Egy óra József Attila

“Nyugodtan lehet jönni, menni” - írta a tábla az előtérben, de nehéz volt komolyan venni. Pedig szünetre érkezem meg, úgy kilenc tájban, József Attila szülőházának udvarára, ahol Galkó Balázs reggel tíz óta olvasta a költő összes verseit. A ház előtt parkoló piros kocsmabuszban forralt borért és sörért - meg a sajtóhírek szerint libacombból és kuglerből álló József Attila menüért - álltak sorba az emberek, bent csendesen zúgtak a gázmelegítők. Aztán visszaszállingóztak az emberek, leültek, és az eddigre már kissé viharvert Galkó folytatta a felolvasást.

[audio:http://worldshots.hu/wp-content/audio/Galko_Jozsef_Attilat_szaval.MP3]

Nagyjából egy óráig hallgattam a verseket, fél tizenegy körül a térfűtők elvesztették a harcukat a huzattal, és kezdett bitang hideg lenni. Valahol 1933-ban szálltam be az életműbe, és abban egészen biztos vagyok, hogy a Jaj majdnem…-ig tart a felvétel. Közben jönnek, mennek, repülő száll le, autó megy el, épp csak nap nem süt, ló nem nyerít.

Ja, és zúg végig a fűtés. Ha rájövök mit lehet vele csinálni, azt még kiölöm.

Kalákán vagyok, bbl

Egy darabig gondolkodtam, hogy linkeljek ide olyan édesbús szerelmes dalokat mint Weöres Rózsa rózsája (zenés mommós, mert szöveget nehezebb ugye találni) esetleg Kányádi Románca. Esetleg legyek őszinte és rakjam ide Burns fontos meglátásait a sörről vagy a Villon-féle jó tanítást.

Na mindezek helyett kaptok nandut. (Illetve aki az SF tartalom miatt jár erre, az alternatívaként hallgathat nyomokban Göncöl-szekeret is tartalmazó gyerekdalt.) Én meg elmegyek Kaláka fesztiválra mulatni.

Esküszöm nem találtam Pelikánt.

Ad notam ad notam

Az ad notam annyit tesz valaminek a nótájára, dallamára. Ha kinyitunk egy Balassi kötetet, akkor a címek után gyakran fogunk olyan sorokat találni, hogy “az Palkó nótájára” vagy “arra az oláh nótára, azmint az eltévedt juhokat siratja volt az oláh leány”. Meg ugyanezt még lengyel, török, német, latin nótamegjelölésekkel, mert Bálintunk “széllyel nyargalta” a környéket. (Meg csinált másokat is, de ez külön írásnak is sok volna.)

A nótajelöléseknek pediglen az az oka, hogy Balassi korában a dallamvers és a szövegvers még nem vált el egymástól. Mellékszál, hogy a Balassa-kódex 1874-es megtalálásáig ismert Balassi versek daloskönyvekben és protestáns énekekként éltek túl. Szóval többnyire illő volt énekelni ezeket a verseket. Kapcsolódnak a művei - néha kimondottan is - középkor óta jelenlévő virágének, latrikánus ének vonulathoz. Ezek pedig élő, használt szövegek voltak. Balassié is, korabeli levelek tanúskodnak, hogy Balassi szerelmi költészetét udvarlásra használták az urak. (Pedig milyen messze vagyunk a CC licencektől.)

A szövegvers leválasztása a dallamversről már Balassinál megtörténik, a Balassi-strófás versek - aab-ccb-ddb, ha rég volt a középiskola - már nem dallam szerint szerveződnek. Balassi követői azonban még egy ideig énekverseket írnak, és a kollégiumi kantációk is sokáig megtartják az énekelt verseket. De ez a változás sem jelent annál többet, hogy a dallam opcionálissá válik. Játéknak, alternatív befogadási módnak megmarad az énekelt vers lehetősége.

Játék akkor, ha a chevy chace strófára írt versek valamelyikét ráénekeljük a másik jól ismert dallamára. Például A walesi bárdokat a Szózatéra, vagy ami még jobb, fordítva. A jó kis jambusi sorok szinte kínálják magukat; az eredeti ballada egy jó kis gyilkolászásról szólt, az ilyesminek meg van lendülete. Alternatív befogadási mód, ‘vissza a gyökerekhez’ gesztus pedig akkor, ha megzenésített verset hallgatunk Sebőtől, a Kalákától, a Misztráltól vagy akár - hogy az írás apropója is kiderüljön - Ágnes Vanillától.

(Ugyanitt régimagyaros irodalmárt keresünk a fentiek kiegészítésére, mert én a legjobb indulattal se vagyok az. Lehet kommentálni mondjuk táncszókról, virágénekekről, asszonycsúfolókról… :) )