A város a hardver…

Meg se próbálok ismertetőt írni Grant Morrison The Invisibles képregényéhez, mert vannak olyan számok, amiben teljesen elvesztem. Persze ha egy csapat a külső valóságokból származó idegenek befolyása ellen küzd, akkor teljesen normális, hogy a kalandjai néha értelmezhetetlenek, máskor pedig végletesen idegenek. Arról nem is beszélve, hogy a The Invisibles csapatához képest - egy anarchista orgyilkos, egy gyönyörű és rejtélyes bohócmaszkos telepata nő, egy ex-rendőr és a jövő Buddháját rejtő fiatal huligán - a legendásan furcsa Authority legénysége laza délelőtti matinébe való plüssmackók gyűjteménye. Maradok inkább annál a meghatározásnál, amit az általam teljesen véletlenül meglelt torrent feltöltője adott: “The dopest shit ever”

A vállalkozó kedvűeknek amúgy van olvasási segédlet, viszonylag részletes popkultúra- és utalásmagyarázattal a The Bomb-on.

A nap hátralevő részében vagy a harmadik Artemis Fowl könyv audió változatát fogom hallgatni (a sorozatról írok később), vagy mondattant tanulok. Csókoltatom a UPC-t.