#2617 (i mint istenemvégrevalaki)

Because, you see, Evernote is crap for any sort of structured note-taking or draft text that requires minimal formatting or (more often) considerable amounts of revising, because it can’t even deal with simple formatting properly, let alone tables – which it does, but laughably badly – or, most importantly, outlining.

(Tao of Mac: Items of Note on Note-Taking)

Amúgy az egész Carmo bejegyzés igen jó. Ez volt az a maces blog, aminek a megtartása nem volt kérdés a váltás után sem.

iTunes 7.0 - béta?

Beállok a sorba (Gaba, Handrás, Gazs, Tornado) és írok az új iTunes-ról.

  • A legszembetűnőbb változás a legidegesítőbb is egyben. Az Apple, sutba vágva az eddig sem túl komolyan vett irányelveit, behozott még egy GUI stílust. Az új iTunes lookot ráadásul csak mérsékelni lehet az Uno hack telepítésével, eltüntetni nem. A program kiabálóan idegen marad, bármit is csinálunk vele. Hozzá kell szokni, vagy keresni másik médialejátszót.
  • Az egyébként is csillogósra vett felület egyik leglátványosabb része a CoverFlow, amit nagyon helyesen megvettek, nem “átinnoválták”, ahogy eddig szokásban volt. Ha a library cédéborítókkal való feltöltéséhez nem kéne iTunes Store azonosító - tudom, hogy szerezhető több módon - vagy külső program, akár még kényelmes is lehetne. Így egyelőre kemény bemutatás az iTS-ral nem rendelkező országokban élőknek.
  • A másik látványosság az oldalsáv új felosztása (Library, Store, Devices, Playlists) és a csatlakoztatott iPod beállítófelülete. Utóbbi szintén a nem könnyen szerethető újítások közé tartozik, de azt el kell ismerni, hogy helyükre kerültek a funkciók. Ezeknek eddig sem volt sok keresnivalójuk a beállítások közt, a felhasználó szeme előtt a helyük.
  • Az eddigiekhez hasonlóan majdnem jó a videólejátszás is. Az első próbálkozások után úgy éreztem, az Apple be akar zárni a saját világába. Csak .mov fájlokat eszik a lejátszó, minden telepítette kodekem és QuickTime komponensem ellenére. Normális filmnézéshez továbbra is kell egy (két-három) lejátszó, az iTunes beépítettjével meg lehet villogni a pécés haveroknak. (Akik kiröhögnek a WMP ismeretében.)
  • Abszolút béta érzés a filmek Infó lapja. Választhatunk a TV show, Movie és Music Videó típusok közül - az animációs kisfilmek helyén gondolkodtam egy sort -, a műfaj megjelölésekor viszont már tobzódhatunk a lehetőségek közt, ugyanis a filmek osztoznak a zenékkel a listán. Azt hiszem, a Cowboy Bebop műfaján nem kéne hosszan gondolkodni, de minden más gondot jelenthet…
  • Vitathatatlanul hasznos a beépített backup funkció. Nem a legokosabb - kérem rakjon be egy lemezt, teleírom, aztán kérek másikat - de legalább benne van a programban. Az igazi az lenne, ha az egyszer iTunes-ból megvett számokat le lehetne tölteni adatvesztés esetén, de ez is nagy lépés. Az Apple mintha hangsúlyozná az utóbbi időben az adatmentés hasznosságát. Előbb a Time Machine, most iTunes mentési lehetőség.
  • Olyan elem, amit igazán utálok, csak egy van. Ez pedig a számláló a Podcast kategória mellett, ami jelzi, hány meghallgatatlan podcastunk van. Ilyen funkció jó tud lenni mailkliensben, rss olvasóban, de podcast hallgatáshoz túlzás. Szórakozásból hallgatok letölthető műsorokat, nincs szükségem kimutatásra, “mennyi van még hátra”. Ráadásul az iTunes egyetlen számlálós eleme, ami még rá is irányítja a figyelmet.

Összességében jó indulása ez a 7-es sorozatú iTunes-nak, ha a 7.1, 7.2 javítja majd a fenti hiányosságokat. Vagy legalább felrak egy béta matricát a csillogós felületre.

És még valami. Elgondolkodtató, hogy amikor az Apple nagyobb változtatást hajt végre napi használatú programok grafikus felületében (Mail 2.0, iTunes 7), napokon belül megjelennek mindenféle appok a változások “visszacsinálására”. Mivel ezek mélyen beleturkálnak az app bundle-ökbe, nem meglepő, ha településhez jogemelést kérnek. Amennyiben malware-t akarnék macre juttatni, egy ilyen lehetőséget biztos megpróbálnék…

Tudunk-e vitázni?

Doransky webkettes vállalkozások hollétét firtató kérdésére adtam egy olyan választ, hogy a magyar interneten olyan ötleteket sem nyúlnak le, amelyek nyugaton már beváltak. Példának a netes könyvesboltokat hoztam, szinte sehol sincs ‘aki ezt vette, még erre ruházott be’ vagy ‘olvasói ajánlók’ funkció. Azért szinte sehol, mert a Libri már megvalósította ez utóbbit. A délután egy részét ott töltöttem olvasgatni.

Kezdésnek A Da Vinci-kódhoz érkezett vélemények között néztem szét, az úgyis elég nagy hype volt ahhoz, hogy legyen vita. Vita helyett azonban többnyire rövid mondatokban megfogalmazott - a szerkesztőablak bűnösen kicsi - flémháborút találtam olyan véleményekkel, mint:

“Ekkora felhajtás egy igénytelen fércmû miatt…Olyan mértékben koppint korábban megjelent mûveket, hogy az undorító…”

vagy

“Szerintem igen jó kis regény. Azt hiszem mindegy, hogy mennyi igazság van benne, nekem az volt a lényeg, hogy egyszerûen nem tudtam letenni!”

És ugyanez megy a Harry Potter és a többi bestseller alatt. Nem ennyire lehangoló az úgynevezett szépirodalom, onnan nem hiányzik a vitakultúra, meg persze, két-három egymondatosban nehéz flémelni.

Átfogalmazódott bennem a kezdeti kérdés: vajon tényleg ennyire nem érdekli az olvasó (rendes szerkesztőfelület, minimális moderáció, ha már a közösség nevelése elmarad) a kereskedőket?

És persze felvetődött a címben is szereplő kérdés, ha nem fogják a kezünket, akkor ennyire nem tudunk vitázni?

(a szerző egyébként nem szerette a davincsi kódot, mert a foucault-ingát és a lempriére lexikont hamarabb olvasta)