Hogyan ne játsszunk win 3.1-es játékokkal

November közepén előadok a hackerjátékokról az SF Portál Találkozón, jó ötletnek tűnt elkezdeni a készülődést, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen képfájlokkal és emulátorokkal zsonglőrködni. Ahogy állunk, a következő pár hétben folyamatosan azt fogom mantrázni, hogy a digitális múltunk iszonyatos veszélyben van.

A Microsoft Virtual PC 2007-nek két gyönyörű tulajdonsága van. Egyrészt ingyen letölthető és használható, nem kell a száz dollár körüli VMWare-be beruházni. (A VMWare playert most hagyjuk talán.) Másrészt pedig egy szimpatikus őrült vezet róla egy egészen jó blogot az MSDN-en, amit tudok, onnan tudom.

A jogszerűség itt egyébként véget is ér, se legális DOS 6.22 és igazi Win 3.1 telepítőm nincsen, a kipróbálandó játékok pedig a jogilag ingoványos abandonware kategóriába tartoznak. Azaz a rajongók szerint a cserélgetésük bocsánatos bűn, ha bűn egyáltalán, a játékipar nagykutyái szerint viszont a szoftverek piacról való eltűnése, a fejlesző cégek megszűnte és a többi még nem teszi megbocsáthatóvá az ilyen állagmegóvó kalózkodást.

A DOS és a Win 3.1 telepítése nem nehéz, a VPC követelőzik az újabb és újabb lemezképekért, a bitkolbász meg kúszik elképzelhetetlen sebességgel. A végén ott áll a két operációs rendszer, mindösszesen a CD és az egér támogatás hiányzik belőlük, ami elvben a VPC alkalmazások között ott van. És itt jön az első koppanás: a DOS-os Virtual Machine Additions lemezkép nem jár a 2007-es VPC-hez, mert az már nem támogatja a DOS-t. Pánikba esni azért nem kell, a Virtual PC Guy szállítja a megoldást, a 2004-es szoftver első szervízcsomagjából ki lehet bányászni a nekünk kellő képet. Ha már ott vagyunk, érdemes begyűjteni az NT 4.0-s lemezt is, ki tudja mikor jön még jól.

Elvben most már futtathatnánk is mondjuk a Burn:Cycle-t - forrásul a Demonoid szolgálhat - ha nem kezdene el az első pillanatban sírni a hangkártya után. A következő feladat tehát a VPC által adott Sound Blaster megszólaltatása. DOS alatt nem lenne kaland igazából, a Creative ritka jófej módon ezer évre visszamenőleg letölthetővé teszi a meghajtóprogamokat. Van Sb16, SB Pro, Pro II, az embernek könnyet lenne kedve elmorzsolni a régi szép időkre gondolva. A szoftverünknek ettől még hangja nincsen Windows alatt, de valami elkezdődik.

Egyelőre itt állok. Az első szembejövő Windows-os driver mindenáron nullával akar osztani. A másik Winesnek hazudott meghajtó valójában DOS-os és arra panaszkodik, hogy nem kap elég conventional memóriát, leszekszíves.

Apropó, mondtam már, hogy alig tíz-tizenöt éves játékokat, ami a kultúra felől nézve egy hosszabb szempillantásnyi idő csak, csak iszonyat nehézségek árán lehet elindítani?