Langymeleg hírek

Kételyeim vannak, megosztom veletek. Nézem a média 2.1 által kiválogatott híreket a Séra Laci által összerakott TurulMémen. Van cukiság, van jó beszólás (top megosztott anyag a bash.hu), vannak sorozathírek, illetve feltűnt hat példányban a Gmail témázhatóságának híre is. Semmi igazán érdekes, semmi meglepő, semmi mély, többnyire langyoskás anyagok.

Ami persze érthető, az online médiatervező, a vidéki egyetemista, a szolgáltatásfejlesztő kreatív ember satöbbi satöbbi egyik érintkezési pontja lehet, hogy mind megosztják az aranyos kecskés képet vagy a meglepő my little pony remixet. A baj csak azzal van, hogy ezeknek az embereknek a saját geekségei, az egy-két ember által kiemelt szűkebb érdeklődési kör figyelmére számot tartó mélyebb anyagok érdekesebbek mint a mindenkinek tetsző elemek.

Lehet én sokalltam be csak az elmúlt évek bétáitól és kettőpontnulláitól, de nem az volt a tanulság a múltkor a mese végén, hogy a tömegek valójában nem is bölcsek?

Asztali feedolvasókrul

Dani az élet és könyvtáron a feedolvasók felett filozofált arról, miért használna bárki asztali olvasót. Itt az én kétfillérem Vienna-NNW-FeedDemon júzerként.

  • A jobb olvasók (FeedDemon, NetNetsWire) szinkronizálnak webbel, a hírek online is elérhetőek, minden gépen ugyanaz lesz olvasott és csillagozott.
  • Az adataid offline is utolérhetőek az asztalodon. Ha utazol, ha elmegy a net, ha várakozni kell, a hírolvasó addig is ott van a legutolsó frissítéskor letöltött elemekkel. Ja és nem kell a webes olvasó lerobbanásától, új fícsörnek látszó bugok bevezetésétől se tartani. A szoftver szolid dolog.
  • Nincs társas túlterhelés, fel tudsz iratkozni más megosztásaira - elvégre rss, nem? - de nem tukmálja rád őket az olvasó.
  • Gyors. Alapvetően nem azért vesz az ember szexi és modern notebookokat, hogy aztán böngészőn keresztül csináljon mindent. Alap Mac-es tapasztalat, hogy az asztal jó és produktív hely, csak igényes szoftverek kellenek hozzá.

Nagyjából ennyi, kliens ember vagyok, utálok várni.

#1639

Mintegy zárójelben jegyezzük meg, semmi sem szánalmasabb annál, hogy a magyar torrent közösség egy éjszaka alatt kitermelt vagy négy “tuti bűnöst”, akiknek rögtön közkinccsé is vált az urlje, neve, telefonszáma.

A jövőre készülve

Az Internet Hungaryn ülök, írok a konferenciablogba is, de ennek itthon is van helye.

Az ubiquitous computing, a mindenütt, észrevétlenül jelenlévő számítástechnika nem új kérdés. Akik időben értesültek a nemrégiben az MTA-n megtartott Towards a Philosophy of Telecommunications Convergence konferenciáról, meghallgathatták Alex Pang és Anthony Townsend jövőképét. Akik az Internet Hungaryn ülnek, azoknak Ian Neild, a British Telecom futurológusa és Vámos Tibor, a Sztaki elnöke jutott. Most jó lenni jövőkutatónak.

Neald kimondatlanul a szintén divatos steampunkkal kezdett, kijelentve, hogy a távíró volt a Blackberry viktoriánus megfelelője. Adott korban az azonnaliságot hozta be az életbe. Míg egy levelet kézbesíteni hetekbe telt, egy távivirat napok alatt megérkezett a címzetthez. Az akkor elkezdett folyamat pedig mostanában ér a végére, a mindig netre csatlakozott, push technológiával mindent hírt megkapó készülékek elterjedésével. Az üzenet elküldésétől a megérkezéséig már csak másodpercek telnek el. Minden intézhető on the move (menet közben?).

