Google Docs, te szajha

Rinya következik, aki nem szereti az ilyesmit, az most kapcsoljon el. Például az 500px nyitólapján mindig van pár csinos giccs.

Mutatom mi a baj, csak utána kezdek zokogni, ok?

Szóval az a gond, hogy ha beírom a docs.google.com karaktersort, akkor ez az oldal jön be. A Google, ahogy az fent is látható, tökéletesen tudja, hogy melyik fiókomnak kellene alapértelmezettnek lennie, de a biztonság kedvéért a másikkal lép be. És egyszerű váltani - majd aztán ott megkeresni a Recent listát, hogy azok a dokumentumok legyenek előttem, amelyeken szerintem dolgozni szeretnék - de a szolgáltatás minden egyes megnyitásakor azzal szembesülök, hogy valaki hülye.

Elvben a problémára van megoldás, legalábbis ezt mondja az egyik fórum. A többfiókos bejelentkezést nem támogató rendszerek azt veszik alapértelmezettnek, amelyikkel hamarabb lépett be az ember. A lépjen ki mindkét fiók, először a sima gmail (pazarul betalál a Docsba), majd az appsos folyamat végén megintcsak az ásító Google Apps-féle dokumentumok jelenik meg először. Ez az egyik lehetséges pont, amikor az ember levetkőzi az emberséget és üvölt egy weboldallal.

És ami a legszebb, az se megoldás, ha az egyik Google fiók mögött kikapcsolom az ütköző szolgáltatást. Mert ilyenkor nem úgy gondolkodik az ostoba állatja, hogy ‘nézd, itt nincs Docs, van alapértelmezett fiók, menjünk oda’, hanem közli velem, hogy ‘jéééé ezt neked nem szabad’. Hát köszi bazmeg.

Persze az is lehet, hogy én nézek be napok óta valamit. De legalább kidühöngtem magam. Sört!

Körhinta

Az egyik kedvenc gamer forrásom, amit szinte sosem linkelek az AOL Big Download nevű oldala. Mély írásai nem túl gyakran vannak, viszont a trailerekről, megjelenésekről, hibajavításokról és leárazásokról királyul informál. (Akciókra amúgy van egy még jobb, ez a Didimatic.) Az oldal mögött a Weblogs Inc.-es Joystick áll, csak míg ott kimegy napi tízezer item, addig itt jóval kevesebb jön.

Ami miatt mégse szívesen irányítok ide olvasót az a linkelési gyakorlatuk. Amelyik hivatkozásuk nem saját cikkre mutat, az címke oldalra visz. Egy nyamvadt kis source link van, eldugva a kommentszámláló mellé, találd meg. Folyománya: szinte lehetetlen megszökni a lapról. Folyománya #2: ha van bármi más forrás, kapja az a pacsit, és így nem kergetem be egy labirintusba a továbbkattintókat.

DIA és MEK - Sokat tenni kevés kattintással

Az utóbbi időben elég sokat használtam mindkét szolgáltatást, és nagyon érdekesnek tartom a copyrighthoz való hozzáállásukat.

Hogy mire gondolok? Nyissuk meg az irodalmi akadémiát, és válasszunk ki egy szerzőt. A felpattanó ablakban lévő linkre kattintva ígérjük meg, hogy nem lopunk el egy Szabő Lőrinc verset se. Ezután még nem jutunk el a művekhez, hanem egy rövid életrajzzal szembesülünk, ahonnan tovább lehet navigálni a Digitalizált könyvek felé. A kiválasztott kötet címére kattintva egy olyan oldalra jutunk, ahol csak a cím jelenik meg, illetve egy letöltés és egy tartalom link. Mindkét link popupot nyit, ahonnan továbbkattintva végre tényleg letölthetjük a gépünkre a kívánt művet vagy böngészhetünk a tartalomban. A feketeleves azonban csak most jön. Ha nem egy, de két kötetre van szükségünk, akkor kétszer megyünk végig a procedúrán. Két copyright, két digitalizált könyvek, stb. Múlt héten ha háromszázszor nem vettem tudomásul az 1999. évi LXXVI. törvényt, akkor egyszer sem.

Ugyanezt a MEK-en sokkal civilizáltabban intéződik, annyira, hogy amíg nem kerestem, nem is tűnt fel a Szerzői jogokra vonatkozó jegyzet. Pedig minden könyv oldalán elérhető, kattintható, olvasható két nyelven. Érdekes módon nincs popup, kattintási kötelezettség, van viszont több letölthető formátum, emberi interfész, gyors kereső.

Felvetődik a kérdés, hogy a közvetlen állami támogatással működő projektben az ilyen apróságok miért maradtak benne. Mert összességében mindkét szolgáltatás tele van információval, hasznos, csak a MEK-et emellett kényelmes használni, a DIÁ-t pedig nem. Érti a fene.