Mit várnak a Leopárdtól?

Közeledik augusztus, egyre több kiszivárgott, meg nem erősített, talált és kitalált anyag van az új funkcióiról. Ami meglepett, ezek közt már két különböző beépített virtual desktop megoldás is felbukkant - első, második, valószínűleg mindkettő photoshop munka - tehát az emberekben lassan megérett az igény rá. Azt ne feszegessük, hogy a különböző unix-szerű rendszerek mióta tudják ezt.

Ami érdekes, hogy mindkettő megoldás előtérbe tolja magát az asztalhoz képest. Az első a választási lehetőség felkínálásával kitakarja az asztalt, a második az asztalváltást animálja ordas módon. Pedig a virtuális asztalnak a munka gyorsítása, kényelmesebbé tétele lenne a célja. A kommentek alapján azonban úgy tűnik, mégis létezik az a réteg, aki inkább a csillivillire bukik a rendszerben.

(Leo screenshotok via tuaw, digg, infinite loop ezen pezseg az egész blogoszféra)

Tapasztalatok a Desktop Managerrel

Ingyenes, szabad forráskódú és lekörözi a kereskedelmi szoftvereket tudásban. Talán már itt is abba lehetne hagyni az ajánlót, de fényezem még egy kicsit a választott virtuális desktop progimat.

Negatívummal kezdve, az elmúlt három napban sikerült összeszakasztanom a programot, nem is egyszer. Ráadásul az okát nem sikerült levadászni a console.log-ban. Ezer éve alfa és béta szoftvereket használó emberként

a Desktop Manager a 0.5.3-mas verziószámnál jár, a kalandok kedvelői pedig letölthetik a 0.6-os nightlyket is

ez még bőven megbocsátható kategóriába esik nálam, pláne hogy az asztalkezelőt újraindítva az elrejtett ablakaim rendre ‘megkerültek’. És akkor a hibák itt véget is értek, innentől szégyentelen dicshimnusz következik.

A DM vezérlését a biztonság kedvéért minden ‘iskola’ számára megírták. A virtuális asztalok válthatók billentyűzetről (alapból alma+alt+jobbra/balra), az asztal szabadon választott sarkára helyezett pagerrel, és a biztonság kedvéért a program ott figyel a menüsoron is. Ezeknek a nagy része a 12”-os képernyőn vagy felesleges (menüsor pager) vagy zavaró (desktop pager) - le is kapcsoltam mindkettőt -, de 30”-os cinemán valószínűleg mindkettő elfér. Ugyanígy nem laptopra tervezett funkció az active edges, ami lapoz a beállított desktopok között, ha az egérmutatót a képernyő szélére visszük.

az egérmozgatós-funkcióelőhívós dolgok közül csak a jobb alsó sarokba telepített exposé tudott huzamosabban megmaradni, az viszont kényelmes

Kétség kívül hasznos viszont a különböző funkciókhoz - futtatás, asztal váltás, ablak áthelyezése másik asztalra - definiálható ezer billentyűkombináció. (A mac userek úgyis funkcióbillentyű fetisiszták.)

És hogy ki ne hagyjam a legfontosabbat, a program szép. Egy ügyesen megtalált dokumentálatlan API hívásnak köszönhetően a rendszer beépített krómozását használja az ablakok váltására, így a felhasználó válogathat a csillogósabb (kocka, nem kell többet mondani) és az emberbarátabb animációk között.

Kipróbálásra mindenképpen ajánlom. (letöltés)

Komment rss a Viennában, virtuális asztal OS X-re

Egyrészt, Serif gyorsan és hatékonyan rábeszélt múltkor, hogy blogon való köldökbámulás helyett javasoljam a fejlesztőnek a wfw namespace teljeskörű támogatásának beépítését a következő verzióba. És így is történt.

Ott még nem tartunk, nem lévén a magyar népmesék Jankovics Marcelli világában, hogy rögtön bele is írja, viszont kaptam választ. Azt írja Steve (a Mac világában minden második ember Steve vajon?):

This is actually already planned for 2.1 although it is somewhere down the list. It is likely to be a significant amount of work supporting posting comments as compared to displaying and retrieving them so the implementation will probably be split with the latter delivered in 2.1 and the former later.

Magyarán: “Lészen ágyú!” és esetleg lészen kétirányú rss is. Kudos.

Másrészt pedig, ma meggyökerezett bennem a vágy, virtuális asztalkezelőre van szükségem. Keresgélés közben kiderült, hogy az asztalkiegészítések a szokásos Macintosh eloszlást mutatják: van két-három abszolút nem vonzó kereskedelmi szoftver és van mellettük egy-két ingyenes, opensource és funkciógazdag alternatíva. Esetemben ez utóbbi a fantáziáról és hihetetlen mesélőkedvről árulkodó Desktop Manager lett, az előbbieket meg kidobja a Google.

Na ez még nem érne meg egy mondatot sem, viszont a szoftver kiválasztása után ébredtem rá, hogy már megint megelőzött a világ. A Drunkenblogon nemhogy ajánló van a Desktop Managerről, hanem egy hosszú interjú is a fejlesztővel. Akiket érdekel a Quartz engine hackelése, titkos API funkciók megtalálása, Exposé funkciók eloszlása és hajlandó emiatt hosszú képernyőket betöltő szövegeket olvasni, azoknak itt a link a Drunkenblogra.

A DM használhatóságáról még egyszer akarok írni, ha lesz időm, addig is marad az érvekkel alá nem támasztott sok szeretettel ajánlás.