát és elindítja a részecskegyorsítót. A laborba villám csap, a kísérlet a feje tetejére áll, Lester pedig egy idegen világban találja magát. Tiszta Half-Life. Vagy tiszta LHC.

Innentől a játékos kezében van az irányítás, túl kell élnie a többnyire barátságtalan humanoid idegenek, veszélyes csúszómászók és gonoszul kinéző fekete szörnyek lakta világban. A történet feletti uralmat viszont nem adja át a játék, lineárisan - leszámítva a sok visszatöltést - lehet haladni, keresztül menekülve palotákon, háremeken, barlangokon. Az irányítás könnyű, a játék maga mocskosul nehéz. A sarokba vágom a kódokat tartalmazó füzetet, aztán felszedem és előről kezdem módon nehéz. Érdemes kipróbálni.

lowretohighres2

A sztori apropóját az adja, hogy az Ezt Vedd Meg sorozatban megjelent a játék felújított - nagy felbontású háttereket kapott, meg tán zenét - verziója. Én egy Cora polcáról vettem le két romkocsmás sör (990 forint) áráért a sajátomat, ami még a fizetős letöltés nyolc dolláránál is jobb biznisz. Akinek még nincs meg, most lepje meg vele magát.

Azt hittem, írtam már a játékról, de csak egy YT videóval megtámogatott lelkendezést találtam.

Posted on

Négysör könyvtár: Szerelmeslevél az internethez

Brief history of the future Az internet történetét mindenki el tudja mondani, aki öt percnél és egy freemail címnél több időt töltött a neten. ARPANET, sok gép, nehogy a szovjetek leatombombázzák, Tim Berners-Lee, worldwideweb. A profibbak esetleg még felemlegetik a BBS-t, a gophert, az NCSA Mosaicot esetleg a Google-t és a webkettőt. Az internetnek azt a történetét viszont, amit Naughton könyve mesél el, a többség szerintem nem ismeri. Nem a technológiák, az RFC-k vagy az újabb hálózatok kronológiája a könyv, hanem az embereké.

A könyv egyszer elindul a távírótól mint üzenetkapcsolt rendszertől. Aztán elindul Paul Barantól, aki előbb feltalálta a csomagkapcsolt hálózatot, majd az írása elkallódott valahol a világban. Aztán harmadszor elindul a DARPA-tól, mert ott került pénz. Naughton olvasatában az internet úgy született meg, hogy rendkívüli mennyiségű igazán remek ember hobbiból, katonáktól-cégektől elcsaklizott támogatásból, szigorúan a telkók ellenében, újra és újra feltalálta a kereket. Az a csoda, hogy a végén körülbelül egységes valamivé összeállt.

A történet fókuszában az emberek vannak, úgy szól a netről, ahogy Levy Hackers-e a szoftvereket megíró, drótokat átforrasztó hackerkultúráról. Naughton elég sok forrással dolgozik, nagyrészük idézett szövegként jelen is van a könyvben. Néha az író hagyja, hogy a megnyilatkozók és a forrásszövegek elmondják a saját történetüket, ezek talán a legjobb részek.

A könyv feléig kell eljutni ahhoz, hogy az öltönyös aktatáskás hősök - mert ahhoz kétség nem fér, hogy Vannevar Bush hős volt - helyét átvegyék a borotválatlan, pólós farmeros alakok. Web csak egészen a végén lesz, a Netscape pedig az utolsó oldalakon válik nyílt forráskódúvá.

John Naughton: A Brief History of the Future - The Origins of the Internet, Phoenix, 2001

Posted on

A halozat csapdájában

A Microsoft Halo játéka óta kifejezetten sokat használák a halo fogalmat - talán az össszecsengés miatt - és szokták üzletileg is megalapozott viselkedésnek tekinteni. A Halo-t elképesztő keretből és gigászi marketing erőforrásokkal dobták piacra, a fejlesztését nem a megtérülés irányította, hanem az a cél, hogy létrehozzanak egy játékot, amely csak a Microsoft konzolon hozzáférhető és ami megváltoztatja a 360-al kapcsolatos gondolkodást. (doransky)

Az interneten töltött évek során megszerzett rutinomat használva el fogok menni a lényeg mellett, de ezt a Halós részt ki kell egyenesíteni. Már azért is, mert a “Microsoft Halo játéka” link a sorozat harmadik részének weboldalára visz, ami valóban az Xbox 360 egyik nyitó játéka volt hatalmas csinnadrattával. A mese viszont egy messzi messzi galaxisban kezdődik jó tizenhárom évvel ezelőtt.

A Halo-t fejlesztő Bungie stúdiónak ugyanis nem a Halo volt az első nagy dobása, hanem a Marathon nevet viselő és elsősorban Mac platformra készülő sorozat. A műfaj is hasonló volt, erős történeti szállal, rejtéllyel, szóval mindennel, ami fanatikus rajongókat tud teremteni. A Marathon három részt élt meg, ma is játszható, mert lelkes fanatikusok és a cég ráérő alkalmazottjai írtak hozzá motort minden rendszerre. A Halo megalkotásához szükséges tudás tehát ott volt a cégben.

Volt úgy is, hogy a játék multiplatform lesz, Steve Jobs a ‘99-es Macwordön még azt jelentette be, hogy a PC-s és Maces megjelenés egy időben lesz. Aztán a MS felvásárolta a Bungie-t, közben változott a játék profilja RTS helyett ebből is FPS lett történettel és erős háttérvilággal. A játékosok kaptak személyre szabott, könnyen belakható arctalan főhőst, védelemre szoruló szexi női szereplőt (Cortana), és rejtélyeket meg mitológiát csőstül. Csupa olyasmit, amit már láthattak ugyan máshol, de nem volt általános: történet FPS-ben, ugyan! És ezt tolta meg a MS biztosította reklám.

A Halo tipikusan annak az esete szerintem, amikor nem a marketing volt iszonyatosan erős, hanem a termék. Meg az azt létrehozó tudás. A hármas rész kapcsán már lehet hájpról beszélni, no de annak meg a halo (magyarul: holdudvar) fogalomhoz nincs már sok köze, mert azt az iPod kapcsán bőven a hármas előtt elkezdték használni.

Mellékszál: a Boing Boing linkelte ma a Play This Thingen megjelent írást arról, hogy az egyéb művészeti formák kritikai mozgalmához hasonlóan játékkritikára van szükség. Milyen jó lenne ilyet olvasni.