Werkblog az angliai légicsatához

A kedvenc mikroblogom, az xplanes, írója épp azt mutatja be, hogy bármilyen blogmotorral lehet jól sztorit mesélni. Napi egy fotót kapunk, olyat mint a fenti, és hozzá öt-hat-hét mondatnyi szöveget arról, hogy az első világháború végén egész tisztességesen lefegyverzett Németország hogyan építette fel a Luftwaffét. A történet vége egyszercsak az angliai légicsata lesz, de addig még van pár fotó hátra.

  • Xplanes RSS, tudjátok mi a dolgotok

Kémek az Ördöghegyen

A történelem rétegződik, mint a rakott krumpli. Kedvenc kriptó- és SIGNT-történeti bloggomban találtam a Teufelsberget, ami a következőképpen épül fel. Legalul az Albert Speer által tervezett katonai akadémia romjai vannak. Az épület egyike volt azoknak, amik Hitler megalomán fővárosépítési terveiből legalább részben elkészültek. A város elestekor a szövetségesek megpróbálták felrobbantani a katonai egyetem vázát, de nem jártak sikerrel, ezért inkább ráhordták szétbombázott/lőtt város törmelékét, úgy 10-12 millió köbméternyit. Lett belőle egy remek nyolcvan méter magas mesterséges domb, amire az amerikaiak építettek is egy NSA lehallgatóállomást vaníliafagyi-fehér antennagömbökkel.

A technikailag brit ellenőrzésű területen felhúzott létesítményt az amerikai szervek és a brit GCHQ közösen használták. A Chaos Computer Club túranaplója nem is tudja kihagyni annak a megjegyzését, hogy míg az amerikaiak megelégedtek kétféle mosdóval, a briteknél volt női, civil férfi és katonatiszt vécék.

Teufelsberg NSA létesítmény

A történet a berlini fal leomlásával ér véget. A kétezres évek elején vállalkozók vették meg Berlintől a hegyet, drága apartmanokat és hoteleket akartak felhúzni rajta. Az NSA állomás néhány épületének eldózerelése után azonban csődbe mentek. Momentán egy csapatnyi SIGINT veterán az állomást szeretné megmenteni, egy másik csapat pedig a Speer után maradt romok valamiféle feltárását szeretné elérni.

Erre tovább:

(fotó: CCC)

Magyar-japán arcvonal

A német védelem közepén keletkezett résen beözönlő japán erők szétbontakoztak. Egy gyalogos század felfelé rohamozott az Iltis-dombon. Kigyulladt egy fényszóró és megvilágított egy, az embereit kivont kardjával bíztató német hadnagyot, és egy a katonáit felemelt karddal vezető japán századost. A két férfi hunyorogva meredt egymásra, majd a feudalista idők harcainak hihetetlen paródiájaként a két tiszt kardpárbajba kezdett a harchoz felsorakozott csapataik között. A szamuráj kard sokkal jobbnak bizonyult a parádézásra használt díszkardnál és a japán parancsnok levágta az ellenfelét. A németek megadták magukat. Egy másik, a Bismarck-dombra felkapaszkodott század elfogadta az Iltis-dombon éljenző japánok által elcsüggedt németek megadását.

Ez itt fent a történet vicces-ironikus része, a Csőrösi Koma Csingtao ostromáról szóló cikke azonban halálosan komoly. Az első világháborúról eleve keveset beszélünk, a németek kínai kiruccanásáról pedig eddig egyáltalán nem tudtam. Volt pedig nekik erődített kikötőjük, bunkereik, tüzérség, árokrendszer, amit a japán támadók módszeresen őröltek fel, romboltak le, foglaltak el.

A cikk a két részes Hol apáink vére folyt sorozat záródarabja, azt hiszem a délután folyamán boxerlázadunk is.

(via Gazs)

Szovjetszkij szojuz meg a videojáték

November 7 alkalmából kerestem üdvözlő videót vörös kollégának és ez jött szembe. Az furcsa és lenyűgöző a videóban nekem, hogy teljesen természetesen rendezte egymás mellé a világháborús és a Red Alertes képeket a szerkesztő. Igazából nincsenek megkülönböztető jegyek, van fekete-fehér játékképernyő, színes valódi propaganda. Nem érzem ironikusnak azt sem, ahogy a retrofuturisztikus csataléghajót a kényszer szülte katyusa követi a képek között. Azt hiszem történelemszemlélet történik, azoké, akiknek a szovjet a RA másik frakcióját jelenti.

Egyébiránt érdekesek a kommentek is a maguk YouTube-os komment módján. Olyan kérdésekre próbál válaszolni, mint hogy lehet-e szépnek tartani a szovjet himnuszt ha magát a rendszert utálni illik. De ez mellékszál.

Keresztrejtvényfejtőkkel Hitler ellen

Azt, hogy igazán jó ötletekkel már az ókori görögök is előálltak, tudja minden tisztességes bölcsész. Meg se lepett, hogy az internetes, óriásplakátos rejtvényes álláshirdetés elődjét is kitalálták az hatvanakárhány éve a britek.

Történt ugyanis 1941-ben, hogy a Daily Telegraph-ban megjelentettek egy keresztrejtvény a The code-breakers’ crossword címmel. A rejtvény alatt annyi szerepelt, hogy aki tizenkét perc alatt megfejti, az legyen jó jelentkezni a lapnál. A jelentkező huszonöt olvasót egy másik keresztrejtvénnyel szűrték meg, és a hat leggyorsabbat fel is vette Bletchley Park. A kódtörők között amúgy is volt matematikus, nyelvész, Alan Turing, sakkbajnok és keresztrejtvény megszállottak.

Akit a tesztként használt feladvány is érdekel az vagy Simon Singh Kódkönyvében keresse a 188. oldalon. Vagy imádkozzon egy sort a Telegraphnak, hogy rakják helyre az archívumukat, mert a sztoriról egyébként van cikk: How the Telegraph put one across Hitler.