Ugyanakkor - újabb klasszikus steampunk gondolatot behozva - a szakemberek által birtokolható tudás beszűkült. Egy viktoriánus tudós még a világ összes tudásának birtokában volt, míg egy mai szakember a területének egy igen kis szeletét ismeri. Azaz, ahogy Neild fogalmazott: “majdnem mindent tud a semmiről.”

A technológiai fejlődés visszahat a társadalomra is. Érdeklődés, aktivizmus, “törzs” szerint szerveződő csoportok jönnek létre. Várhatóan változik a világ top tíz gazdaságának listája is. Kína és India jön fel, említés szinten már tudunk olyan neveket emlegetni arról a piacról. De sokkal többet kevesen tudnak mondani. (Persze - ahogy Hírbehozó említette múltkorjában - azt se tudjuk, mik a népszerű szlovák weblapok.)

És akkor még csak a kezdetnél tartunk. Lehetőségrobbanás van, a kilencvenes évek eleje óta közös álomként létező virtuális valóságot be lehet vonni a játékba. Lehet mindkét világból táplálkozó, fizikai és virtuális kivetüléssel rendelkező dolgokat létrehozni. A 2D nyomtatók mellett várható a 3D nyomtatók elterjedése is. Érkeznek - kereskedelmi forgalomban vannak - flexibilis kijelzővel szerelt eszközök. Innen csak egy lépés a ruhába szerelt kijelzők megjelenése. Lassan ott vagyunk, ahol a Bejrúti kószálás című Shirley novella kezdődik.

Ezzel felértékelődnek a személyes adatok. Mellébeszélés helyett itt egy horrorvideó a témában: ACLU - Surveillance Campaign.

Vámos Tibor a kutatások támogatásáról beszélt. Illetve Koshland The cha-cha-cha of scientific discovery cikkének három kategóriáját - charge, challenge, chance - felhasználva magyarázta el, hogyan születnek újdonságot hozó gondolatok.

Az egyik legfontosabb előttünk álló problémák egyikeként a számítógépekkel való természetes nyelvű kommunikációt jelölte meg. Illetve azt, hogy az adatbányászat helyett a belső, természetes struktúrák megkereséssével, és az adatok ilyen algoritmusokkal történő értelmezésén kell dolgozni. Épp csak említette, hogy vitték el fiait a Google-höz, és hogy a szemantikus tartalmak előtérbe kerülésével kell számolni.

A csacsacsa működéséhez a kutatáshoz szükséges háttér megteremtését kell megtenniük a cégeknek és az államnak. És ha valami ígéretes ötlet kerül elő, akkor a koncentrált erőfeszítések és az ehhez szükséges segítség szükségeltetik. Úgy tűnik, a feltalálást azért rá lehet hagyni a szakemberekre.

Végül ide is egy link: Szabad János előadása a mindentudás egyeteméről. (Remélem jól emlékeztem a névre.)

#1280

Mond az valamit, hogy tanítási gyakorlat? Ha nem, akkor úgy mondom, hogy kistanár vagyok. Még legalább két hét, addig kevéssé tudok elmerülni a mac hírekben és a cyberpunk irodalomban.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vennék részt a holnap kezdődő Web 2.2 Symposiumon. Lesz minden: kerekasztalok, viták, Gazs kolléga windows rendszeren, twitteres tudósítás, vésővel zsonglőrködő nyulak. További hírek, ha megkapom a bloghoz a lakáskulcsot.

Ahol már nincsenek geekek (?)

Bruce Sterling, akitől a Maneki Nekót kellene olvasnom a blogja helyett, idézi Henriette Webertől a Lift konfencia - igen, én se olvastam róla semmit - kapcsán:

So at Lift07 there was nobody who said the word “blog” or “web 2.0″ which to me is a very visible sign that “blog” and “web 2.0″ is getting passé… slowly but firmly. It is not where the geeks are anymore. Does this mean that Web 2.0 is dead ? hardly - now all the companies is starting to implement it and all the people who has been in it for the money is starting to make a lot of money.

Ha mást nem, azt megmagyarázza, miért tűnik érdekesebbnek mostanában a parancssor.