Eddig úgy voltam vele, hogy a brand az pont olyan, mint Agatha Christie. Tudniillik az írónő könyvei állapottól és kínálattól teljesen függetlenül árazódnak be az egyszer már megénekelt debreceni piacon. Christie az háromszáz forint. Stabil pont az ötvenforintos ideológiai irodalom és a kettőt százért Mág Bertalan árjában.
Ehhez képest ma még az első kávém előtt megtudtam, hogy a brand tulajdonképpen kapitalista összeesküvés a fiatalság ellen. Mindezt úgy, hogy a tudás forrásául szolgáló interjú írója még csak nem is érzéseinek megfelelően acsargott kérdésfeltevés közben.
Ígéretem szerint (és érzéseimmel ellentétben) a beszélgetés nélkülözi az acsarkodós civil hangnemet, ezért a vágatlan verzió, és ezért figyeljünk inkább a következetes válaszokra.
(forrás: Kovács Gyula: Brand a lelke mindennek?)
Azt hiszem, ajánlott olvasmány civil témában.