Cipőt a cipőboltból

Az, hogy rendes unicode támogatást többnyire csak azok írnak, akik rá vannak kényszerülve, akkora tanulság, “hogy ha tűvel írnák a szem sarkába, okulásul szolgálhatna mindenki számára, aki okulni akar.” (1) Először akkor merült fel, amikor szövegszerkesztőt kerestem, most pedig a HumaneText.service kapcsán megint előkerült.

A service elvben arra lenne jó, hogy bármely cocoa appban - illetve a carbon appok egy részében - szerkesztett Markdown formázású szöveget konvertálhatunk XHTML-lé. Ami teljesen jó, mert írás közben nem kell tagekkel és belelógó linkekkel szórakozni, utána meg egyszer csak “belekerülnek”. Tipikus lusta embereknek való geektool lenne, ha nem enné meg az ő és ű betűket. Írtam a fejlesztőnek, hátha ránéz a service-re, mert az eredeti Markdown nem csinál ilyen marhaságokat.

Lenne persze más app is, csak sem a drag’n’drop, sem az OmniOutliner export - bármennyire szeretem más feladatokra az utóbbit - nem tűnik kényelmesnek.

(1) Ön nyert, Ezeregyéjszaka. Nem tudtam kihagyni.

Feltöltöm a szerszámosládát

Russel Beattie január elseji bejelentését - ő ebben az évben visszatér windowsra - követő kommentsorban egy olyan gondolat volt, amit érdemes továbbvinni: “Computers aren’t individual tools in themselves - they are the toolbox.” Tegnap előtt szövegszerkesztőt (körülbelül kalapácsot) választottam.

Két dolog volt teljesen tiszta. Az egyik, hogy irodai szoftvercsomagra nincs szükségem, mert a funkciók nagy részét nem használnám (táblázatkezelés és kis barátai). Emiatt - és persze a gázos unicode támogatás / X11 miatt is - kiesett a MS Office és a nagy opensource riválisa az OpenOffice.org. A másik biztos pont a hagyományos WYSIWYG szerkesztő kerülése volt. A millió menü millió beállítási lehetősége helyett a Mellel 1.0-s tapasztalatok szerint bőven elég egy okos stílusszerkesztő és valami navigátor felület, ahol időnként bele lehet nyúlni a kinézetbe. Itt kiesett az utolsó általam ismert ingyenes megoldás az Abiword. Versenyben maradta a Mellel és az Apple Pages.

Lelőve a poént végül a Mellel2 nyert, a tesztnek használt esszé viszont Pages segítségégvel készült el, mert a Mellel demó nem engedett normális pdf nyomtatást. A Pages ellen szólt, hogy az 1.0.2-es verzió grafikus felülete eszméletlenül lassúnak érződik az ibookon. Lomha a scrollozás, lassan tölti be a saját dokumentumait, mintha alig lenne meg a hardver a futtatáshoz. Ezzel szemben a Mellel a nagyságrendekkel lassabb G3-500-on is élvezhető sebességgel működött. A Pages mégegy nagy meglepetést produkált. Az a forrás, amiből nyomtattam egy egészen pofás pdf-et, html export esetén összekuszált lábjegyzet számozással készült el, és hiába generáltam újra “nem akart megjavulni”. Szóval van, az egyébként ígéretes szoftverben, egy erős béta érzés. A 2.0 vagy a 3.0 majd megint érdekelni fog. Addig meg Mellel, amihez nem kell hekkelgetni a beépített helyesírásellenőrzést. Ráadásul a unicode támogatása is meggyőző, érződik rajta, hogy nem amerikaiak programozták, hanem olyanok - a Redlers történetesen izraeli - akik használják is a funkciót.

A szoftverhez ráadásul elég komoly mennyiségű támogatást, doksikat, Spotlight plugint, elválasztás-szerkesztőt biztosít a gyártó cég. Beszerzését iJoe-nak köszönöm.